Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-345
845. országos ülés 1898, október 28-án, pénteken. 357 gét, a magyar nemzet büszkeségét ott, a hol kell, az ő személyében kifejezni. (Ügy van! Ügy van! a szélső hátoldalon.) Hát Szentpétervárott? Ott is csak az osztrák császár járt! Pedig ott volt Ferencz József a magyar király is! De erről nem tudtak semmit! Az udvarnak nagy kedveltje ez a mi miniszterelnökünk, az bizonyos. De azért ott is nem mint miniszterelnök szerepel, hanem hogy igen alárendelt szerepe lehet, igazolta azt a pozsonyi eset, (Ügy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) mikor a Mária Terézia-szobor leleplezésekor nem volt bátorsága, sem magyar szíve annak a miniszterelnöknek, hogy odavágta volna annak az udvarmesternek, annak a kaiseidich-königlicher nek,hogy Magyarország képviselőháza nem egyenrangú a katonákkal, de felette álló valami. Magyarország képviselőházának elnökét semmiféle katona meg nem előzheti bármily ünnepélynél, legyen az bár táborszernagy is. Szerencse, hogy olyan elnöke volt a képviselőháznak, mint Szilágyi Dezső, a kit az Isten sokáig éltessen, (Élénk éljenzés halfelöl.) a ki megmentette a nemzetet, megmentette a képviselőházi elnöknek tekintélyét azzal, hogy nem foglalta el azt a helyet, a melyet neki a katonák után jelölt ki az udvarmester. (Élénk éljenzés halfelől.) Kubik Béla: A. jobboldalon miért nem éljeneznek? (Felkiáltások halfelől: Nem mernek!) Kubinyi Géza: Nem tőletek kérünk bátorságot ! Lakatos Miklós: Ezek mind tények; ezeket sem eltagadni, sem szépíteni nem lehet. Ezek mind igazolják a miniszterelnök úr erős hazafiságát, a hogy miniig hirdeti, hogy a haza érdekeit viseli szívén. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Elbeszéltem már egyszer, hogy azon a nyomorult í 848/49-iki honvédségen is hogyan gázolt keresztül, hogy fosztotta meg az egyleteket igazolási joguktól, a központi bizottságot a felülbírálási jogtól; oda ragadott mindent magához, csinált ott egy apparátust magának. Van ott miniszteri tanácsos, fogalmazó, titkár és Isten tudná, mi minden. Ez csak 13.000 forintocskába kerül minden évben abból a pénzből, a melyet a szegény honvédeknek lehetne kiosztani 5 mert azokat a dolgokat, a melyeket ott végeznek, mind megcselekedte azelőtt a központi bizottság. Hát ő most igazolja azt, a ki neki tetszik. Ennek ad nyugdíjat; a ki neki nem tetszik, annak nem ad. Most is van levél a zsebemben azoktól, a kik el lettek utasítva; mert ha valakinek viskója van, a mely után két forinton felüli adót fizet, már az nem kap nyugdíjat. Ez egye meg a házát, ha akarja, vagy haljon meg éhen. Koldustarisznyája van ezeknek a nyomorultaknak, de a miniszterelnök úrnak nincs szíve arra, hogy megkönyörülne rajtuk és hogy a méltányosság és nem a paragrafusok útján menve segítsen azokon a szegény nyomorultakon. De neki szüksége van arra, hogy demonstrálja Bécsben, hogy: ime, azok a rebellisek, a kik 1848/49-ben mertek a császár ellen fegyvert fogni, most lábaimnál hevernek, keresztülgázoltam rajtuk. (Helyeslés és tetszés a szélső haloldalon.) De nem lázad fel a lelkiismerete akkor, a mikor Axentye Szevérnek, Franciscinek, meg azoknak a hazaárulóknak penziót ad, a kiknek pedig akasztófa kellett volna, nem penzió. (Igaz ! Ugy van! a halés szélső haloldalon.) Elnök (csenget): A parlament méltóságára figyelmeztetem, (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Be igaza van!) Arra figyelmeztetem a képviselő urat, hogy kevésbbé violens kifejezésekkel is megmondhatja nézetét. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ás akasztófát nem lehet virágosabb nyelven kifejezni!) Lakatos Miklós: Én csak az igazat mondottam el: ők el voltak ítélve és sorsukat megérdemelték. (Zaj a szélső haloldalon.) Justh Gyula S Kár lesz Áxentit nagyon védelmezni! Rátkay László : A honvédek mezítláb járnak most is ! Elnök í Észrevételem a hang ellen szólott, tessék folytatni beszédét ! Lakatos Miklós: A lelkiismerete nem bántja azért, hogy Bach-huszároknak is ad és azoknak, a kik provizóristák voltak és az osztrák kormánynak szolgáltak, hogy Magyarországot eltiporják. Elolvastam a jövő évi költségvetést ; még vagy 25 — 26 ezer forintocska szerepel most is benne e ezélra, de a honvédek meghalhatnak éhen, a kiknek köszönhetik, hogy ott ülnek a bársony székben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát saját pártján is keresztül gázol a t. miniszterelnök űr. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen ott van a példa a legutóbb múlt évben, mikor Emmer Kornélt és Chorin Ferenczet engedelmes többségével kidobatta az igazságügyi bizottságból, mert ellenvéleményen voltak a t. miniszterelnök úrral szemben és helyébük odaállított be két új úriembert, a kik közül azt hiszem egyik sem mérkőzhetik akár jogtudomány, akár tapasztalás tekintetében amazokkal, de odaállította, hogy megmutassa: »Ime ezek hűséges szolgáim; ezek ugyan sok pénzembe kerültek, de van annyi érdemük, hogy két igen rebelis függetlenségi képviselőt buktattak ki, mert az egyik kibuktatta Bartókot Kecskeméten, a másik kibuktatta Kaposváron Kapocsfit. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Halljuk! Halljuk! Mozgás és zaj.) Azt hiszem^ eléggé bebizonyítottam a t.
