Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-321
M 321. országos ülés 1898. szeptember 7-én, szerdán. tisztán a magyar király, a magyar kormány és a magyar törvényhozás között intézendők el és ezekbe beleszólása semmiféle osztrák kormánynak közjogunk szerint nincs és nem lehet. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogyha a t. kormány ezekbe az osztrák kormánynak beleszólást enged, ha bizonyos feltételeket enged magának előiratni akár a viszonosság tekintetében, akár más tekintetben, ez egyenesen közjogunk, egyenesen alkotmányunk ellen van. Akkor a t. kormány nem tett volna kevesebbet, mint hogy elhomályosítani igyekezett Magyarországnak e tekintetben tisztán álló közjogát. Már most mondja meg Gajári Ödön t. képviselőtársam — mert hiszen ő tudja és szerinte mindenki tudja, hogy mit higyjünk, — tárgyalás alatt vannak-e ezek a kérdések még, vagy megvannak e a megállapodások, és ha megvannak, önmagában állapodott-e meg a kormány, "vagy pedig az osztrák minisztériumok ? Mert, a t. kormány nyilatkozatában mind a kettő benne van. Egy dolog azonban kirívóan előtérbe van állítva, a t. miniszterelnök úr nyilatkozatában, (Halljuk! Halljuk! balfelól.) s ez az, hogy Ausztriával a vámterületi közösséget minden áron fenn kell tartani, (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) BŐt a t. miniszterelnök úr jónak látta, mondhatnám nem átadottá ezen kijelentését megargumentálni még egy oly nyilatkozattal is, hogy tudniillik a gazdasági különválás, Magyarország önálló gazdasági berendezkedése tönkretenné az országot. (Zaj a bal- és szélső baloldalon,) Nem tudom igazán, mit csodáljak ebben a nyilatko zatban inkább, azt a véghetetlen könnyelműséget-e, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) melyet a t. miniszterelnök úr felmutat akkor, midőn a másik alkuvó fél előtt önmagától veti el leghatékonyabb fegyverét• (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) azt a határtalan könynyelmííséget-e, a melylyel a miniszterelnök úr egy bombasztikus frázis kedvéért az ország összes érdekeit meztelenre levetkőzteti alkuvás közben; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) vagy pedig azt a tiszteletlenséget csodáljam-e, a melylyel a miniszterelnök úr Deák Ferencz alkotása, az 1867. évi XII. törvényczikk ellen viseltetik, a melybe pedig folytonosan belekapaszkodik, mikor rá szüksége van, s a mely nyíltan, expressis verbis fentartotta Magyarországnak a külön berendezkedés jogát, a külön vámterületet; (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) vagy azt a tiszteletlenséget csodáljam-e, a melylyel a t. miniszterelnök úr saját törvénye, az 1898. évi I. törvényczikk ellen viseltetik, (Élénk tetszés, helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) a melyben szintén benne van Magyarországnak az önálló vámterülethez való joga? De hát, ágylátszik, hogy a í. miniszterelnök úr azért engedte magát erre az argumentáczióra ragadtatni, mert máskép nem sikerülne az a, — bocsánat a kifejezésért, de hirtelen nem jut más eszembe, — az a kétszínű játék. Felfelé, Ausztria felé teljes odaadást mutatni, (Igaz! Ügy van! a bal- és ssélső baloldalon.) nehogy odaát a felsőbb körökben arra a meggyőződésre jussanak, hogy Magyarország alkalmasnak találja e pillanatot életre kelteni azt az alvó jogát, a mely, még ha törvénybe nem volna is iktatva, minden nemzetet megillet, (Élénk helyeslés és taps a szélső baloldalon.) s megilleti Magyarországot annyival inkább, mert élő, királyi esküvel szentesített törvények biztosítják. Ki kell tehát jelenteni urbi et orbi mindenütt a legnagyobb nyomatékkal azt, hogy a vámterületi közösség pedig mindenekelőtt fentartandő. Hogy pedig idelenn megmaradjunk nagy hazafiaknak, s az látszassák rólunk, hogy mi a törvényes állásponttól nem térünk el, hogy mi végrehajtjuk azt, a mi Deák Ferencz törvényében meg van írva, hogy mi végrehajtjuk azt, a miről csak ez esztendő elején magunk alkottunk törvényt, itt azt mondjuk: de meg van a külön rendelkezés, Magyarország ezt külön rendelkezési joga alapján cselekszi, mert a törvényes állásponttól a mi kormányunk ugyan egy hajszálnyit sem tér el. Hát, t. ház, ha ez nem kaczérkodás, ha ez nem könnyelmű játék a szavakkal, az országnak i!y fontos, ily vitális érdekével szemben, akkor én nem tudom, hogy mi a Janus-arcz, akkor ón nem tudom, hogy mi a kaczérkodás, akkor én nem tudom, hogy mi a könnyelmű játék bármely kérdésben. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Lefelé önálló berendezkedés egységes osztrák-magyar vámterülettel, felfelé és átfelé pedig a vámterületi közösség iránti törekvésnek módfeletti, szükségnélküli fitogtatása minden nyilatkozatban: ez az a kétszinü játék, melyet nem ért meg senki, a melyből, ne vegye rossz néven a t. miniszterelnök úr, minden ember meg van győződve, — kérdezze meg künn az ország közvéleményét, — mindenki szomorúan el van készülve arra, hogy Magyarország ebben a játékban a rövidebbet húzza, hogy Magyarországot lefőzik ennél az alkunál. (Igás! Ügy van! a balés szélső baloldalon.) Azután, t. ház, az osztrák alaptörvény 14-dik §-ával egyszer nem állt szóba a t. miniszterelnök úr; ma már szóba áll. Egyszer provizórium által rendezi a kérdést, most pedig állandóan akarja ugyanoly alapra rendezni, mert nem is tehet egyebet. Hiszen az 1898. évi I. törvényczikk nem provizoriális intézkedésekre utasítja a t. kormányt, hanem utasítja arra, hogy Magyarország gazdasági életét az adott esetben, akkor, a
