Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-354

354. országos ülés 1898. november 11-én, pénteken. 119 Gr. Tisza István: Kérem, épen a qnótáról akarok beszélni. A képviselő urak nem tettek egyebet, mint hogy mélységesen hallgattak a javaslatok azon részéről, a melyet ismernek, de rejtelmes találgatásokba mentek bele arra a részre vonatkozólag, a melyet nem ismernek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondásolt balfelöl. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kérem Förster képviselő urat, ne tessék közbeszólni. Gr. Tisza István: Engedelmet kérek, t. képviselőtársaim. Ez a csökönyös hallgatás a kiegyezési javaslatok tárgyáról, ez az elbúvás minden alkalommal ezen javaslatok érdemleges megvitatása elől, a legerősebb bizonyíték a kormány mellett, a legerősebb igazolása annak, bogy az egész kiegyezést, a mennyiben az befejezést nyer, a kormány az ország érdekeinek megfelelőleg csinálta. De, t. képviselőtársaim, csak megerősít engem ebben a felfogásban az, hogy ha a t. képviselő urak legutóbbi harczmodorát kísérem figyelemmel. Mert hiszen engedjenek meg, azt a magyar parlamentarizmus eddigi történelme busásan kimutatta, (Halljuk! Halljuk!) hogy az apró inczidensekből való élősködés, az apró kérdések nagyra felfúvása és elmérgesítése, a személyes inzultusokhoz folyamodás mindig a nagy elvi harczok csődjét jelenti. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) T. képviselő urak! Bizonyos elismerés rejlik e szavaimban ; a t. képviselő urak ezekhez a fegyverekhez mindig csak a legnagyobb megszorultságuk állapotában folyamodtak. Horánszky Nándor: Sohasem voltunk megszorulva, majd adunk ezután is ideákat az uraknak! Gr. Tisza István: Arra nézve, hogy mennyire meg vannak a t. képviselő urak szorulva, elég felhoznom azon két esetet, a melyet hetek óta itt felfújnak és kizsákmányolni igyekeznek. Az egyik a Desseőffy-ügy. Ez már az unalomig el van csépelve. (Zajos felkiáltások balfelöl : Elhissszük! Még nincs vége a dolognak!) Próbáltak belőle — hogy úgy mondjam — a privát becsület szempontjából kázust csinálni. A kérdésnek ez a része, hála Istennek, letűnt a napirendről. De most meg próbálnak belőle alkotmányjogi nagy sérelmet csinálni. Méltóztassék megengedni, hogy a nélkül, hogy az ügy részleteire visszatérjek, kijelentsem, hogy csak megelégedéssel konstatálom azt, hogy a magyar alkotmány ennek a zsarnok kormányzatnak kezében más veszedelem nem fenyegeti, mint az, hogy a miniszterelnök beszélt egy főszolgabíróval a választásokról. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Presszió! Jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: Ezen csak megcsíptük! Gr. Tisza István: Mikor aztán tudomására jutott, hogy az az ellenzéki szolgabíró fenyegetésnek vette szavait, azonnal spontán eloszlatta a félreértést, (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Egy hang balfelől: Milyen árta'lan!) és biztosította a főszolgabírót, hogy bántódása nem lesz. A másik ügy az a szintén régóta emlegetett levélügy. Én nem tudom, de azt hiszem, hogy a t. nemzeti párt azon képviselő urak részéről, a kik ezen levélügyet ismételten felhozták, több fegyverbaráti jóindulatra számíthatott volna, mint hogy épen ezt a bizonyos levelet annyiszor hurczolják a közvélemény elé. Mert ezzel a levéllel a t. miniszterelnök úrnak komoly kellemetlenséget nem okozhattak. Először azért nem, mert a levélhez teljesen megengedett úton jutott hozzá, másodszor azért, mert annak a levélnek a tartalma abszolúte nem diszkrét magán ügyekre vonatkozott, hanem olyan természetű közügyekre, a melyek igenis a nyilvánosság elé valók voltak. (Felkiáltások balfelöl: Privát levél volt!) Bármi úton jusson egy levél valakinek a kezébe, az nem gentlemanlike és elítélendő dolog, hogyha diszkrét természetű magánügyek hozatnak olyas valakinek tudomására, a kire azok nem tartoznak. De az, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy a néppárt és a nemzeti párt suba alatt micsoda szövetségeket köt a választásokra, ez lehet, hogy diszkrétügy, de nem magánügy, az igenis a nyilvánosság elé tartozik. (Igaz! Ügy van ! a jobboldalon.) Engedjenek meg nekem t. képviselőtársaim, ha egy párt részéről azt az eljárást tapasztaljuk, hogy a párt vezére és elnöke, mind a kettő különböző alkalmakkor elítélik egy másik párt működését, elítélik egy másik párt agitáczionális fegyvereit, de ha aztán azt tapasztaljuk, hogy ugyanezt a működést, ugyanazokat az agitáczionális eszközöket ezen pártnak egy képviselőjelöltje bérbe veszi a maga számára, az a párt, a melyikre ilyen rábizonyúlhat, kicsit óvatosabb legyen akkor, mikor mások politikai őszinteségét kritizálja. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) És, t. képviselőház, önöket ráviheti az elvi kérdésekbeni szegénységük, továbbmenő Személyes harczoknak, személyes botrányoknak a felkutatására,. De engedjenek meg, ezzel czéltnem érhetnek. A t. miniszterelnök úr, mielőtt e ház tagja lett volna, már szerepet töltött be Magyarország közéletében. Ebbeli hosszas működése alatt talán kíméletlen volt ellenfeleivel szemben, I de a szó igaz értelmében férfinak és magyarnak i mutatkozott. (Élénk tetszés és zajos éljenzés a jobboldalon.) Férfinak és magyar hazafinak (Zajos I éljenzés a jobboldalon.) ismerték elkeseredett poI litikai ellenfelei is. Mint férfit, mint magyar ha-