Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-356

180 856. országos ülés 1898, november 11-én, hétfőn. most is még pénzbe is kerülő munkát folytat, i hogy a fogyasztási és értékesítési szövetkezeteknek tért hódítson, s a kivel szemben gróf Tisza István ezen aktiv munkában semmiféle részt nem vett, mondom, hogy gróf Károlyi Sándort minden alkalommal meggyanúsítsa, s ha lehet, őt a köztéren való működéstől elkedvetlenítse. Ily körülmények közt gróf Tisza Istvánnak előhozakodni a szövetkezeti ügygyei legalább is a jóízléssel ellenkezik. (Igaz! Ügy van! balfelől.) És mit tett a kormány e tekintetben? Mikor már a szövetkezeti ügy oly terjedelmet öltött és a kormány látta, hogy a szövetkezés által az egyén is vagyonilag erősödik és önállóvá lesz, és midőn a kormány azt is látta, hogy ez a képviselőválasztások alkalmával esetleg hátrányos lehet, mert az erős ember függetlenebb és nehezebben presszionálható, akkor elővette a dolgot, létesítette az országos szövetkezeti központról szóló törvényt, de nem úgy, hogy a megindult társadalmi tevékenységet fejleszsze, hanem úgy, hogy azt a kormány igájába hajtsa, rátette arra a kezét és anuak szabadságát konfiskálta. (Ügy van! balfelől.) Még itt van a lelkészi kongrua kérdése, a melyre röviden csak annyit jegyzek meg, hogy a lelkészi fizetések szabályozásáról az ellenzék hosszú időn át panaszkodott, a kormány pedig ezek elől kitért; de most, hogy az ország eddig független és önálló politikai véleményt nyilvánított evangélikus lelkészeit szintén kortes-igájába hajtsa, meghozta a kongrua-törvényt, úgy hogy azon, különben szegény emberek anyagi érdekeiknél fogva tőle függésbe jöjjenek. (Ügy van! a baloldalon.) Talán felesleges többet szólni erről. Azt mondja gróf Tisza István, hogy az országgyűlés két év óta nagyobb alkotásokat nem végzett, a minek egyik oka az Ausztriával való kiegyezés állapota, a másik az obstrukczió. És midőn teljesen elmulasztja kifejteni azt, hogy miért van az Ausztriával való kiegyezés a mai állapotban, miért nem használta ki a kormány a rendelkezésére állott időt, akkor a gyanúsításoknak egész tömegét a legdrasztikusabb formában zúdítja felénk. Azt mondja a t. képviselő úr, kapcsolatban azzal, miden az ellenzék működéséről megemlékszik, hogy mit akarnak a jó urak? Lehetetlenné tenni a kiegyezést. Nem tudom, hogy mindkét ellenzéki pártra vonatko zott-e ez. Tudtommal a kiegyezés kérdésében kétféle irányzat és felfogás uralkodik. Az egyik melyet a függetlenségi párt állandóan képvisel, a gazdasági különválás, az önálló vámterület, (Igás! Ügy van! a ssélső baloldalon.) a másik a mai állapotnak, a gazdasági közösségnek a fentartása. Vannak a nemzeti párton is, a kik a külön vámterületet óhajtják, vannak a szabadelvű párton is, de általánosságban e két párt a gazdasági összetartozás eszméjét akarta eddig megvalósítani. Már az 1898 : I. törvényczikk megalkotásakor határozottan kifejtetett a pártnak, mint olyannak, álláspontja e részben, sőt gróf Apponyi Albert és Horánszky Nándor t. képviselőtársaim felszólalásai nagy szolgálatot tettek magának az ügynek, tetemesen hozzájárulván ahhoz, hogy az említett törvények megalakíthatok legyenek. A szabadelvű párt akkor tartózkodott nézetei kifejtésétől, csak egyes miniszteri beszédek helyeslésével szankczionálta az abban foglaltakat. Honnan merítette hát a képviselő úr azt a nézetet, hogy mi a kiegyezést lehetetlenné akarjuk tenni? Ha e dolgot az obstrukczióval hozza összeköttetésbe, nos hát, akkor ismételten kijelentettük, hogy mi oly kiegyezési törvényjavaslathoz, mely közjogi sérelmet nem foglal magában és közgazdasági szempontból, kielégítők, hozzá fogunk járulni, ellenkező esetben nem. Ebben különbözik a mi álláspontunk, melyet most Hódossy Imre t. képviselőtársam fejtett ki, a szabadelvű párt álláspontjától, melyet Krístóffy József t. képviselő úr fejtegetett. Mert mi e kérdést nem nézzük pártpolitikai szempontból s hogy azon párturalmat fentartsuk, nem vagyunk hajlandók az alaptörvények megszegésével a kiegyezést mindenáron megkötni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezzel ellenkező felfogás itt nem nyilatkozott, azért egyszerű gyanúsítás az, a mit gróf Tisza István képviselő úr e részben mondott. De a függetlenségi párt is ugyanazon állásponton állt eddig s áll ezután is, tudniillik a külön vámterület álláspontjain. Alkalmazott-e a múltban Rendkívüli eszközöket a kiegyezés megakadályozására? Nem. Hangoztatta, hogy azt közgazdasági szempontból veszélyesnek tartja, de mert alkotmánysérelmet nem látott és mert kétségtelen volt, hogy a parlament és az ország nagy többsége kívánja ama kiegyezéseket, erős, beható vitákon kivül egyéb eszközöket nem alkalmazott. S azt hiszem s úgy vélem, nem fogok dezavuáltatni, ha megint oly közjogi kiegyezés terjesztetik elénk, mely alkotmányjogi szempontból kifogás alá nem esik és közgazdasági szempontból nem rejt magában nagy veszélyeket, most is így fog eljárni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A másik, a mit a képviselő úr szemünkre hány, az, hogy kitérőuk a függőben levő nagy kérdések megvitatása elől. (Derültség balfelől.) Nem fogom e vádakat felolvasni, unalmas dolgok; Felhozza, hogy az ellenzék, úgy látszik, a beterjesztett javaslatokban komoly kifogásolni valót nem tud találni, ezért minden alkalommal bujkál és kitér a kérdés megvitatása elől. Hogyan kívánja, hogy mi a kiegyezési kérdéseket beható megvitatás tárgyává tegyük, azt nem tudom^