Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-355

355. országos ülés 1898. november 12-én, szombaton. 153 intézkedni, hogy az intézkedés által feleslegessé válhassanak mindazon vám- és zárvonalak, melyek a kereskedelem és forgalom gátjai lehetnének. Más független államok is egyezkednek ezekre nézve, a mi, ha nem sikerűi, úgy tekintetik, mint egy-egy meghiúsult kísérlet a legczélszerűbb intézkedések létrejövetelére és azután, míg Csak sikeresebb intézkedések nem következnek, mindegyik állam határoz önmagát illetőleg.* Tehát maga az ellenzék vezére, Tisza Kálmán, a ki a kiegyezés alkotásának bölcsőjénél állva, ott szívós kitartással és hazafias lelkesedéssel igyekezett a nemzet elévülhetetlen jogait biztosítani, . . . Mezőssy Béla: Igaz! Krístóffy József: ... a 68. §-ban biztosított önálló és szuverén jog alatt nem a sorompók kényszerét látta és nem a sorompók kényszerében jelöli meg ezt a jogot, hanem abban, hogy az egyezség nem sikerülte esetén a nemzet Ausztriának hozzájárulása és beleegyezése nélkül önmaga határozzon. (Helyeslés jobbfelől.) És ez a felfogás teljesen megfelel Tisza Kálmán azon, a kiegyezés tárgyalásainak folyama alatt elfoglalt álláspontjának, a mely szerint ő a kontemplált kiegyezésben főleg azért talált jogfeladást a magyar nemzet részéről, mert úgy a közös ügyekben, mint a közös érdekű ügyekben hozandó határozatokhoz Ausztriának beleegyezése és hozzájárulása volt szükséges. Ghyczy Kálmán a »Hon« szeptember 14-iki Számában azon esetben, ha az egyezkedés nem sikerül, az indirekt adók kezelésére nézve a német vámegylet példáját ajánlja. Nem akarom fárasztani a t. házat (Halljuk l Halljuk!) a czikk idevágó hosszabb passzusának felolvasásával, belőle azonban bárki meggyőződhet arról, hogy Ghyczy Kálmán, az ellenzék közgazdasági szaktekintélye, azon esetre, ha az indirekt adókra nézve, a melyekre a 68-ik szakasznak hatálya szintén kiterjed, az egyezség nem sikerűi, nem azt mondja, hogy a vámsorompók azonnal felállíttassanak, hanem ellenkezőleg kimondja, hogy a közbenső vámsorompók mellőzésével, tehát a szabad forgalom fentartása mellett csak az úgynevezett zárvonalak alkalmaztassanak, a mely zárvonalak pedig nemcsak egy önálló berendezkedés keretében, hanem a vámszövetség keretében is helyet foglalhatnak és lényegében megegyeznek a mi fogyasztási adóátutalási rendszerünkkel. Igen érdekes báró Kemény Zsigmond idevágó nyilatkozata a >Pesti Napló« 1867, február 9-én megjelent számában. A kiváló publiezista ugyanis a következőket mondja (olvassa): >Én megvallom, amaz ellenvetésnek nem tulajdonítok semmi nagy fontosságot, hogy nem lehet KÉPVB. NAPLÓ. 1896—1901. XVIII. KÖTET. tudni, mi fog történni, ha a magyar törvényhozás a nem magyar törvényhozással nem tud a fentebbi kérdésekre nézve kiegyezni. A törvényhozás egyik tényezője túl, valamint innen a Lajthán ugyanazon közös fejedelem. Az érdekek túl és innen egyezők vagy legalább egyeztethetők, a fejedelem ott és itt akkor fog belenyugodni a hozandó rendszabályokba, miután azok valamely megegyezezésre vezettek. < Báró Kemény Zsigmond szintén tagja volt a hatvanhetes bizottságnak s szintén részt vett a 68. §. konstruálásában. írhatta volna-e mindezeket, ha e paragrafusban csakugyan a gazdasági különválás kényszere lett volna elhelyezve ? (Helyeslés jobb felől.) De térjünk át, t. ház, a 67-es bizottság tárgyalásaira, melyek döntő adatokat szolgáltatnak a 68. §. közjogi tartalmára nézve. A vitás szakasz számos felszólalást provokált, kivált az ellenzék részéről, m<dy igen helyesen azon erősködött, hogy a nemzet önálló, törvényes intézkedési joga félremagyarázhatatlanul kifejeztessék a bizottsági szövegben. így Tisza Kálmán a február 4 iki ülésben a következőket mondta (olvassa): »Bár itt is őszintén megvallom, hogy ezen szakaszt szeretném tisztábban szerkeszteni, szeretném kimondatni jelesen, hogy ha az ily szövetség létrehozása vagy most, vagy jövőben nem sikerülne, az országnak önálló, független intézkedési joga fog bekövetkezni.« Feltehető-e Tisza Kálmánról, az ellenzék vezéréről, hogy ha e jog alatt a sorompók kényszerfelállítását értette volna, nem követelte-e volna, hogy ezt expressis verbis bevegyék a bizottsági szövegbe? (Élénk helyeslés jobbról.) Ugyanezen ülésben Lónyai Menyhért módosítványára czélozva a következőket mondta (olvassa): »Azt lehet mondani, hogy ezen helyzet, úgy mint ezen javaslat — még az én értelmezésem szerint is — nem hasonlítható a jelen helyzethez, mert jelenleg mindezek — tudniillik a közös érdekű ügyek— a mi hozzájárulásunk, tudtunk és beleegyezésünk nélkül intéztetnek, még itt a módosítvány szerkezetében fenn van tartva Magyarországnak, hogy ezen ügyek intézkedésébe befolyjon. Ez az én felfogásom szerint alkotmányos szempontból tesz különbséget, de függetlenségi, önállási szempontból nem, mert függetlenség és önállás nem azt kívánja, hogy ezen ügyekhez mi is hozzászólhassunk, hanem hogy ez ügyekben jogunk legyen önmagunknak határozni.« Tehát Tisza Kálmán itt is épúgy, mint a »Hon«-ban, az önálló intézkedés jogát nem a vámsorompók kényszer-felállításában jelöli meg, hanem abban, hogy a közös érdekű ügyekben a nemzet Ausztriának minden hozzájárulása é* beleegyezése nélkül önmaga határozzon. Még vilá20