Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-320
320. országos ülés 1898. szeptember 6-án, kedden. í.7 jére vonatkozó indítványa felett határoznánk, már azért is, mert én a magam szavazatát attól teszem függőire, hogy a most hozzá intézendő kérdésemre miként fog felelni, bátor vagyok a t. kormányhoz egy kérdést intézni. Nem látja-e szükségesnek a t. kormány azt, hogy teljes felvilágosítást adna a tekintetben, hogy az esetre, ha az Ausztriával kötendő egyezség alkotmányos úton meg nem történhetik, mit szándékozik tenni ? Szükségünk van nekünk erre, nemcsak a képviselőháznak, de az egész országnak, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) mert nem kívánjuk sem a képviselőházat, sem az országot kitenni annak az esélynek, hogy ismét egy kényszerhelyzetbe sodortassék. (Úgy van! Úgy van! balfeläl. Felkiáltások a szélsőbalon: De azt akarja!) Kérem tehát a t. miniszterelnök urat, legyen azives bennünket felvilágosítani, és ettől teszem függővé az indítványhoz való hozzájárulást, vagy annak el nem fogadását. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) B, Bánffy Dezső miniszterelnök: T ház! A kérdés, melyet a képviselő úr a napirend megállapításával kapcsolatban felvetett, szorosan véve nincs napirenden ; de miután Kossuth Ferencz képviselő úr ma iuterpellácziót fog előterjeszteni és módomban lesz az interpelláczióra még ma felelve annyit elmondani, a mennyit a jelenlegi stádiumában a dolgoknak elmondani lehetőnek és kötelességemben levőnek is tartok, azt gondolom t. ház, elég gyorsan fogok nyilatkozni még a mai ülés folyamán. (Helyeslés jobbfelöl.) Ebből természetszerűen következik, hogy a t. ház egész határozottan tájékozva lehet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én azt a kérést vagyok bátor a t. házhoz intézni, hogy mivel a t. miniszterelnök úr maga utalt minket arra a válaszra, a melyet még ma lesz szíves megadni Kossuth Ferencz t. képviselőtársunk bejelentett interpellácziójára, hogy a ház a napirend iránti intézkedést és szavazást tartsa függőben és csak akkor határozzon a napirend felett, mikor a miniszterelnök úr válaszát Kossuth Ferencz képviselő úr interpellácziójára ismeri. (Élénk helyeslés balfelöl.) Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Én részemről rendkívüli sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni, hogy még a felfüggesztési indítványhoz sem járulhatok hozzá. Röviden indokolni szándékozom azt, hogy a magyar képviselőház a dolgok jelenlegi stádiumában ez idő szerint semmi más dolgok tárgyalásával nem foglalkozhatik, ha alkotmányos és törvényszabta kötelességét teljesíteni akarja, mint az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-ában előirt és az 1898: I. törvényczikk által szabott feltételek bekövetKÉPVH. NAPLÓ. 1896-1901. XVII. KÖTET. kezte folytán szükséges nemzeti önálló rendelkezéseknek letárgyalásával. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Képviselői kötelességemet vélem teljesíteni akkor, ha kijelentem, hogy ez idő szerint az országgyűlésnek semmiféle más napirendjét elfogadhatónak nem tartom, mint azt, hogy a kormány az önálló rendelkezésekről szóló javaslatot terjeszsze elő. (Helyeslés a szélső balon. Zaj jobbfelől.) Ezen álláspontomat igen röviden szándékozom e perczben indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Az 1898. évi I. törvényczikk 3. §-a ezt mondja (olvassa) ; »Utasíttatik a kormány, hogy arra az esetre, ha a fennebb említett egyezményekre vonatkozó javaslatok legkésőbb 1898. évi május hó elsejéig a monarchia két állama törvényhozásai elé nem terjesztethetnének, a jegybank-ügynek,. . . B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Hát nincsenek beterjesztve ? (Zaj.) Polónyi Géza • • . nemkülönben a jelen törvény 1. §-ában ideiglenesen szabályozott többi kérdéseknek, ez utóbbiakra nézve az 1867. évi XII. törvényczikk 68. §-ában az országnak fentartott önálló törvényes intézkedési joga alapján leendő állandó szabályozása iránt javaslatokat terjeszszen elő, még pedig oly időben, hogy ez a szabályozás még 1898. évi deczember 31-dike előtt törvényerőre emelhető legyen.« (Nagy zaj balfelöl. Elnök csenget.) Rám nézve teljesen közönbös, hogy az osztrák Reichsrath elfogadja-e a kiegyezési javaslatokat, vagy nem, valamint aa is, hogy jött-e létre és milyen megállapodás a két kormány közt azon eshetőségre, ha a Reichsrath el nem fogadná ezen megállapodásokat. Eltekintve attól, hogy az önálló rendelkezés törvény által levén előirva, maga az a megállapodás, ha a kormányok közt tényleg létrejött volna, törvény- és alkotmányellenes, ez engem abszolúte nem feszélyez annak a konstatálásában, hogy ha ezen törvény rendelkezésének eleget akarunk tenni, ezt csak úgy tehetjük, ha azon javaslatokat, a melyez az önálló rendelkezésre vonatkoznak, rögtön a képviselőház tárgyalásai alá veszszük. A kérdés az lehet, hogy jogi szempontból .beállott e feltétele annak, hogy ezen rendelkezésekhez már most hozzá kell nyúlnánk ? Mert a határidő szempontjából semmi kétség sem merülhet fel, hogy egy oly törvényhozás, mely egy költségvetési javaslat tárgyalásával s ezenkívül az indemnitási javaslattal is akar foglalkozni, ha nem ma fog hozzá az önálló rendelkezésről szóló javaslatok tárgyalásához fizikai időbeli lehetetlenség, hogy azokat január elsején törvényerőre emelhesse. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Minden oly törekvés tehát, mely oda czéloz, hogy más javaslatok napirendre tűzése által 3
