Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-339

389. országos ülés 1898. október 20-án, csütörtökön. §39 egy más kijelentése is van, mely sokak figyelmét elkerülte, (Halljuk ! Halljuk! balfélöl.) pedig én e szóra kiváló fontosságot helyezek. Azt monda ugyanis beszédének további folyamán: »man wisse tiberall«. »Überall!« mit jelent ez t. képviselőház? Ez többet jelent egy volt miniszter szájában, mint a sajtót vagy a közvéleményt. Ez azt jelenti abban az értelemben, a mint mondva van, hogy erről a kormánynak is tudomása van. (Űgyjvan! a baloldalon.) Ezt a felfogást fíízöm én ehhez a szóhoz »überall«, a mennyiben ő akart súlyt kölcsönözni az ő kijelentésének. Egy olyan bizonyítékkal, tehát a melylyel Bzemben talán a tagadás még sem lesz olyan határozott és pozitív, mint a milyen határozottnak és pozitivnek ezt eddig hallottuk. S van nekem erre még egy közelebbi és frappánsabb bizonyítékom is és ez abban áll, hogy a törvényjavaslat szorgos átvizsgálásából azt látom, (Halijuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy a magyar kormány ama beleegyezése, hogy a kiegyezési javaslatokból, in speeie pedig az átutalási eljárásból, csak akkor lesz törvény, ha a magyar quota megfelelően felemeltetett, magába a törvénybe is be van már igtatva. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az átutalási törvénynek XVII. czikke, mely teljesen és szószerint megegyez az osztrák átutalási törvénynek XVI. czikkével, mert abból egy czikk kimaradt, mely Magyarországra vonatkozott, a melynek tehát az ottani törvénybe való beiktatása szükséges nem volt, a következőket mondja (olvassa): »Ez a törvény hatálya kiterjed a magyar korona országainak egész területére és 1898. évi szeptember hó 1-én lép életbe, mindazonáltal a sörre és czukorra vonatkozólag azzal a módosítással, hogy a 8Ör után eső fogyasztási adó 1899. évi január hó l-ig hektoliterenkint csak egy forinttal, a czukor után eső fogyasztási adó pedig ugyancsak 1899. évi január hó l-ig 100 kilogrammként csak hat forinttal téríttetik meg.« A sörnek fogyasztási adója a javaslatok szerint három forint — 12 fokú sört hektoliterenként véve — a czukorfogyasztási adó tétele pedig 19 forint. És ime a megtérítés január l-ig — daczára, hogy a törvény szeptember 1-én már életbe lép, a sörnél csak egy forint, a czukornáí pedig csak hat forintot tesz, tehát nem téríttetik meg a régi termelési adó — gondolom, helyes az értelmezés — mely a sörnél két forint, a czukornáí pedig 13 forintot tesz. Hát miért nem téríttetik meg, ha a törvény szeptember 1-én életbe lép? (Halljuk! Halljuk!) Meg van ennek a maga oka. A magyar törvény indokolása azt mondja, hogy ez az intézkedés azért állapíttatott meg így, mert a vám- és kereskedelmi szövetség csak 1899. január 1-én lép életbe. Ez nem felel meg a valóságnak. A valóságot megmondja az osztrák indokolás, a mely osztrák indokolás — és ezt ismét és újólag szószerint vagyok kénytelen felolvasni — a következőleg szól: »Die Übergangsbestimmungen des Artikels XVI. hat darin ihren Grand, dass einerseits das Zugé ständniss der gegenständlichen Abgabevergütung, wie bereits erwähnt, durch eine höhere Beitragsleistung Ungarns zu den gemeinsamen Auslagen bedingt ist.« (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ez világosi) Hogy értendő' ez? Értendő egyszerűen úgy, hogy a quóta nem lép életbe hamarább, csak 1899. évi január 1-én, addig tehát, míg a felemelt quóta életbe nem lép, nem téríttetik meg a régi termelési adó, csak az íij felemelt rész. Vájjon való-e ez t. pénzügyminiszter úr? Erre kérek ismét feleletet! (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: Anynyira való, mint az indokolás másik része, mely a quótára vonatkozik! (Derültség jobbfelől. Élénk mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: Jöjjünk tisztába, t. ház. Én appellálok minden elfogulatlan agyvelőre, appellálok az egész ország közvéleményére: hogy azon körülménynek, hogy szeptember, illetőleg a czukorra nézve augusztus 1-től a régi termelési adó — daczára, hogy a törvény már életbelépett és itt egy igazságtalanságnak kikorrigálásáról van szó — egészen 1899. január l-ig nem téríttetik meg, valami okának mégis e8;ik kell lenni. Oka pedig egyszerűen az, a mit az osztrák indokolás mond, hogy nem téríttetik meg ez a vitás szolgáltatás addig, míg a quótakérdéssel tisztába nem jutunk. Ha most már így áll a dolog, akkor — azt gondolom — egészen evidens az, a mit indokolásában a magyar kormány a törvényhozásnak eltitkolt, az osztrák kormány pedig a maga indokolásában nyiltan megmondott: (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy tehát itt, a quótaemelésre vonatkozólag egy megállapodás, e

g'7 egyetértés létezik. Kacsintgatás alakjábm történt-e ez, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) vagy írásban, azt nem tudom; de az világos, hogy a t. kormány nem őszinte a magyar törvényhozással szemben. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) De mit jelent továbbá az, hogy egyik előterjesztésében sem mondja meg a kormány, hogy ezek a kiegyezési javaslatok pedig az osztrák kormány részéről csak abban az esetben fognak elfogadtatni és keresztülvitetni, ha a quóta felemeltetik. Ha már most az ezekben feltárt metériáléból minden világos, akkor hiába tagadja a tényt a t. miniszter úr, mert úgy van meggyőződve az egész világ, — és mert máskép nem is lehet — hogy itt feltételekről, lappangó egyezményekről, vagy legalább egyezmények konczedálásáról van szó. Épen ezért nem lehet