Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-341
274 841. országos ülés 1898. október 24-én, hétfőn. Elnök S Már most csendet kérek. Ki következik sorban ? Nyegre László jegyző: Örley Kálmán! Örley Kálmán : T. ház! (Élénk felkiáltások balfelöl: Nem ő következik! Gajáry Géza szólott utoljára! Félkiáltások jobbfelöl: Sághy Gyula volt az utosó szónok! Zaj.) Elnök: Az utolsó szónok, gondolom, Sághy Gyula képviselő úr volt; a házszabályok szerint váltakozva történik a felszólalás pro és kontra; most tehát ez az oldal következik. (A jobboldalra mutat. Félkiáltások balfelöl. Gajáry Géza volt az utolsó szónok! Zaj.) Kérek csendet! Mindjárt konstatáljuk a naplóból, hogy ki volt. Sághy Gyula után szólott Gajáry Géza. Akkor tehát a másik oldalon van a sor. (Zaj.) Ki következik? (Folytonos zaj.) Lukáts Gyula: Gajáry Géza ellene beszélt! Elnök: Hát már most az fog szólani a másik oldalról, a ki ellene beszél. (Derültség.) Ki következik ? Hock János jegyző S Szentiványi Árpád ! Szentiványi Árpád: T. ház! Pár héttel ezelőtt, a mikor a miniszterelnök úr a napirendről BZÓIÓ indítványát megtette, bátor voltam tőlem megszokott szelídséggel kérdést intézni a kormányhoz. (Halljuk! Halljuk) Kérdésem az volt, hogy azon esetre, ha Ausztriával a vámés kereskedelmi szövetség alkotmányos úton meg nem köthető, mit szándékozik tenni. És a t. kormány, mindamellett, hogy ezen kérdést és kérelmet többen képviselőtársaim közű! ismételték, hallgat és nem nyilatkozik; mert talán nem méltóztatnak aztkiváuni, hogy nyilatkozatnak vegyük azon magánbeszélgetést, a melyet a pénzügyminiszter úr Horánszky Nándor t. barátomnak igazán nagyhatású beszéde következtében folytatott, a mikor érezte, hogy itt valamit tenni kell s mintegy akaratlanul jelentette ki azokat, a miket kijelentett. Hát azt méltóztatnak kívánni, hogy ezt nyilatkozatnak vegyük? Akkor álljon fel az igen tisztelt pénzügyminiszter úr, feszítse ki a mellét és mondja ki nyíltan . . . Zmeskál Zoltán: De ha nincsen melle, mit feszítsen ? (Derültség.) Szentiványi Árpád: ... de az ilyen magánbeszélgetésszerű' nyilatkozatot hivatalos nyilatkozatnak el nem fogadhatjuk. Zmeskál Zoltán : Nagyot fog ugrani még, remélem, nem sokára! Szentiványi Árpád : De azt sem gondolnám, hogy nyilatkozatnak vegyük, a mikor ő azt mondja, hogy bízik a többségben, a többség pedig bízik ő benne. Ennek a kijelentésnek alapján konstatálni akarom legelőször azt, hogy tehát az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása és annak megszavazása bizalmi kérdés. De konstatálom egyúttal azt is, hogy a miniszterelnök úr azt akarta ezzel mondani, hogy a napirend megállapítása is bizalmi kérdés, (Ügy van! a baloldalon.) és én megengedem, hogy annak a pártnak bizalma, a mely a háta megett ül, nagy és határtalan. Mert hiszen nemcsak arra fektetem ezt, a mit Rohonczy Gida t. képviselőtársam mondott, hogy három millió forinttal szerezte a többséget, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj, felkáltások a szélső baloldalon : Azért bíznak benne.) mert én azt hiszem, hogy igen sokkal többel, fenomenális összeggel szerezte meg azt a többséget. (Mozgás a bal- és szélső báloldalon.) És ha még azt is tudjuk, hogy azt az összeget megengedett és meg nem engedett utakon és módokon is szerezte össze; ha még azt is tudjuk, hogy ezenfelül a törvénytelenségnek, a pressziónak mindenféle fegyverét felhasználta; (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) ha még azt is tudjuk, hogy még csendőrszuronynyal és nemcsak Magyarországon levő, de még Ausztriából behozott katonasággal is erőszakolta ki ezent öbbséget; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Botrány ! Gyalázat!) hogy ezen utakon és módokon teremtette meg a maga képére ezt a többséget: mindebből még nem következik, hogy a mi bizalmunk is olyan teljes legyen a kormány iránt, mert hiszen a kormány czélúl tűzte ki magának, hogy az ellenzéket mindenféle fegyverekkel és mindenféle eszközökkel kiirtsa. Hiszen hogy más példát ne mondjak, az igazságügyminiszter úr nem azért lépett fel Jászberényben Apponyi Albert gróf ellen, mintha azzal a mandátummal akarta volna képviselői helyét elfoglalni, mert hiszen volt másutt mandátuma, hanem egyenest azt akarta elérni, a mit elértek Ugron Gáborral és Beöthy Ákossal szemben: hogy a parlamentből kiszorítsa. Már bocsánatot kérek, ha oly egyént akarnak kiszorítani a parlamentből, a kit minden a világon levő müveit parlament szerencséjének tartana soraiban láthatni: (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) ez jellemzi felfogásunkat. A bizalmat ezzel nem lehet megnyerni! És itt álljunk meg egy kicsit. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A miniszterelnök úr mi úton és módon jutott arra a helyre, a hol ül! (Halljuk ! Halljuk! Egy hang baljelöl: Ö sem tudja! Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Legelőször is akkor, mikor az egész ország nagy hazánkfiát gyászolta, (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ez az!) akkor mind a mellett, hogy a magyar képviselőház elnöke volt, ál-ürügyek alatt kiszökött még az országból is. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon. Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat! Botrány!) De, t. ház, az ellenzék bizalmát azzal se lehet megnyerni, . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk!)
