Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-354
854. országos ülés 1898. november 11-éa pénteken. jgg nak egy alkalmas helyet keresve, azon óhajtásának, azon kívánságának adott kifejezést, hogy boldogult Erzsébet királyné szobra a Szent György-tér közepén álljon, s ennélfogva ezen emlékoszlop onnan áthelyeztessék, most méltóztatnak a tervelt eljárásban sérelmet találni. (Zajos felkiáltások a ssélső baloldalon: Miben? Micsoda ráfogás ez? Nagy zaj.) Bartha Miklós : Magyarázza ki maa:át! Elnök: Kérem, ne szakítsák félbe a szónokot. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: ügy, a mint Kossuth Ferencz képviselő úr mondta, czélszerűbb lett volna, ha egyáltalán a szobor eltávolítása iránt intézkedés nem történt volna. Én úgy hiszem, hogy az egész eljárásban semmi egyéb nincs, mint a Felség óhajtásának megfelelően kegyeletes intézkedés egyfelől a királyné szobra, (Helyeslés.) másfelől az onnan áthelyezendő szobor elhelyezése tekintetében az eddig kívánt, az eddig óhajtott megoldás. (Zajos ellenmondás a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, mi lett a Felséges úr rendelkezése folytán elhatározva? Az, hogy a különben is legközelebb felhagyandó régi katonai temetőbői elszállíttatván az összes ott eltemetett elesettek csontjai, azok a lipótmezei dűlőben — gondolom, így hívják — épített hadapródiskola belterületére, bekerített területére szállíttassanak át, ott egy mondhatnám ossarium állíttassák és erre síremlékként az eddig a Szent György-téren állott oszlop felállíttassék. Azt gondolom, ez eljárásban egyáltalában semmi olyan nincs, a mi jogot és indokot adott volna Kossuth Ferencz képviselő úrnak azok elmondására, a mik itt elhangzottak és a mikre én részben a korona, részben a nemzet iránti gyöngédségből reflektálni egyáltalában nem kívánok. Azt gondolom, nem is czélszeríí, nem is szükséges, nem is helyes, nem is indokolt, ezen kérdésnél politikai motívumokat keresni. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nem kereste az, a ki intézkedett, nem kereste az a kormány, a mely különben a korona minden tényéért felelős, és úgy gondolom, nem helyes, ha méltóztatnak az urak is keresni. Ezekben adva meg feleletemet, kérem, méltóztassanak azt tudomásul venni. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Nagy zaj a balés szélső baloldalon.) Kossuth Ferencz: T. ház! Nem vehetem tudomásul a miniszterelnök úr válaszát. Mi e kérdésből politikai kérdést nem csinálunk, egyszerűen hazafisági kérdést. Helyes lenne az, ha az emlékoszlopot a sírkertben állítanák fel, de az nem helyes, ha a magyar fiatalság elé állítják, mint példát arra, hogy mikép jutalmazzák azt, ha a magyar ember saját hazáját megtámadja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Még egynéhány szavam van. (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz t. képviselő úr beszédében úgy először, mint most is példáról beszélt. Én példáról nem tudok semmit; mert az, hogy Kossuth Ferencz képviselő úr egy lap czikkére hivatkozik, egyáltalában nem oly természetű dolog, hogy az mint intézkedés és példa fogadtathatnék el. A mint a »Magyarország«-nak, vagy az »Egyetértés«-nek, vagy az ellenzéki és kormánypárti többi lapoknak joguk van egyes kérdésekben állást foglalni, tekintettel a maguk függetlenségére, úgy van joga az »Armeeblatt«-nak is, a mely kijelentem, egyáltalában nem hivatalos közlönye sem a hadügyminiszternek, sem a hadseregnek. Következéskép a példára való hivatkozás jogosultságát nem ismerem el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Felteszem a kérdést. A kérdés az, tudomásul veszi-e a ház (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Nem ! Nem !) a miniszterelnök úr feleletét, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hock! Hock!) Többség. A ház tudomásul vette, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 40 pereskor.)
