Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-340
340. országos ülés 1898. október 22-én, szombaton. f gg hisz a kik jogaikat védelmezni tudják, azok áldozatul nem esnek, hanem mindig csak a kis emberek, — 100 forint bírságot rónak ki, illetőleg ezzel a birsággal fenyegetik. Erre az a szegény ember elszalad a községi elöljárósághoz. Ott felvilágosítják, hogy ebben a kérdésben a községi elöljáróság nem tehet semmit. Innen elszalad az illető a pénzügyőri felügyelőséghez ; ott ugyan felveszik a panaszát, de megmagyarázzák neki, mint jó tanácsot adják neki, hogy iparkodjék kiegyezni, mert a pénziigyigazgatóság által kirovandó bírság és büntetés valószínűleg még a 100 forintnál is nagyobb lesz. Ma*- most ilyen körülmények között nem tesz egyebet a szegény kisember, a ki a kincstárnak bérlőjét egy különleges nagy hatalomnak tekinti, a kivel szemben sem a rendes bíróság, sem a községi elöljáróság, sem a közigazgatási hatóságnak semmiféle fóruma nem illetékes, minthogy félelmében a 100 forint bírságot lefizeti. Tűrhetetlen helyzet az, hogy a pénzügyigazgatóság határozzon és legyen biró ezen kérdések felett; de már a törvényben benne van, egyelőre nem lehet segíteni rajta. Most a pénzügyigazgatóság maga egyúttal alperes is és biró is, mert hiszen a bérlő dolga a pénzügyigazgatóság saját dolga, az az ő saját bérlője, ő tehát egy személyben biró és alperes. Egyúttal figyelmébe hozom a t. háznak, hogy hosszasan tárgyaltuk a kis emberek dolgát, a földmívelési tárczánál a t. túloldal kéthetes vitát provokált abban a kérdésben. Meghoztuk újabban a munkásügyre, a hitelügyre vonatkozó törvényeket, a melyek mind oda czéloztak . . . (Zaj a jobb oldalon.) Kérem, ez a kisembernek kérdése ugyan nem a nagyembereké, hanem azt hÍ8zem hogy a t, ház a kisemberek jogait is védelmezni tartozik. (Igaz! Úgy van! balfelől!) Meghoztuk ezeket a törvényeket és tanakodtunk rajta, hogy mi az oka annak, mégis, hogy szoczializmus még mindig van. Tudok egy nagyközséget, a hol csak ez az oka a szoczializmusnak. Mi történt ebben a nagyközségben? Épen az, hogy a község az összeget megígérte és akkor előállt titokban egy bérlő, a ki 2000 forinttal többet igér. Miért? Mert a községgel szemben mindig előnyben van a bérlő, mert a község bírságokat nem szabhat ki, a bérlő pedig beszed majd négyszer annyit, mint a mennyit rendes úton beszedhetne. Folyamodott a község a pénzügyigazgatósághoz, a pénzügyminiszterhez s az eredmény az, hogy 2000 forint felüligértetett, meg kellett neki adni. Ha már most behajt ez az illető község — a melyről szó van — 14.000 forintot, és behajtja a felfíligért 2000 forintot is, akkor is megvan neki a szoczializmusa, ha pedig ki engedi a kezéből és bérletbe engedi, akkor is megvan neki a szoczializmusa. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tételeimet ágy állítom fel, t. ház, hogy ha az államkormányzat iparkodik a kisemberek jogait védelmezni, úgy olyankor, a mikor a boritaladó bérletének kérdéséről van szó, ne változzék át a t. államkormányzat magyar királyi kincstárrá, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a mely semmiféle jogot nem lát, és semmiféle jogot megadni nem akar. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarom a t. házat hosszasan fárasztani, (Halljuk! Halljuk!) én csak a t. pénzügyminiszter úr figyelmét akartam felhívni erre erre a kérdésre. Nomina sünt odiosa, nem is említem az illető vármegyéket De a Dunántúl majdnem összes vármegyében most vannak ezek a kérdések folyamatban. Endrey Gyula: A Tiszántúl beretválnak még csak! Rátkay László: És már hét községben az az eset állott elő t. képviselőház, hogy a beígért, illetőleg kinyomozott összegért a községek nem kapják meg a bérletet. Egy esetben az is megtörtént, hogy a t. pénzügyigazgatóság egy úgynevezett, — bocsánatot a szóért, nem tudok rá magyar kifejezést, — strohmannt állított föl, a ki mint bérlő nagyobb összeget igért, midőn pedig a község azért az összegért nem akarta kivenni, a strohmann visszalépett és azt mondta: Én nem tartom meg, én csak szívességet tettem a pénzügyigazgatóságnak. Kérem a t. pénzügyminiszter urat, szivesked— most még elég idő van rá — a pénzügyigazgatósághoz egy újabbi rendeletet kibocsátani, mert hiszen a t. pénzügyminiszter úr volt szíves és a pénzügyigazgatóságokat utasította, hogy a a törvény szelleme, a törvényhozás akkor megnyilatkozott akarata szerint mindazon esetekben, midőn az úgynevezett kinyomozott összegeket a községek megígérik, elsősorban a községekkel kösse meg a szerződést. Ezt a kiadott rendeletet a pénzügyigazgatóságok nem teljesítik és midőn ezen eljárásukkal szemben kérdést intéznek hozzájuk, azt felelik, hogy nekik egy titkos rendeletük is van, mely azt az utasítást adja, hogy elsősorban a magyar királyi kincstár érdekeit tartsák szem előtt, és a hol nagyobb összegeket lehet úgyszólván kiharácsolni, a nagyobb összegekre köttessék meg a szerződés. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez csúnya dolog!) Azért a t. pénzügyminiszter úrnak becses figyelmébe ajánlom interpelláeziómat. Most még nagyon jókor van, méltóztassék a pénzügyigazgatóságokat utasítani, hogy a kiadott rendelet szószerint és világos, tisztességes értelme szerint tartassék meg. Interpelláczióm szól ekként (olvassa):
