Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-321
. I Sál. országos ülés 1898. szeptember 7-én, szerdán. Ágost t. képviselőtársam, hogy ma nincsenek rendkívüli esetek, nincsenek rendkívüli emberek. Csalódik a í. képviselő úr, mert a mai eset is azt bizonjitja, hogy igenis vannak rendkívüli esetek és vannak rendkívüli emberek, vagy ha jobban tetszik, vaunak rendkívüli államférfiak. Lehetséges, hogy a t. kormányelnök úr s a t. túloldal előtt normális időnek tűnik fel, ha az ország legéletbevágóbb kérdései provizóriumokkal tartatnak fenn; lehetséges, hogy a t. túloldal azt is normális helyzetnek tartja, ha az ország életbevágó gazdasági kérdéseiben úgynevezett állapotok léteznek a törvényes rendezés helyett; lehet, hogy az is normális a t. túloldal előtt, hogy annak a másik félnek, a melylyel Magyarországnak közgazdaságára nézve kiegyeznie kellene, parlamentje oly helyzetben van, hogy hol kinyitják, hol becsukják, a kongruens javaslatok hol feltűnnek, hol letűnnek a láthatárról; lehetséges, hogy azt is normális állapotnak tartják, hogy egy rendkívüli államférfiú ugyanazon dologról mást mond deczemberben s mást szeptemberben; (Derültség és tetseés a baloldalon.) lehetséges, hogy az is normális állapotnak tűnik fel a t. túloldal előtt, hogy azon rendkívüli államférfiú, midőn felszólíttatott, hogy az ország legvitálisabb érdekei iránt nyújtson tájékozást, engedjen tisztán látni ezekben a kérdésekben, a melyek az országot legközelebbről érdeklik, a nyilvánosság előtt csak dodonai kijelentésekre szorítkozik, (Úgy van! balfelöl.) a melyeket majd alkalomadtán vagy igy vagy amúgy lehet magyarázni. Lehet, hogy önök előtt az is normális állapot, hogy három és fél hónap alatt le kellene tárgyalni a költségvetést, 18 úgynevezett kiegyezési javaslatot, egyezségre jutni a quóta tekintetében, mondom, ez mind lehetséges, hogy a t. túloldal ezt rendes, normális helyzetnek, rendes, normális állapotnak tartja. Mi azonban, t. képviselőház, a kik a parlamentarizmust komolyan akarjuk értelmezni s nem tartjuk azt üres formának, hanem cselekvő részt követelünk abban a nemzet számára is ; mi, a kik a parlamentarizmust nem arra valónak tartjuk, hogy az pártérdekeket szolgáljon, nem arra valónak, hogy azáltal könnyű szerrel, kényelmesen, sokszor a nemzet valódi czéljaival ellenkező czélok valósíttassanak meg; (Ügy van! lalfelöl.) mi, a kik azt tartjuk, hogy a parlamentarizmus nem arra való, hogy sokszor a nemzetével nem egészen azonos érdekek könnyű szerrel eítakartassanak, hanem azt akarjuk, hogy a nemzet akarata érvényesüljön a parlamentarizmusban, hogy az legyen egy élő organizmus, mely a nemzet jogait, alkotmányát, szabadságát és érdekeit megvédelmezni, boldogulását munkálni hivatva van; mi, a kik azt tartjuk, hogy a nemzet legvitálisabb érdekei mögött nem szabad bújósdit játszani, nem szabad az ország legvitálisabb érdekeit koczkázatnak, kényszerhelyzetnek kitenni: mi igenis arról erőseu meg vagyunk győződve, hogy ezek nem normális id3k. Erősen meg vagyunk győződve arról, hogy az a férfiú, a ki ma Magyarország politikáját állásánál fogva vezetni hivatva van, az rendkivűli ember, igenis, az rendkivűli államférfiú. (Derültség. Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez az oka, t. ház, ennek a vitának ; mert mi látni akarunk tisztán, látni világosan. Mert itt nem az önök házi dolgáról van szó, (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hanem itt az ország legéletbevágóbb kérdéseiről van szó, a melyeknek ilyen, vagy amolyan eldőlte és az országnak kellő időben való felvilágosítása arra alkalmas, hogy megpecsételje az ország sorsát hosszú időkön keresztül. (Úgy van! Úgy van! lalfelöl.) De hát azt mondja Gajári t. képviselőtársam: »vajjon van-e az országban valaki, — úgymond — még gróf Apponyi Albert, t. képviselőtársamat sem véve ki, a ki ne tudná egész határozottsággá], hogy a kormány programmja a kiegyezési kérdéseket illetőleg milyen; vájjon behunyják-e szemüket az eddigi fejleményekkel szemben és megtagadják azokat, a miket az országban mindenki tud, csak talán az ellenzéki képviselő urak nem?« Tehát mindenki tudja, azt mondja t. képviselőtársam, de én mégis bátor vagyok vele szemben azt mondani, hogy igen nagyon számosan vannak bizonyára t. képviselőtársam soraiban is, a kik nem tudják a kormány programmját, mert nem is tudhatják. Hiszen a programm nem annyiból áll, t. ház, hogy hát: Ausztriában összehívták szeptember 26 ára a Reichsrathot, addig tehát ne csináljunk semmit. A programm abból is áll, hogy mik a czéljai, mik a szándékai a kormánynak, miket van eltökélve a kormány tenni, cselekedni arra az esetre, ama valószínűbb esetre, a mi előáll ani fog akkor, ha az osztrák Reichsrath fel fogja mondani a szolgálatot, ha az osztrák Reichsrath működni képtelen. Hát, t. ház, a programmnak ezt is kellene tartalmaznia. Már pedig mit mond erre vonatkozólag a t. miniszterelnök úr? A t. miniszterelnök úr világosan megmondja: »A hozandó határozatokat akarják a t. képviselő urak függővé tenni attól, a mit mondok, tehát méltóztassanak meghallgatni, azután belátásuk szerint intézkedni. Mint már mondottam, és a tények következtében el lehet ezt is gondolni, Ausztria ban esetleg a kiegyezési javaslatok érdemleges tárgyalása nem lesz lehetséges; mentül előbb, a mint meggyőződést szerez a kormány arról, hogy a tárgyalások ottan eredményre nem ve-