Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-352
352. országos Ülés 1898. november 9-én, szerdán. 107 Midőn az egybegyűlt választók Tatán kilencz órakor meg akarják kezdeni a szavazást, nincs elnök! Azt izeni vissza, hogy beteg; e miatt már három napja lemondott. Ugyanez történt tegnap a héreghi és alsógallai kerületben is, a hol a választók még nagyobb távolságról jöttek össze, sokan még a tatai vásárt is elmulasztották. Ezek is vártak egész a déli órákig, de az illető kiküldött elnök nem mutatkozott, és a nagyszámú választók végre is elkeseredett hangulatban szétoszlottak. Ma, negyedikén ugyanez ismétlődött Tóvároson és Szomódon. < (Nagy zaj hatféléi. Elnök csenget.) Bartha Miklós: Ezt a választást is Bánffy vezeti ? Molnár János: »Csakis három kerületben merték megtartani a választást, a hol tudniillik a liberálisok győzhetni reméltek. De még az oroszláni kerületben is a mi jelöltünk győzött. Az a kérdés már most, nincsen-e valami orvossága ennek a visszaélésnek, hogy a népet bolonddá tartják? (Nagy zaj balfelől.) Tudták, hogy többségben vagyunk, s talán azt remélték, hogy a nép elkedvetlenedik, és a második határnapra nem fog megjelenni. Az iiíető meglepett elnökök neveit ide iktatom: Kisfaludy Sándor királyi tanácsos, közjegyző; Friedrieh József és Horváth Géza ügyvédek; Pecze János főszolgabíró; Dávidházi János szolgabíró. Az első helyen említett egyén, úgy látszik, csakugyan beteg, de a többi egészségesen jár-kel, csak elnökölni nem akar. Még két kerületből nem kaptunk tudósítást, hogy ott volt-e választás vagy nem?« Én ezen levél következtében szombaton azonnal interpellálni akartam, de a mint méltóztatnak emlékezni, ez nem volt lehetséges, sem pedig hétfőn, a mikorra kértem. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) E közben tehát volt időm ezen ügygyei tovább foglalkozni és bővebb adatokat beszerezni. Ezt kaptam (olvassa): »Az összes adatokat a következőkben van szerencsém beterjeszteni. A tatai járásban a következő helyeken választanak megyebizottsági tagokat: Tatán, Tóvároson, Szomódon, Alsógalláu, Héreghen, Tarjánban, Gyermelyen, Környén, Dunaalmáson és Oroszlányban, vagyis tíz he lyen. A választások november 3. és 4. napjaira voltak a megyei közgyűlés által kitűzve. Választási elnökökül ki voltak küldve a fentebbi sorrendet követve: Kisfaludy Sándor kir. közjegyző, Horváth Geyza, Pecze János, Friedrieh József, Dávidházy János stb., a többi nem érdekel. A fentebbi tíz kerületből csak Dunaalmáson nem állítottunk jelölteket. Az első öt kerületben a választás nem tartatott meg, a többiben megtartatott. (Nagy zaj balfélöl.) Tatán a kitűzött időben a választók összejöttek, s miután a jegyző oda üzent az elnöknek, hogy szíveskedjék jönni, mert 9 óra van, azon felelet jött, hogy ő betegség miatt már három nappal előbb beadta lemondását. Tóvároson ugyanígy történt. Az elnök beteget jelentett. De azért ugyanaz nap látták Komáromban kocsikázni. (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon. Az elnök csenget.) A többi három helyen: Szomódon, Alsógallán és Héreghen természetesen nem interpellálhatták az elnököket, hanem a messze községekből teljes számmal felvonult választók a déli órákig várakoztak s ekkor boszankodva a felültetésen, szidva a liberális tatárokat, de másrészt nevetve gyávaságukon, eloszlottak. Ezen öt kerületben ugyanis biztos többségünk volt és az elnökök, bizonyára felsőbb utasításra, vagy összebeszélésre távollétükkel tündököltek. Annyira vitték a frivolságot, hogy Pőcze főbíró itthon körvadászaton vett részt, a helyett, hogy Szomódon elnökölt volna; Dávidházi pedig jó egészségben sétálgatott itthon, c (Felkiáltások a baloldalon : Est nem lehet csodálni! Jó, hogy nem lövettek! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Molnár János: Azt hiszem, t. ház, hogy csak a hatásából vonnék le ennek a levélnek, hogyha bővebb kommentárt fűznék ahhoz. Azért csakis három rövid kérdést intézek a t. képviselőházhoz és ismét csak nagyon rövid pár szóval fogok némi felvilágosítással is szolgálni. (Halljuk ! Halljuk!) Első kérdésem az, t. képviselőház, hogy vájjon feltételezhető-e az, hogy tíz választási elnök közííl öt, épen azokban a kerületekben, a hol a néppárt volt többségben, egyszerre, egy időben mind vagy beteg legyen, vagy legalább is a terminusról megfelejtkezzék? (Felkiáltások a baloldalon: Ez a sselid nyomás!) Feltételezhető-e az, fc. képviselőház, hogy ezek az urak nem czéltudatosan, hanem szándékosan jártak el úgy, a mint eljártak, és nem jártak el úgy, a mint eljárniok kellett volna ? A ki ezekre igennel válaszol, annak csak azt mondhatom, hogy beteg ember, ha nem is lakik abban a beteg vármegyében. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És végűi azt kérdezem, t. képviselőház, ha az a királyi tanácsos és közjegyző úr: Kisfaludy Sándor valóban beteg volt, a mint én is hiszem, hogy az volt, vájjon fnem óriási, nem qualifikálhatlan mulasztást követett-e el az a megyei hatóság, a mely tudta már három nappal azelőtt, hogy az elnök beteg és annak helyettesítéséről még sem gondoskodott, hanem engedte, hogy a szegény nép reiufakta elmenjen. (Folytonos zaj, felkiáltások a baloldalon: Nem ismernek azok tőrvényt! Az elnök csenget.) A felvilágosítás pedig, a melylyel a t. képviselőháznak szolgálhatok, az, hogy tudvalevőleg a janicsárok mindig vakbuzgóbbak szoktak 14*
