Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-342

342. országos ülés 1898. október 25-én, kedden. 289 oldal mosolygással kisérte; én megkísérlem az ügyet teljes komolysággal előadni. Két interpelláczió is intéztetett a bácsi pestis tárgyában a belügyminiszter úrhoz és erre meg is adta a válaszát, a melyet annak idején igen helyesen az ellenzéki képviselők kielégítőnek nem tartottak; bár készséggel el­ismerem, hogy azóta a viszonyok lényegesen nem változtak és erős remény van, hogy ezen baj elhárítható lesz, mégis a körülmények és viszonyok súlyosabbá teszik a kérdést, a mint azt bátor leszek előadni. Hármas koporsóba öt méter mélyen elhan tolva fekszik a tudomány áldozata, a milyen el­szomorító ez, épen olyan megdöbbentő esettel állunk itt szemben, a mikor azt látjuk és tapasz­taljuk, hogy az az orvos, a ki tudta e veszélyes bajnak eredetét és következményeit, nem tudta magát kellőleg elszigetelni és inficziálódott. És ez igen fontos körülmény, mert teljesen beigi zolta azt, hogy a pestis és egyáltalában a ragá­lyos bajok, a fertőző anyagok baczillusból szár­maznak és fertőztetnek, ugyanazért nem lehetünk eléggé óvatosak ezen baj elleni védekezés tekin­tetében, és ha figyelembe veszszük azt a körül­ményt, hogy a baczillusok terjesztése fertőző utakon, posványokban, mocsarakban történik és itt tenyésznek a legjobban és a ki tudja azt, hogy nálunk rendezett egészségügyi viszonyok nincsenek, azt kétségbe vonni nem lehet, hogy a legalkalmasabb talaj van nálunk a baczillusok tenyésztésére. Még egy fontos körülményt is felemlítek. Nevezetesen, mikor konstatáltatott a pestis léte­zése Bécs városában, épen most tudtuk meg, a baj fellépése után nyolczad napra, de még most is megvannak a kísérletezésre szolgáló tárgyak, és a fertőzött és beoltott patkányok közül több megszökött. Ez mutatja, hogy bár­mennyire óvatosan jártak is el Bécsben, még sem gyakorolták a kellő óvatosságot, a mi kö­telességük lett volna és nem igyekeztek a kí­sérletezésre szolgáló anyagot megsemmisíteni azonnal. Nekünk tehát kétnzeres kötelességünk, hogy hazánkat ezen csapástól lehetőleg meg­mentsük és a szükséges intézkedéseket azonnal haladéktalanul megtegyük, ugyanazért különösen azt a kérdést vagyok bátor a t. miniszter árhoz intézni, hogy mikor látja elérkezettnek az időt arra néave, hogy az osztrák határon esetleg a vesztegzárt is felállítsuk, mint volt 1881. szep­tember végén Alsó-Ausztriában, mikor kordon­nal zárták el az országot a Magyarországon konstatált állat tüdőlobbal szemben és ha Ausz­tria ilyen eszközökkel jár el Magyarországgal szemben az állati bajok esetében, akkor nekünk kétszeres kötelességünk, ha az emberiség van veszélynek kitéve, magunkat hasonló eszközökkel KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XVII. KÖTET­megvédeni. Interpelláczióm a következőleg hang­zik (olvassa) : »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz. 1-ször. Van-e tudomása a belügyminiszter úr­nak, hogy Bécsben állítólag újabb pestis-betegedés történt? 2-szór. Van-e az iránt biztonság, hogy a bécsi allgemeines Krankenhausban hír szerint nagy mennyiségben létező patkányok el ne ter­jeszszék a pestist? 3-szor. Elérkezettnek látja-e az időt, hogy, szükség esetén egészségügyi zárlatnak az osztrák határon felállítása által is, minden lehető intéz­kedést azonnal megtegyen a pestisnek Magyar­országra behurczolását meggátlandó ?« Kérem a t. miniszter urat a válása meg­Elnök: Kiadatik a belügyminiszter úrnak. (Halljuk! Halljuk!) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Leszek bátor azon interpelláczióra, a melyet előttem szólott t. képviselő úr, mint sürgőset előterjesztett, válaszomat azonnal megadni. (Hall­juk! Halljuk!) Először is ki kel! jelentenem, hogy nekem arról a hírről, a mely egy pár hírlapban megjelent, hogy tudniillik Bécsben a kísérleti telepről egy pár immunizálási kísérlet alá vett patkány megszökött volna, abszolút semmi tudomásom sincs. Azt hiszem, ez a mese sem érdemel több hitelt, mint a mennyit érdemel az a Bécsben terjesztett hír, hogy Budapesten milyen mértékben ütött ki a pestis. (Ügy van! jobbfelöl.) A mi azt a második kérdést illeti, vájjon elérkezettnek látom-e már az időt arra, hogy szükség esetén az egészségügyi zárlatnak fel­állítása által minden intézkedést megtegyek, hivatkozom korábbi válaszomra, a melyet e tárgyról mondottam, hogy ez idő szerint még nem látom szükségét az intézkedéseknek, a mint hogy eféle intézkedéseknek szüksége nem merült fel azon államok részéről sem, a melyek nem keleten, hanem más oldalon szomszédai Ausztriá­nak. Egyébiránt biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy az intézkedések megtételére nem az ő unszolását fogom kiinduló pontnak tartani, mert kötelességérzetem nem engedi, hogy e tekintben magamat mástól serkenteni engedjem. Különben teljes megnyugvással tekinthetünk a további fejlemények elé, mert teljesen izolált két halá­lozási eseten kivtíl még semmiféle gyanuok nem merült fel Bécsben a továbbterjedésre. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (He­lyeslés jobbfelöl.) Buzáth Ferencz: A belügyminiszter ugyan­azt a választ adta nek'un, a melyet a múlt al­kalommal interpelláló két képviselő úrnak adott. Ok nem vették a választ tudomásul, nekem ter­37

Next

/
Thumbnails
Contents