Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-354
354. országos ülés 1898. november 11-én, pénteken. 115 latoknál kezdték meg az obsrtukcziót és az folyik ma sokkal messzebb menő eszközökkel, sokkal radikálisabban, sokkal féktelenebbtíl, mint máskor bármikor. A kérdés az, t. képviselőház, minő indokokat hoznak fel t. képviselőtársaim ez eljárásuk igazolására. És itt embarras de rickesse-szel állunk szemben, mert hiszen főleg két indokot hallok emlegetni a t. képviselő urak részéről, de ez a két indok egymást kizárja. Halljuk azt, hogy az obstrukczió indokát képezi a kormány hallgatása a kiegyezési akczióra vonatkozólag. Több ízben kijelentették egyes ellenzéki tagjai a háznak, bogy nyilatkozzék a kormány, tőle függ, vessen véget az obstrukeziónak. Másik indok, a mely felhozatott, hogy itt a Bánffykormánynak oly bűnei vannak, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) a melyeket az ellenzék... Biró Lajos: Mind a kettő az oka! Gr. Tisza István: . . . Bocsánatot kérek, mind a kettő egyszerre nem lehet. Én Biró Lajos t. képviselőtársamnak és barátomnak szívesen elhiszem vagy azt, hogy addig obstruál, mig a kormány nem nyilatkozik, vagy azt, bogy ő addig obstruál, a mig Bánffy le nem mond, de mindkettőt lehetetlen a legjobb akarattal is elhinni. (Derültség és tetszés jobbfelöl. Ellenmondás baloldalon.) Hanem mindegy: fogadjuk el a vitatkozást mind a két indokra nézve. Van-e joga a t. ellenzéknek bizonyos nyilatkozatot követelni a kormánytól (Élénk felkiáltások balfélöl: Hogyne!) és a parlamenti munka megakasztásáttenniezennyilatkozatokmegtagadásának következményéül? T. ház! Ábc-je a parlamentarizmusnak az, hogy igenis a parlament bármely ügyben bármely kormánytól nyilatkozatokat követelhet. A kormánynak ismét kötelessége a közérdek iránt megfontolni, hogy azon nyilatkozatok megtétele az adott pillanatban szükséges-e és az ország érdekében van-e, vagy sem? Ha a kormány azon nézetben van és függőben levő tárgyalások alkalmával rendszerint mindenütt a világon azon nézetben is szokott lenni, hogy a nyilatkozatok megtétele nem időszerű és az ország érdekeire nézve sérelmes, ezt megmondja a háznak, akkor a háznak, de nem a ház kisebbségének joga: vagy követelni a kormánytól a nyilatkozást, vagy felmenteni őt ezen kötelezettség alól. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha a ház követeli a nyilatkozatot a kormánytól, akkor oly kormány, mely tudja kötelességét, egyebet nem tehet, mint hogy ott hagyja helyét, s azt a ház bizalmát biró kormánynak engedi át. De mindaddig, a mig a ház többsége, a ház határozata a kormányt nyilatkozatokra nem kényszeríti, mindaddig sem egyes tágjai a háznak, sem a ház kisebbsége nem arrogálhatja magának a jogot, hogy oly nyilatkozatokat követeljen a kormánytól, a melyekre nézve a többség nézete is az, hogy ezen nyilatkozatok ma szükségtelenek, vagy károsak. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben is mit akarnak t. képviselőtársaim ? A kormánynak minő nyilatkozataira kíváncsiak ? A mai pillanatban, a mikor az osztrák parlament előbbre van a kiegyezési tárgyalás sok dolgában, mint mi, nekünk nem szabad azzal az eshetőséggel foglalkoznunk, hogy mi lesz, ha Ausztriában legyőzhetlen akadályokba ütközik a kiegyezés. De ha egyáltalában foglalkozunk is ezzel a kérdéssel, mint egy bekövetkező vagy bekövetkezhető eshetőséggel, a múlt eseményeiből nagyon könnyen megkonstruálhatjuk főbb vonalaiban magunknak azon álláspontot, a melyet mindenkinek, a ki a gazdasági kiegyezésnek közgazdasági szempontból híve, elfoglalnia kell. Mert hiszen ha visszagondolok a tavalyi év végén lefolyt vitákra, abban a tekintetben konstatáltatok a megegyezés a közjogi alapon álló pártok között, hogy egy megfelelő kiegyezést közgazdasági szempontból az országra nézve hasznosnak tartanak. Ezen kiegyezés azonban vámszövetség alapjában csakis az 1867 : XII. törvényczikkben előirt alkotmányos úton és módon jöhet létre. Ha ez az út és mód az osztrák viszonyok alakulása folytán lehetetlennek bizonyulna, akkor Magyarországnak szabad keze van mindenben, kivévén a vámszövetség megkötését. (Helyeslés jobbfelöl.) Tehát igenis Magyarország életbeléptetheti azokat a közgazdasági intézkedéseket, a melyeket saját érdekében szükségeseknek és ezélszerueknek talál. Életbeléptetheti magyar törvény útján, de nem vámszövetség alakjában. Életbeléptetheti úgy, hogy a magyar állam szuverén akaratát (Zaj. Elnök csenget.) nem kapcsoljuk össze, nem köti le az osztrák állam akaratával szemben. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert méltóztassék megengedni, hogyha ennek a fogalomnak, hogy vámszövetség, vagy nem vámszövetség egyáltalán komoly közjogi tartalmát keressük, azt csakis abban találhatjuk meg, hogy vámszövetségre lépve, a magyar állam akarata hozzáfüzetik, hozzáköttetik bizonyos időre a vele szövetségre lépett osztrák állam akaratához. Mindaddig, a mig a szövetség tart, sem az egyik, sem a másik állam egyoldalú intézkedésekkel ezen vámszövetség tartalmán nem változtathat. Ezt nem hozhatjuk létre másként, mint ha Ausztriában is alkotmányos úton vihető az keresztül. Ha ez az utóbbi út lehetetlennek bizonyulna, Magyarország tehet oly intézkedéseket, a minőket az ország érdekében jónak lát, (Helyeslés a jobboldalon.) de ezt úgy teszi meg, hogy akaratát az osztrák állam akaratához hozzá nem fűzi, egységes akaratkifejezés a két állam között létre nem jön, hanem 15*
