Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

343. országos ilés 1898. október 26-&n, scerd&n, 313 úr, de még az állampolgárokkal szemben is a gyülekezési jogot hogy szokta kezelni. Csak próbáljanak meg egyszer a kormánynak nem tetsző népgyűlést tartani a magyar állampolgá­rok, majd megmutatják nekik, hogy mi az a gyülekezési jog Magyarországon Perczel Dezső belügyminiszter úr pátense szerint. Meg tud aka­dályozni a kormány egy népgyűlést, a mely neki nem tetszik, de fel tudja használni máskor ugyan­csak azt az elemet olyan gyűlésre, a mely neki tetszik. Itt vannak a szoczialisták, — segédcsa­patai a kormánynak. (Igaz! Ügy van! a bal­oldalon.) És eltiltják a gyűléseket akkor, a mikor a kormánynak kellemetlenek. De nem akarok ebbe a kérdésbe messzemenő­leg ürömcseppeket vegyíteni, maradjunk meg csak a dolog lényegénél. Itt volt egy példa. Ha jól emlék­szem, Kronawetter példája, a ki Magyarországra akart jönni egy beszédet tartani. Nem is alkotmány­ellenes, nem is az állam területi épségét vagy alkotmányunkat veszélyeztető módon, hanem egy demokratikus és szerintem abszolúte nem veszé­lyes propaganda szolgálatában. Ezt a kormány megakadályozta. És ma mi történik Tersatóban, a mely Módrus-Fiume vármegye területén, tehát szent István koronájának területén fekszik és helyi, illetőség szempontjából horvát terület volna ? Itt minden ellenőrzés, minden praeventiv intéz­kedés és retorsio nélkül tarthatnak szlovén és horvát jogpárti képviselők gyülekezetet, a hol a gyűlölet minden hangját szíthatják, a magyar állameszme ellen törnek, alkotmányunk ellen, területi épségünk ellen. T. ház! Ezért tisztán és kizárólag feltétle­nül báró Bánffy Dezső ós az ő kormánya a felelős. Alert, t. ház, erre nézve van egy pozítiv rendelkező törvény, az 1868 : XXX. t.-cz. 10. §-a. Fontos dolog, hogy szószerint idézhessem, mél­tóztassék megbocsátani ezért a kis késedelme­zésért Azt mondja (olvassa) : »Áz iparügy rendezésére nézve, a házaló­kereskedést is ideértve, úgyszintén a nem köz­kereseti egyesületek ügyében s az útlevél-rend­szert, az idegenek felett gyakorlandó rendőrséget, az állampolgárságot és honosítást illetőleg közös ugyan a törvényhozás, de ezen tárgyakra a végrehajtás Horvát-, Sziavon- és Dalmátország­nak tartatik fenn.« Tehát miként áll a dolog? Akként, hogy az idegenekre vonatkozó rendőri intézkedések tekin­tetében a törvény, Horvátországgal kötött egyez­ségünk, világosan a közös törvényhozásnak tar­totta fenn a törvényalkotás jogkörét, csak az exekutivát bízza ezekre vonatkozólag is a hor­vát-szlavon-dalmát kormányra, illetőleg a bánra. 1868 óta. 30 ég annyi esztendő telt el, és erre vonatkozólag törvény mai napig sincs. A horvát KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XVII. KÖTET. bán tehát joggal hivatkozhatik arra, hogy uram, én végrehajtanék egy törvényt, de hát melyiket hajtsam végié, hisz nem csináltátok meg ezt a törvényt. Ez mulasztása a magyar törvényhozás­nak, melyet meggyőződésem szerint sürgősen pótolni kell. Ne higyjék a t. képviselő urak, ennél a dolognál abszolúte nem lehetséges az, hogy engem pártérdek vezessen, de veszedelmes és mélyreható, közelálló olyan propagandával állunk szemben, melyet, ha idejekorán nem si­kerűi elfojtanunk, olyan dimenziókat ölthet, hogy annak elfojtása később csak vérrel és fegyverrel lesz lehetséges, ha egyáltalában lehetséges lesz. De addig, míg ezt a törvényt megalkotjuk, miután szent István koronájának területén történt ez az összeesküvés, ez a lázítás a magyar al­kotmány és a magyar korona területi épsége ellen, addig is, t. ház, a gyülekezeti jogra ná­lunk fennálló szabályokat a kormány nem tar­tozik-e alkalmazni az idegen, betolakodó lázítók­kal szemben? Én nyíltan hirdetem, rendkívül örvendenék azon, ha különösen az osztrák-németek belátták volna és belátnák azt, hogy az a muzsika, a melyet most odaát játszanak együtt a szlávok és a magyarok ellen is, nem vezet jóra. Nem az ellen van kifogásom, hogy egy osz­trák képviselő egy horvát képviselővel érintkezik, hanem az ellen van kifogásom, — és joggal — hogy osztrák reichsrathbeli képviselő horvát tar­tománygytílési képviselővel a büntető törvény­könyvben tiltott módon az állam alkotmánya és területi épsége ellen lázítson büntetlenül. T. ház! Nekem az a meggyőződésem, hogy ilyen betolakodó idegenekkel szemben, a kik a lazításnak ilyen fegyvereit használják ellenünk, a kormány már is kötelességet mulasztott, ha a megfelelő, megtorló intézkedéseket eddig folya­matba nem tette volna. Azon feltevésből, hogy ez oly dolog, mely­ről bővebben értekezni merőben felesleges dolog volna, egész tisztelettel terjesztem elő interpel­íácziómat, mely következőleg szól (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak azon gyülekezetről, a melyet a Modrus-Fiume megyében fekvő Tersatóban a horvát jogpártnak képviselői az osztrák Reichsrath szlovén képvi­selőivel azon czélból tartottak meg, hogy a nem létező horvát államjognak védelme alatt a szent István koronájához tartozó területnek elszakítá­sára politikai szövetséget alkossanak? 2. Megegyeztethetőnek tartja-e a kormány ezen üzelmeket a szent István koronája területén érvényes államjoggal és a Tersató területén ér­vényes büntető törvénynyel? 3. Tett-e a kormány és milyen intézkedé­seket az iránt, hogy ilyen, a magyar állam alkot­mánya és területi épsége ellen intézett lázító 40

Next

/
Thumbnails
Contents