Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-322
322. országos ülés 1898. szeptember 9-én, pénteken. 71 hogy magát kiegészíti és az ország sérelmeit és bajait tartalmazó kérvényeket tárgyalja. Azt hiszem tehát, hogy épen ez a tény volt legkevésbbé alkalmas arra, hogy az ellenzék ezzel szemben egy nagy közgazdasági és politikai vitát és a kormánynyal szemben bizalmatlansági vitát provokáljon. Nem tagadom azonban, nem csak joga, hanem kötelessége volt az ellenzéknek azok után, a mik a nyáron át történtek,.. . Bartha Miklós: És az egész háznak! Hegedüs Sándor:... és a háznak, hogy a kiegyezés tekintetében a legelső alkalmat — nézetem szerint ugynn más formában jobban megtehette volna — felhasználja arra, hogy a kormánytól megkérdezze, hogy azok után, a mik történtek és a mik különösen hirlelodtek a nyáron, mi a politikája a kiegyezésre nézve. Ez megtörtént egy interpelláczió alakjában és most a bírálat az interpelláczióra adott válasz felett folyik, nézetem szerint ugyan nem épen alkalmas formában, de miután benne vagyunk, engedje meg a t. ház, hogy egészen tárgyilagosan és röviden, némely homályosnak tetsző pontokat megvilágítani iparkodjam. (Halljuk! Halljuk!) Aggasztó volt és némely tekintetben már előre vetette árnyékát az intencziónak az a nyilatkozat, a melyet gróf Apponyi Albert, még mielőbb a t. miniszterelnök úr az interpelláczióra — a mely még akkor meg sem tétetett — a választ megadta volna, már itt hangoztatott, mert t. képviselő társam előbb panaszkodott, hogy itt valami parlamenti diktatúra van, mert nem adnak felvilágosítást, s azután hozzá tette: de ha felvilágosítást ad is a kormány, már előre kijelenti, hogy előtte annak semmiféle súlya nincs és az neki semmiféle biztosítékot nem nyújt. (Élénk derültség jobbfelől. Felkiáltások a baloldalon : Nem azt mondta! A szavának nincs súlya! Zaj.) Hiszen kérem a szavából áll a nyilatkozata. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Már most ebből megítélhető, hogy nem volt nagyon kecsegtető a kormányra nézve az, hogy ily módon előre el volt vágva az útja annak, hogy nyilatkozata által megnyugvást idézzen elő, úgy, hogy ha nem Apponyi Albert gróffal történik ez meg, hanem egy ujoncz szónokkal, egy járatlan politikussal, én széntől azt hittem volna, hogy ez a beszéd meg volt írva előre és kénytelen volt az illető azt elmondani, daczára annak, hogy megtudta, miszerint még ebben az ülésben a kormány a választ meg fogja adni. (Felkiáltások a baloldalon: Szegény Apponyi!) És miért vesztette el e tárgyban gróf Apponyi Albert bizalmát a kormánynyal szemben ? Sok mellékes és nem egészen objektív ok mellett mondott egy érdemleges és objektív okot is: a japáni szerződés históriáját. Én úgy vettem észre, hogy ez most sokkal behatóbb vita tárgyává tétetett, mint akkor, midőn törvényjavaslat alakjában feküdt a t. ház előtt. (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások balfelól: Nem áll! Tárgyaltuk akkor is!) Az a színe a dolognak, hogy argumentumot kerestek és ennek következtében vissza kellett nyúlni a múltba. Engedje meg a t. ház, hogy e kérdésben is felülbíráljam egy kissé gróf Apponyi Albert bírálatát. (Halljuk! Halljuk!) 0 azt a tételt állította fel s ezt ismételték többen, többé-kevésbbé erős hangon, hogy megszegte a miniszterelnök a szavát, (Félkiáltások balfelöl: Úgy is van! Nagy zaj. Eln&k csenget) és megszegte az 1898: I. törvénybe foglalt alapelveket a szóban levő törvényjavaslat, illetőleg szerződés által. Először is hivatkozhatnám annak indokolására, melyben ki volt fejtve, hogy ez milyen alapon jött létre, milyen régi tárgyalások alapján, melyek még akkor indultak meg, mikor még az 1898: I. törvényczikkről szó sem volt, azon az alapon, a melyen általában a régi törvények nyugodtak, és ezen az alapon jött létre akkor ez a szerződés. Azonban ettől eltekintve, a dolog érdeme szerint is, azt hiszem, nem fogta fel helyesen gróf Apponyi Albert a törvényjavaslatnak és az 1898: I. törvényczikknek alapelvét, ha azt megsértve látja ezen szerződés által. Mert ő maga talált ki egy igen transzezendentális szót; azt mondta, hogy 1897. végével a vám egységek Ausztria és Magyarország között elkülönfttetnek, és két vámegység van, és ezt kifejezi az 1898: I. törvényczikk is. Elismerem, hogy ezen törvénynek Magyarország joga fentartására vonatkozó része igen eminens alkatrészét képezi. De ez egy jogfentartás Ausztriával szemben. A külfölddel szemben az összes vámügyek tekintetében csak három karaktere lehet a viszonynak: 1. a szerződés megkötési formája, azon tényezők, a melyek erre befolynak, s ezek abszolúte nem változtak az 1867: XII. törvényczikk alapján; 2. a területi egység; gróf Apponyi Albert beleegyezésével és közreműködésé vei ez a vámterületi egység megtartatott az 1898: I. törvényczikkben. (Felkiáltások a bál- és szélső baloldalon: Dehogy tartotta meg!) Bocsánatott kérek, megtartatott és 3. a tarifa-kérdés; ez szintén ezzel kapcsolatban van. Tehát a külföldi relácziókban ezen szerződés egészen azon módon köthető meg, a melyben megköttetett azelőtt, Minthogy pedig egy vámviszonynak azen három jellege, a melyben az a nemzetközi viszonylatban fellép, ezen törvényes intézkedések által egyáltalában nem változott, ennek következtében a megkötés formája sem változhatott. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon.) Azután a másik vád az volt, hogy azon nyilatkozat, a melyet Kossuth Ferencz képviselő