Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

\ g 347. orsíágog ülés 1898. november 3>än, csfilörtSkSn. a parlamentáris alkotmányt meg kell védeni; senki sincs e házban, a ki meg ne volna győződve arról, hogyha parlamentarismus egészséges volta, hogy a parlamentáris működés helyessége egyik-kiegészítő részét képezi a demokratikus népképviseletnek és azon alkotmánynak, a mely szorosan összefügg hazánk létével és mostani fennállásával. De, t. ház, a mint ezt mindenki érzi és tudja, akként, azt hiszem, mindenkinek együttesen és vállvetve kell a baj igazi kútforrásához eljutni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és a szerint mindenkinek együttesen kell az orvoslásnak útját nem a ferdítések, nem a gyanúsítások és alaptalan támadások terén megkeresni; (úgy van ! a szélső baloldalon.) hanem ott, a hol van: az igazságok terén., (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig t. ház, az az álláspont, a melyet a t. kormány és különösen a t, miniszterelnök úr most itt, az ellenzék általi felelősségre vonatással szemben elfoglal, az a magatartás, a melyet a t. többség és annak sajtója tanúsít, legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy a helyes parlamentáris működést helyreállítsa, és hogy azon mételyt és fekélyt, a mely esetleg lassacskán közéletünk minden terét veszélyeztetni fogja, kiküszöbölje. T. ház ! Könnyű a közjogok és szabadságjogok közül esetrőlesetre mindig egyet kiválasztani, a mely épen bizonyos pártok, vagy bizonyos egyének hatalmi czéljainak az adott körülmények között szolgál és hangoztatni, hogy az megóvassék, de ugyanabban az időben az épen annyi fáradsággal, küzdelemmel és lelkes odaadással kivívott egyéb alkotmányi biztosítékokat, szabadságokat prédára dobni. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Csodálatos dolog, hogy épeu most buzdul úgy fel a t. többség és gróf Tisza István t. képviselő úr, az egyik alkotmányos szabadságért, az egyik garancziáért, a midőn annyi pusztulás, annyi rombolás, annyi romlás van közéletünk minden terén. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egy szuszra, egy leheletre ugyanazon képviselő űr, a ki megtámadja az ellenzéket, mert vállalkozik a sajtószabadságnak megóvására, mert vállalkozik arra, hogy nemes, odaadó, önzetlen lelkesedéssel elhárítsa azt, hogy a sajtószabadság egyik biztosítékát képező esküdtszék ne korlátoztassék, ugyanaz a képviselő, a ki ezt rossz néven veszi, gyerekes csínynek meri elkeresztelni : ugyanaz nemes felbuzdulással áll választói előtt és úgy tünteti fel magát, mint egy másik alkotmányjogi biztosítéknak, mint a parlamentarizmusnak hű őrét! Ugyanakkor midőn a t. többség közül senkisem szólalt fel az ellen, hogy sértik azt a sok egyéni jogot, személyes szabadságot, gyülekezési jogot, egyesületi jogot, melyet folyton pusztítanak hatósági felügyeletalatt, hatósági rendeletre, (Zajos helyeslés balfelől.) hogy | megsértik a házi szentélyt, letiporva a ház jogát, behatolva a magánlakásokba, elkobozva a magántalaj dönt képező pénzeket, mikor, mondom, senkisem vállalkozik arra, hogy ezen a téren a közjogok megóvassanak, hogy sújtsák a bűnösöket, hogy helyreállítsák az alkotmányos állapotot : ugyanakkor — mert ez épen kedvez hatalmi szférájuknak — mint az alkotmányos szabadság őrei kivannak tündökölni. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a jogok területének csak egyik részére is behatol a fekély, (Halljuk! Halljuk!) pusztít, rombol, és a nemzet azt tűrni köteles, mert a felelős tényezők köztíl senki sines, a ki orvoslásért kiáltson, és a ki tiltakozó szavát felemelje ezen jogtiprások ellen; ha a jogkörök csak egyik részére is belopódzni engedjük a jogtalanságot és törvénytelenséget: ime itt van a példa közéletünkben, hogy az a fekély tovább terjed, mert azon hatalom előtt, a mely előtt nem szent a jogok egyike, az előtt többé nem szent a másik jogkör sem! (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha egy törvényhozás csak az osztályok érdekeinek eszközéül szegődik, ha a parlament és a most felbuzduló többség szívesen szemet huny az előtt, hogyha az itt nem képviselt osztályokkal szemben törvénytelenségek történnek, és ha — a mint azt gróf Tisza István nemes felbuzdulásában mondotta — egy demokratikus népképviselettel és parlamenti alkotmánynyal megáldott országban szemet hunynak az előtt, hogyha jogokat elkonfiskálnak, a melyek más osztályokat érintenek: akkor nagyon természetes, hogy ez a pusztító irány áthat a jogéletnek másik területére is. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Nem is megyek tovább, nem is keresem a ferde parlamentáris helyzet forrását egyebütt, nem is megyek vissza Tisza Kálmán t. képviselő űr idejére, a ki azzal a hires beszéddel foglalta el hatalmi poziczióját, hogy a parlamentnek egészséges voltát, a vérkeringés és a vérkeresztezés fogja előmozdítani, azután, a mint oda került a hatalomra, ezen elvvel épen ellentétben ő és vele együtt utódja az örök uralkodást, az örökké való kormányzást tette feladatává. Nem is megyek oly messzire, hogy a parlamentnek dekadencziáját ezen jelenségekből is kutassam,* és feltárjam a helyzetet és összefüggésbe hozzam a helyzet ferdeségét, hogy az örökkévaló kormányzás utáni törekvésükben mennyi gyanúsítással illetik időről-időre az ellenzéknek bizonyos pártjait, hogy akkor, midőn ismét reá szorulnak a kormányképességnek nemes bélyegével lássák el azokat. Nem megyek annyira sem, hogy a helyzetért felelőssé tegyem az uralmon levő pártot, hogy mennyire igyekszik azon, hogy hal almának örökkévalóságát biztosítsa; mennyire