Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-339

234 839. országos ülés 1898. október SäO-án, csütörtökön. egy szakasz sem, a melyet önök már rútul meg ne szeglek volna. Itt van a törvényczikkk 25, §-a. Hát nem hirdeti-e önöknek is és mindenkinek a világon, hogy ennek a kiegyezésnek egyik alapfeltétele az, hogy csakis az alkotmányosan kormányzott Ausztriának alkotmányos képviseletével állapíthatja meg azon viszonynak törvényes szabályozását, melyek közösen vagy közös egyetértéssel intézendők. És mit látunk? A magyar kormányelnök — még egyszer az igazmondásra hivatkozom — feláll a képviselőházban, ünnepélyes nyilatkozatot tesz, hogy ő ezt meg akarja és meg is fogja tartani, a 14. §. alapján való rendeleti kormányzást nem tartja odaát alkotmányosnak, azért nem tartja az ezen szakasz alapján való kormányzattal szemben lehetségesnek, hogy az általunk hozott törvények életbelépjenek. Tényleg azonban azt látjuk, hogy Ausztriában végre is hajtatott a 14. szakasz alapján a czukorprémiumról szóló törvénynek két partija, az egyik a Julius 31-ig terjedő törvény, a melyet csak szeptember 29-én jelentett be az osztrák kormány, végrehajtatott az egész provizórium és akarnak csinálni az 1867 : XII. törvényczik 35. szakaszában lefektetett alapelv ellenére egy jövendő provizóriumot a 14. szakasz alapján, a melyről volt szerencsém kimutatni, hogy a provizóriumok legotrombábbja és legveszedelmesebbje lenne, mert a míg Magyarország kötve lenne saját törvényei által azon időre, a melyre azt megalkotta, addig Ausztriában a 14. szakaszszal való kormányzást az osztrák kormány tetszésétől tennék függővé, hogy ott meddig álljon fenn a provizórium, a melyet Magyarország határozott időre alkotott. Itt van a törvénynek 68. §-a. A mint számtalanszor kimutattam, azt rendeli, hogy ha az egyezkedés a két fél alkotmányos képviselete közt létre nem jön, az önálló vámterület állítandó fel. Ez a helyzet beállott 1898. január 1-én. Megszegték a törvényt már akkor, csináltak egy új provizóriumos törvényt félesztendőre és megszegetik újból most már nemcsak a 68-ik szakasz, de az 1898. évi I. törvényczikk is; mert itt áll előttünk 1899. január elseje és ma még semmi intézkedés sincs téve arra, hogy az önálló rendelkezés Magyarországon életbeléptothető legyen. Ezzel szemben a nemzet megtévesztésére hoztak Enyedy Lukács indítványára egy egyhangúlag elfogadott határozati javaslatot, megtették a törvény világos rendelkezése ellenére, hogy külön határozati javaslattal kötelezték a kormányt, hogy az önálló rendelkezésre vonatkozó intézkedéseket tegye meg, de nem tették meg, hanem kijátsza a parlamenti" határozatokat, lábbal tipor mindent, a minek szentnek és sérthetetlennek kellene lennie. De kimutattam, hogy önök indemnitást kérnek közösügyi költségekre is. Általános formák szerint helyes az a felfogás, hogy egy törvényhozásnak joga van meghatalmazást adni egy kormánynak arra, hogy az előbbi költségvetés keretében jövőre is felhasználhassa a bevételeket. De az 1867 : XII. törvényczikk szerint ez mindenütt lehetséges, csak Magyarországon nem, a közösügyi kiadásoknál. Mert itt a törvény 18. és 40. szakaszai szerint előbb meg kell állapítani az arányt, aztán a delegáczióknak megállapítaniok az összeget s csak azután lehet azt Magyarország költségvetésébe beállítani. Olvashatták kormánypárti lapokban is, hogy ha mi most a költségvetést tárgyalnók, abba a közösügyi költségeket be nem állíthatnék, nem lévén quotaarány és nem lévén a mennyiségre nézve delegáczionális határozat. Pedig ha valami nem vehető fel a költségvetésbe, a költségvetés prolongácziójában sem adhatunk meghatalmazást annak elköltésére. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hisz, ha végigtekintünk az egész 1867: XII. törvényczikken, könnyű kimutatni, hogy az már roskatag, alapjából kiforgatott oly törvény, melynek legfundamentálisabb intézkedései nem éruek ma már egy fakovát sem. Mert létezik egy többség, mely Műben fogantatván, a törvény ellenére támogat egy kormányt, mely már régen megérdemelte volna, hogy innen elkergettessék. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, hogy egy egész többségről a parlament méltóságának megfelelő módon nyilatkozzék. (Zajos ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza Köszönöm a figyelmeztetést. Talán hevem elragadott. (Felkiáltások a szélsőbalon: Dehogy!) De szolgáljon mentségemül, — mert mentségemet előadni jogom van — hogy a parlamenti illemszabályokra csak annak van jogczíme, a ki magának a parlamentarizmusnak alapelveit respektálja. (Úgy van! a szélső balon.) Mi a kormányt, mióta az országgyűlés összejött, nem tekintjük parlamentárisnak, mert törvénytelenül összeharácsolt többséggel kormányoz. S mert e meggyőződésemben nemcsak megingatva nem vagyok, hanem a kormány újabb ténykedései fényesen bizonyítják, hogy azon a lejtőn, a melyen eddig haladt, még messzebb is hajlaudó elmenni: féltem báró Bánffy Dezső kezében a magyar alkotmányt és azért nem járulok ahhoz, hogy a meghatalmazási törvény napirendre tűzessék. (Hosszantartó, zajos helyeslés a szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Lakatos Miklós jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Híven és'következetesen azon állásponthoz, a melyet a ház munkálkodására és ezzel kapcsolatosan a ház napirendjére vonatkozólag már a múlt alkalommal elfogadtunk és nagyobb