Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

346. országos ülés 1898. október 29-én, szombaton. 375 úr szintén ily bátran és mondja ki: »A magyar quótát pedig nem emeljük.« (Ügy van.'Űgy van! balfelól.) Ha azután egyikük sem enged, akkor meg sem kell kezdenünk a kiegyezési tárgya­lásokat, hanem kezdjük meg az intézkedéseket az önálló berendezkedésre, kössünk kereskedelmi szerződéseket, és ha kell, állítsuk fel a vám­sorompót. (Helyeslés balfelöl.) Igaz, hogy a t. Bánffy minisztérium egy ily kijelentést túl nem élne. De, t. miniszterelnök úr, sok bűnét feledtetné ily eljárása velünk és mi azt mondanók önről: Rosszabbnak látszott mint a milyen. Lefelé zsarnok volt ugyan, fel­felé meghunyászkodó, de végűi jó hazafinak bizonyult, mert (Halljuk! Halljuk !) jogaink védel­méért szállt síkra s azokért küzdve bukott el. Míg ha tovább úgy fondorkodik mint eddig, akkor rövid kínos vergődésének befejezte után majd azt mondjak : íme megbukott, mert... Ivánka Oszkár: Mert mindig hazudott! (Derültség halfelől.) Frey Ferencz: ...jogainkat nem védte, azokkal kufárkodott, sáfárkodott még pedig roszszúl. Angliában Németországban és egyebütt is: (Halljuk/ Halljuk!) oly kormányt, mely a köz­gazdasági kérdések iránt oly kevés fogékony­ságot mutat, s azokat kormányhatalmi állása megtarthatásának fontossága mellett egész mellé­kesnek tartja, úgy mint teszi ezt a mi jelenlegi kormányunk, ily kormányt, mondom, egy perczig sem tűrnének meg. (Igás! Ügy van! balfelöl.) Jól tudják más államok, .. . Ivánka Oszkár: Saját pártja kergetné el. Frey Ferencz: ... hogy az erőt és hatal­mat manapság a vagyon adja meg, az biztosítja az állam fenmaradását, és teljes megszilárdulását. Á miniszterelnök úr is tudja ezt jól, s azért gyűjtötte a milliókat, — most talán nem teszi, mert fél, hogy utódja átvenné tőle, vagy talán jobban el tudja titkolni, — gyűjtötte, hogy ezek felhasználásával fenmaradását és megszilárdulá­sát a kormányhatalmon biztosítsa. A fenmaradás eddig sikerűit és a megszilárdulásnak, is úgy látszik, csak az szegte útját, hogy üres gőgjé­ben túlmagasan hordja fejét és elragadtatta magát. Ugyan, melyik miniszterelnök merte azt megtenni, a mit a jelenlegi? Tisza és Wekerle sohasem maradtak adósak a hozzájuk intézett kérdésekre, főleg ha ezen kérdést az összes ellenzéki pártok tették, sőt Szapáry is, a kinek pedig a beszéd került oly küzdelembe, mint a jelenlegi miniszterelnök úrnak, mindég eleget tett ebbeli kötelességének. Egyedül a jelenlegi miniszterelnök úr érzi magát ezen kötelesség alól felmentve. Ugyan, mi jogon? A t. többség felmentvénye és bizalmi szavazata ez esetben nem elég, mert e mulasztás­ból beálló veszedelem, a magyar parlamentnek falhoz szorítása az utolsó perczben, úgy mint ez a múlt évben történt, ezúttal mérhetlen és pótolhatlan károkat és vesztességeket hozhat nemcsak a tisztelt többség tagjaira, hanem az egész országra. De míg a t. többség tagjai vagy kárpótlást nyernek más úton, vagy csak a méltán megérdemlett büntetést szenvedik el strucz politikájukért, a melylyel a vihar és veszély közeledtekor a fejüket a homokba dugták, azt kérdem, hogy mikép jő ily megkárosításhoz az egész nemzet. De talán megérdemli a bűnhődést ennek is azon része, mely — az egész ország és a polgárság bajaival cseppet sem törődő — kor­mánypárti képviselőt választott; ártatlanul éri azonban a károsodás a meggyőződését követett ellenzéki választót, a kinek tehát kell hogy meg legyen legalább azon öntudata, hogy oly párti képviselőre vagy képviselőjelöltre adta szavaza­tát, mely párt tehetsége szerint küzdött az ország és lakossága érdekében és hazánk alkotmányos jogainak és a érdekeinek védelmében tiporta­tott el. El fog következni t. túloldal az idő, midőn önöket is bántani fogja, hogy a hatalomnak rövidebb vagy hosszabb ideig tartó birtokolha­tásáért, a Magyarország, de talán az egész világ alkotmányos történetében örökre elrettentő példa gyanánt emlegetendő hirhedt választások gyászos hadjáratával, a nemzet lelkét megmételyezték, a törvény és a felsőbbség iránti tiszteletét eljá­rásukkal aláásták, a korrupeziót az egész vonalon meghonosították oly annyira, hogy ezt a bekö­vetkezendő legbecsületesebb és leggondosabb kor­mányzat és alkotmányos gyakorlat is csak hosszú ideig tartó fáradságos munkával lesz képes megorvosolni. Tisztelt ház! Felszólalásomat azon kijelen­téssel végzem, (Halljuk!) hogy míg az 1898: I. törvényczikk megalkotásának oka és czélja, a közjogi alapon álló pártok közös felfogása értelmében, az 1867 : XII. törvényczikk rendel­kezéseinek épségben való fentartása volt, addig tartok tőte, hogy a t. miniszterelnök úrnak czélja ezúttal egészen más, tudniilik az 1867 : XII. törvényczikk megkerülése esetleg áttörése. Ehhez a czélhoz pedig ennek a pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, akár aktiv, akár passzív közreműködése meg nem nyerhető, (Élénk helyeslés balfelöl.) s ennek a törekvésnek minden törvényes eszközzel útjába állani, hazánk­hoz, nemzetünkhez és meggyőződésünkhez hű köteíességérzettel, elszántak is vagyunk. Az indítványozott napirendet nem fogadom el. (Zajos helyeslés és éljenzés balfelöl.) Elnök: Szentiványi Kálmán képviselő úr személyes kérdésben kivan szólani. (Nagy zaj.

Next

/
Thumbnails
Contents