Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-355
355. országos ülés 1888. november 12-én, szombaton. 141 tereket választhassanak képviselőjükül, csak azért, hogy ezáltal anyagi előnyben részesülhessenek. Ez közéletünkben igen szomorú jelenség, minek folytán pusztulás fenyegeti a magyar ősi erényeket. Ha azt akarjuk, hogy eizen erkölcsi stilyedés posványából a nemzet kibontakozhassak, legfőbb ideje, hogy a mostani kormányzati rendszer végre-valahára megváltoztassák. Akkor talán majd megszabadul a közvélemény attól a lidércznyomástő], melyet a mostani rendszerre reá erőszakol s visszanyervén józan itélő s gondolkozó képességét, tisztán fog látni s vissza fog térni a helyes útra. Az igazság lángja világítson minden felé s ekkor a költő szavaival élve': reméljünk mi * 8 e gy j°bb hazát s benne az erény diadalát. Gróf Tisza István képviselőtársam beszédére vonatkozólag még ki akarom emelni azt, hogy míg őseink, szabadságunk hősei, midőn a nemzet szent jogairól volt szó, míg vérükkel is táplálták a fiatalok lelkesedését, addig gróf Tisza István képviselőtársam, midőn az ellenzék nemes harezot vívott a sajtószabadság megmentéseért s midőn az ellenzék mostan alkotmányunk legszentebb jogaiért, az igazi parlamentarizmusért folytatja önzetlenül s teljes hazafiúi szeretettel kötelességérzeténél fogva a küzdelmet, ezt jónak látja obstrukcziónak, sőt tovább menve, parlamenti anarchiának nevezni. Beszédeiből a fiatalság bizonyára nemes ambicziót meríteni nem fog. Nem fogadom el a napirendre vonatkozó indítványt. (Élénk hdyeslés és éljenzés bálfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Lakatos Miklós jegyző: Tóth János! Tóth János: T. ház! Mielőtt kinyilatkoztatnám azt, miért tartom kötelességemnek, hogy felszólaljak ebben a napirendi vitában, méltóztassék nekem megengedni, hogy kis kitérőt tegyek és foglalkozzam báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak a napokban elmondott beszédével. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Elismerem ugyan, t. ház, hogy mióta teljes joggal fel lehetett vetni azt a kérdést báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrral szemben, hogy állj a-e még szavát és mióta teljes joggal fel lehetett tételezni annak ellenkezőjét, azóta bizonyos naivság kell ahhoz, hogy bárki is komoly számbavehetőség tekintetében a t. miniszterelnök úr nyilatkozataira reflektáljon. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De én ezt mégis megteszem tiszteletből azon állás iránt, a melyet a miniszterelnök úr elfoglal. Nemcsak mi, itt az ellenzék padjain ülők, hanem bízvást lehet mondani, az egész ország türelmetlenül várja a miniszterelnök úrtól, illetőleg a kormánytól, hogy a nemzet legvitálisabb érdekeit érintő ezen nagy fontosságú kérdésekben nyilatkozzék, hogy^ a nemzet megismerhesse a kormánynak végleges elhatározását és állástfoglalását, megismerhesse, hogy az ország a mostani káros gazdasági helyzetből miként bonyolódhatik ki és megtudhassák a hazafiak, vájjon az alkotmány szentségébe, a törvénytiszteletbe vetett hitüket feníarthatják-e, vagy pedig a kormány az alkotmány kijátszásával, törvényszegéssel, e tekintetben is igyekezik megkárosítani a nemzetet. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A kormány elnök úr nyilatkozott. Nyilatkozott azért, hogy ne mondjon semmit. Az ő nyilatkozata olyan volt, mint mikor egy gyermek a kezébe vesz egy göröngyöt és azt beledobja egy nagy pocsolyába; ezáltal annak a pocsolyának tisztátalansága még szembeötlőbbé válik, és az még piszkosabbá lesz. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy azért nem nyilatkozom, mert nincs nyilatkozni valóm, és azért, mert hogy mit mikor mondjunk el, azt méltóztassék ránk bízni. Az ő nyilatkozatának föeszméje, ha ugyan ilyenről egyáltalában szó lehet, ebben kulminál. Nagyon ismert és tág köpenyeg ez, a mely alá búvik a miniszterelnök úr a nemzettel szemben való komoly kötelességeinek teljesítése alkalmával, nagyon bő köpenyeg, a mely alá aláfér a törvénytelenségeknek és a törvényszegésnek nagy halmaza, (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) de aláfér a bizonytalan kapkodásnak és furfangnak nagy halmaza is. De meglehetősen kopott köpenyeg is, mert hiszen látjuk, hogy ezen köpönyeget, hogy tudniillik akkor nyilatkozom, mikor nekem tetszik, a szerint forgatta kívülről belülre és belülről kívülre a miniszterelnök úr, a mely szerint ezen köpenyeggel takargatni lehetett az ő miniszterelnöki székéhez való görcsös ragaszkodást. Mert mikor Bécsből megjött a parancs, akkor a t. miniszterelnök úr felállt, és helyesnek tartotta azt mondani, hogy a kormánynak feltétlen álláspontja az, hogy a vámszövetség fentartassék és megvalósíttassák, mert az önálló vámterület végzetes veszély az országra. Mikor pedig annak jött el az ideje, hogy egy pártnak alkotmánytiszteletét és jóhiszeműségét kellett kihasználni és kizsákmányolni, . . . Bartha Miklós: Megcsalni! Tóth János: . • . akkor opportunusnak találta a miniszterelnök úr lelépni erről a feltétlen álláspont teréről és hozzájárulni gróf Apponyi Albert képviselő úr közjogi fejtegetéseihez. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor pedig a függetlenségi és 48-as párt által támasztott vihart helyes volt az ó' személyét illetőleg itt lecsendesíteni, akkor bizonyos büszke önérzettel lépett ezen végzetes és veszélyesnek hitt útra és mondta az országnak, hogy önálló vámterülethez joga van Magyarországnak és annak jogi állapotába léptünk, tehát ne hábo
