Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-321
54 8211 orsságos ülés 1898. szeptember 7-én, szerdait, egy pár tapasztalatot szükségesnek tartok felemlíteni. Interpelláeziómban említem, hogy az iskolák előtt milyen módon ajánlgatják egyes könyvkereskedők az ő üzletüket. Erre nézve bátorkodom majd egy hirdetést bemutatni és a t. belügyminiszter úr rendelkezésére bocsátani; ezt a hirdetést egy leányiskola előtt osztogatták, a hol felsőbb leányiskola is van; egy antiquarius és könyvkereskedő, Budapestről való, mondja el benne, hogy vesz és elad legjobb áron egyes könyveket, valamint egész könyvtárakat, s hogy nála a legnagyobb raktár, a legnagyobb választék van pikantériákban. (Derültség.) Nem olvasom fel az illető nevét, mert nem akarok neki reklámot csinálni, mert sajnos, az ilyen firma, a helyett, hogy közmegvetés tárgyává lennének, talán még pártolásban is részesül; mondom, nem olvasom fel a kereskedő nevét, de a belügyminiszter úrral közölni fogom, (Egy hang: Az Erzsébet-kőrúton van!) Nem az Erzsébet-kőrúton van! Sajnos, sok mindenfelé lehet találni ilyen üzleteket. Én kötelességemnek tartótram utána nézni, hogy ennek a kérdéses úrnak, a kinek legnagyobb választéka van iskolakönyvekben és pikantériákban, miféle nagyszerű üzlete lehet. És mondhatom, t. képviselőház, hogy csak sok fáradság után tudtam megtalálni az ő zughelyiségét, mert egy kapu alatt, egy bódéból áll mindössze az ő fényes üzlete. Az illető rögtön észrevett, bevezetett a bódéjába s ott láttam az igaz mindenféle elrongyolódott iskolakönyvet és fel is ajánlotta készségét, hogy szívesen szolgál mindenféle regényekkel. Én természetesen nem mentem bele a dologba, (Derültség.) megelégedtem avval, hogy vettem tőle egy használható könyvet. De hogy aztán milyenek azok a szép könyvek és szép képek, a melyeket a könyvkereskedők Ígérgetnek annak, a ki könyv- és irószer-szükségletét náluk szerzi be, hogy ezt is megtudjam, erre nézve is szereztem be bizonyítékot. Nem néztem utána, úgy került a könyv a kezembe, a melyet szintén a belügyminiszter úr rendelkezésére fogok bocsátani. Egy 13 éves fiúcska kapta. Visontai Soma: Mi a könyv czíme? Mócsy Antal: Nem mondom meg, hanem a t. belügyminiszter úrnak azt is rendelkezésére bocsátom. De annyit mondhatok, t. képviselőház, el kellett olvasnom, hogy fogalmam legyen a dologról, hisz pedagógiával foglalkozom, (Zajos derültség.) kell tudnom, hogy a fővárosnak e tekintetben szerencsétlen mindkét nemű ifjúsága mily veszedelmeknek van kitéve: mondhatom, hogy elolvasván ezt a könyvet, megborzadtam arra a gondolatra, hogy esetleg az én gyermekeim is itt a fővárosban látogathatnák az iskolát. Én megvallom t. képviselőház, hogy épen nem csodálkoznám, ha az a szülő, a kinek gyermeke ezt a könyvet kezébe kapta, első felhevülésében csontjait, törte volna össze annak a kereskedőnek, a ki az ő gonddal nevelt gyermekének szemérmét, a melyet a gondos szülő mentől tovább megőrizni iparkodik, ily könyvvel meg képes mételyezni, (Úgy van! balfélől.) esetleg azt a szegény gyermeket testileg és lelkileg tönkretenni, mert egy ily könyv ezt képes eredményezni, ezt a proczedurát megindítani, Nem akarok e dologgal bővebben foglalkozni, (Egy hang jobbfelöl: Olvassa fel!) mert tudom, hogy a t. belügyminiszter úr, mint gondos családapa osztja minden gondos szülő ezen aggályát és majd megtalálja azon eszközöket, a melyekkel lehetőleg korlátok közé szoríthatja az ilyen élelmeskedőknek üzelmeit, a kik a jövő nemzedéknek — a szülők szemefényét — testi, lelki megrontása útján akarnak maguknak vagyont szerezni. Interpelláeziómban megemlítettem az úgynevezett rikkancsokat, mindkét nemen levő iskolaköteles gyermekeket, a kik kiabálva árúlgatják krajezáros újságjaikat késő estig, sőt késő éjjelig is. Mikor a mulatóhelyeken levő vendégeknek kínálgatják azokat, elképzelhető, minő jeleneteket láthatnak s minő megjegyzéseknek vannak kitéve a szegény gyeimekek. (Mozgás jobbfelől.) Csoda-e, hogy meglesznek mételyezve és folyton szaporodik így a prostituáltak és csirkefogók Budapesten máris nagy számú serege. Más országokban a gyermekek egészségének védelmére, nehogy a gyárosok által túlságosan kihasználtassanak, törvényes intézkedéseket tesznek, nálunk ilyesmi nincsen, holott sokkal jobban árt végeredményében testileg is az ilyen erkölcsi métely a munkában való túlerőltetésnél. Mindenesetre el kellene bizonyos órán túl tiltani a gyermekeknek az ezen lapokkal való házalásf. (Helyeslés balfélől.) Interpelláezióm harmadik pontja szerint a miniszter úr által múlt év január 2-án kiadott rendeletnek kevés a foganatja ; az illető kereskedők — fájdalom — napról-napra szinte tervszerűen mennek tovább és tovább és most ismét majdnem oly ruhátlan alakokat látunk már a kirakatokban, mint tavaly. Az erkölcsiség szempontjából is, de a törvényes intézkedés iránti tisztelet szempontjából is szigorúan foganatosítani kellene e rendeletet. Még egyet hivánok megjegyezni. Múlt évben tartott e tárgyú interpelláezióm alkalmával valaki a túloldalról közbekiáltott, hogy ; »Szabadsajtó!« Fájdalom liberális intézményeink nem akadályozhatják az ily erkölcstelen könyvek kiadását, de bátorkodom figyelmeztetni arra, hogy tudtommal még ilyenféle sajtótermékek ellen a királyi ügyészség pert nem indított, pedig meg vagyok arról győződve, hogy még a liberális
