Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-356

356. országos filé* 1898. a hatvanhetéé kiegyezés alapján álló szabadelvű kormány iránt való bizalmamat dokumentálná. Ilyennek, par excellence bizalmi kérdésnek tekintem a benyújtott törvényjavaslatot is, melynek még napirendre tűzéséhez sem járulhatok. A jelen komoly és súlyos helyzetben pedig, mélyen tisztelt ház, nem elégedhetem meg ebbeli meggyőződésemet kifejező negatív szavazatom egyszerű leadásával, hanem mulaszthattan kötelességemnek ismerem ebbeli állásfoglalásamat a mélyen tisztelt képviselőház előtt szóvá tenni és körülményesen indokolni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A dolog formáját tekintve a körűi foly a vita, mélyen tisztelt képviselőház, vájjon elfogadjuk-e a benyújtott indemnity-javaslatnak a t. túloldalról nem szabott, de különféleképen agyonmódosított napokra való, vagy egyáltalán napirendre tűzését ? A dolog lényegét tekintve pedig a körű! : szabad folyást engedjünk-e a jelenlegi súlyos és aggasztó helyzetben az igen tisztelt kormány ismeretlen politikájának, avagy sem ? (Igaz! Úgy van! balfelöl.) A legutóbbi képviselőválasztásoknak úgy a sajtóban, valamint itt a mélyen tisztelt házban is gyakran szellőztetett s mindnyájunk előtt ismeretes atroczitásai által nemcsak számban, de erőben is megtört parlamenti ellenzék, mélyen tisztelt ház, e kérdésben a mint látjuk, csekély kivétellel s egyértelmfíleg állást foglalva az uralmon levő politika iránt bizalmatlanságát manifesztálja és minden rendelkezésére álló törvényes és parlamentáris eszközzel álláspontját érvényesíteni kívánja, % e törekvésünkben, mélyen tisztelt ház, nem vezethet sem boszú, sem személyes gyűlölet, hanem csupán a legnemesebb érdek, tudniillik a haza üdve s a mindnyájunk felett álló törvény szentségének igaz értelmének, teljes erejének biztosítása. (Élénk helyeslés halfelöl.) A midőn az ellenzék, melynek a parlamenti életben általában az ellenőrzés, a kritika s a hatalmi túlkapásokkal szemben való jogvédelem képezi első sorban, nálunk, a mi szánnlmas, mondhatnám áldatlan parlamenti viszonyaink között pedig csaknem egyetlen s kizárólagos hivatását, ebbeli föladatának megfelel, még pedig oly önzetlenséggel, oly nemes hévvel, oly buzgó kitartással, a mint azt a jelen vitában tapasztaljuk, akkor nem gyanúsítás, nem vádak, nem meghurczoltatás s nem elítélést, — a mint azt a kormánypárti sajtó s az a bizonyos kisgazda által írt s hatóságilag terjesztett, s nem is tudom miként jellemezendő irat teszi, — hanem tiszteletet és elismerést érdemel. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ily körülmények között tehát ezen az oldalon hallgatni — nem leszek talán merész, ha azt mondom, — bűn. (Úgy van! balfelől.) Még pedig bűn a választóink által keKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVIII. KÖTET. november 14-én, hétfőn. \QQ zünkbe adott mandátum, bűn a reánk ruházott bizalom ellen ; mert a »qui tacet, dnm loqui deberet« elve alapján az ily súlyos helyzetben hallgató ellenzék gyávaságának, vagy tehetetlenségének, vagy mindenki megvetésére méltó alakoskodásának nyújtaná eklatáns tanújelét. (Ügy van! halfelöl.) A napirend-vitában elfoglalt álláspontja által a parlamenti ellenzék hazafias kötelességet teljesít, mert akcziója által a többségtől támogatott diktatúrát kívánja s akarja lehetetlenné tenni, a mint azt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam szeptember hatodiki beszédében világosan és határozottan kimutatta. Ily akcziót támogatni a legszentebb kötelesség; (Úgy van! halfelölj mert czélja. nem a parlamentáris tevékenység meghiúsítása, hanem épen ellenkezőleg : a helyes, az egészséges, a tiszta parlamentarizmus megóvása és biztosítása (Úgy van! balfelől.) főként az által, hogy a jelen bizonytalanságban, mely a nemzet közjogi s közgazdasági, egyszóval legvitalisabb érdekeire ködként nehezül, onnan, arról a helyről kér kellő tájékoztatást, onnan, arról a helyről kér világosságot, a honnan várja és méltán várja a nemzet, várja annak képviselete : az igen tisztelt kormány elnökétől. Legutóbbi, folyó hó hetediki felszólalásában az igen tisztelt miniszterelnök úr Korniss Ferencz t. képviselőtársam beszédére reflektálva, az ellenzék e jogos kívánalmára — ha a hírlapi reláczió helyes — három, illetőleg két kijelentéssel válaszolt. Az első, említett képviselőtársam beszédére vonatkozó kritikai kijelentés volt, melyben a bírálat összege az, hogy igen tisztelt képviselőtársam semmi újat nem mondott. Nos hát, igen tisztelt képviselőtársam erre a kritikára mindannyian el lehetünk készülve, kik e súlyos helyzetben képviselői kötelességünk 'teljesítését előbbrevalónak tartjuk a túloldal, a t. kormányelnök elismerésénél, s a nélkül, hogy nyilatkozatommal e kritika objektivitását elismerném, bátran felelem, hogy oly fontos dolgok, oly életbe vágó kérdések, oly mellőzhetetlen kívánalmak azok, a mik az eddigi beszédek során, mondjuk ismétlődve mindig jobban és jobban kidomborodnak sorra, »de quibus nunquam satis«. Az igen tisztelt miniszterelnök úr másik két kijelentése már szorosan arra vonatkozott, a mi az ellenzék akcziójának tulajdonképeni bázisa: a nyilatkozattétel kívánalmára. Az egyikben — ismétlem, ha helyes a hírlapi reláczió — azt mondja a mélyen tisztelt miniszterelnök úr, s azt gróf Tisza István képviselőtársam pénteki beszédében megismételte, hogy a kormányt nyilatkozattételre csakis a parlamenti többségnek van joga kényszeríteni. Nos, mélyen tisztelt képviselőház, ha ez a jelen parlamenti viszonyok között is áll, akkor mi a konzequenczia ? Nem 3S