Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-355

144 355. országos ülés 1898. november 12-én, szombaton. magához rendeli, megezitálja a miniszterelnök úr, parancsokat osztogat nekik, hogy a reájuk bízott közhatalmat a szerint használják fel, hogy igyekezzenek hatni az államnak egyes tagjaira, hogy öljék ki magukból a meggyőződést és lelkiismeretet, a hol ezt nem tudják elölni, ott itassák le őket, és ha ezzel sem tudnak ezélt érni, használjanak megtorlási eszközöket. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) így öli ki a magyar miniszterelnök úr nemcsak a nemzeti akaratot, hanem a törvény iránti tiszteletet és hazaszeretet a honpolgárokból. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert miként tisztelhesse az az egyes honpolgár a törvényt, ha azt látja, hogy a felsőbb hatalom sem tiszteli azt? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Miként tisztelhesse az egyes honpolgár a köztisztviselőt, a kit az ő bizalma azért tett arra a polczra, hogy őt a törvénytelenségek ellen megvédje és őre legyen a jognak, amikor azt látja, hogy az a köztisztviselő a törvényben biztosított hatalommal vele szemben miként él, és őt csak akkor védi meg, hogyha a hatalom szolgájává szegődik? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Miként tisztelje az egyes közhatalmat és köztisztviselőket, a mikor azt látja, hogy Magyarország közszelleme olyan, mint a kémény belseje, hogy minél feljebb megy benne az ember, annál kormosabb (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) és a ki legfölül áll, az a legkormosabb? (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső bal' oldalon.) T. ház! Nemcsak megdöbbentő ez a korrupczió, hanem teljes valóságban akkor tűnik elő, ha összehasonlítja az ember Magyarország mai helyzetét azzal a korral, a mikor a korrupczió tekintetében a nemzet a legnagyobb kísértésnek volt kitéve. Az abszolutizmus, t. ház, a korrupcziónak minden fegyverét elővette és minden fegyverével rávetette magát a nemzetre. De a magyar közvéleményt nem bírta megvásárolni, (Igaz! Ügy van ! a bal- és szélső baloldalon) mert hivatalért, pénzért ily aljas cselekményre [még abban a korban sem adta oda magát ez a magyar nemzet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az abszolutizmus korszakában, t. ház, a nemzetnek passzív rezisztencziája a nemzeti becsületnek, a politikai és társadalmi becsületnek fényes jelképe volt. Akkor a magyar ember még nem adta el magát, akkor a közerkölcsiséget tisztelte, a jellemet a mindennapi élet fölé helyezték és az egész nemzet jeligéje az volt, azt irta lobogójára: »Törik, de meg nem hajol soha!« és: »Eszközei a hatalomnak nem leszünk soha!« (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ma, t. ház, látjuk, hogy a korrupczió hova vitte nemzetünket. Mert ma nemcsak, hogy közjogilag teszik függővé a nemzetet, hanem gazdasági tönkretételére is rendszeresen törekszenek azért is, mert igen jól tudják a nemzet ellenei azt, hogy mentül szegényebb a nemzet, annál több politikai korrupczióra hajlandó és hogy ezekkel a lelkekkel mindenféle rendszert fel lehet tartani. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Maga báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr nem mondhatja el még azt sem, a mit I. Ferencz franczia király mondott nemzetére, midőn a páviai csatát elvesztette, azt mondta a császár; »Uram, nemzetem minden elveszett, de a becsületem megmaradt.« Ez a kormány azt mondhatja: »Az én kormányzatom alatt, uram, nemzetem mindent elvesztettél, elvesztetted alkotmányodat, törvényeidet és törvényeid tiszteletét, elvesztetted a közerkölcsiséget, az adott szó szentségét, de megmaradtam én.« (Zajos tetszés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy miért nem nyilatkozik a miniszterelnök úr, miért nem fejti ki az ország színe előtt, hogy ezen legfontosabb kérdésében az országnak micsoda végleges elhatározása van, annak csak egyetlenegy oka lehet; t. ház, az az oka, hogy nem akarja a törvényt megtartani. (Úgy van! Élénk helyeslés a bah és szélső baloldalon. Közbekiáltások: Nem bizony!) A legközelebbi múltban is bebizonyította a miniszterelnök úr, legalább én előttem, hogy a közgazdasági téren nem a törvény tisztelete, nem az alkotmány szentsége vezeti, hanem a bécsi hatalom és kegykeresés irányítja politikáját és ezeknek kész feláldozni a legszentebb nemzeti érdekeket. Törvény szerint, t. ház, 1898. január 1-én az önálló vámterületnek kellett volna tettleg életbe lépnie Magyarországon. (Úgy van! Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr kijátszotta a törvényt, mert a formába öntötte a lényeget. Formaliter megmentette az országot, vagyis az országnak ezt a kérdését, mert az önálló vámterület jogi formája között alkotta meg a további rendezkedést, de lényegileg az önálló vámterület jogi formája mellett a közös vámterületet tartotta meg. Annyit nagy kegyesen megengedett ennek a Magyarországnak, hogy joga van Magyarországnak az önálló vámterülethez; ezt nemcsak megengedte, de valamennyi kürtösével trombitáltattá is. De kérdem most, t. ház, mit ér az olyan politika, mely a jogokat elismeri, de a valóságban nem gyakorolja? (Közbekiáltások lalfélől: Semmit.') A jogoknak elvi hangoztatása, de azoknak a valóságban való folytonos megtagadása nem egyéb, mint a jogoknak folytonos tagadása. Egy nemzetre nézve, t. ház, annyit érnek törvénybe foglalt jogai, a mennyit azokból tényleg megvalósítanak. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) És egy nemzet fenmaradására nézve nem lehet nagyobb veszélyt képzelni, mint hogyha kivész a törvénytisztelet a nemzetből; (Ügy van!