Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-339

október 20-án, csfit5rt8k5n, 230 839. országos ülés 1808. jesen közönbös, jött-e létre a két kormány között a junktimra nézve megállapodás víigy sem. Nem firtatom, nem is kutatom, de akár jött létre, akár nem, vegye tudomásul úgy a magyar kormány, mint az osztrák Reichsrath, hogy az a junktim, ha nem létezik a két kormány között, létezni fog az ellenzék és a kormány között Magyarországon. Mert azt a játékot, t. képviselőház, melylyel azt akarják velünk elhitetni, hogy a junktim osztrák kivánalom, könnyfí leleplezni, mert hogy egyebet ne mondjak, — már egy ízben felhoztam, — mit jelent az a qnótaemelés iránti rekompenzáczió a kiegyezés terén? Jelenti azt, t. képviselőház, hogy a mig a kiegyezésnek egyéb gazdasági rétegeiben a forgalmi statisztika adatai szerint mindig lehet, legalább egy megközelítő kalkulust csinálni arra nézve, hogy a kiegyezés által ez az ország, ez az állam mennyit nyer, addig, t. képviselőház, a quótakulcsnak emelése által sohasem lehet megállapítani azt, hogy egy perczent-felemelés men}?nyit jelent. (Igaz! Úgy van! a hal-és szélső haloldalon.) Mert ezt csak a mai napra lehet megállapítani, de holnap már nem az. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) És, t. képviselőház, már annyit tudunk mostanig is, hogy függőben tartatnak a quótaarány megállapításáig az újonczjutalék 30.000-re való felemelése, a hadsereg tisztikara fizetésének felemelése, azonkivűl tudjuk, t. ház, azt, hogy egész ágyúparkunk az ő természetes elhasznälati proczesszusa folytán hova-tovább hasznavehetetlenné válik és annak újból való rekoustrukeziója válik szükségessé, nem is szólva a mozgósítási és egyéb költségekről, a melyeknél egy perczent 100 esztendőre is megölheti Magyarország budgetjét Nem is szólva, ezekről a dolgokról, mondom, hogy képzelhet a magyar kormány oly ellenzékit, hozzáteszem mindenekelőtt oly függetlenségi pártot, a mely ezen quótakérdésnek nemcsak junktim, de előzetes tárgyalása nélkül is hozzájárulhasson a kiegyezési javaslatokhoz, a melyekre nézve lehetséges, t. képviselőház, hogy sub titulo quóta, elvonják a magyar törvényhozástól 30,000.000 forint póthitelre nézve nemcsak a hozzászólás jogát, hanem megteszik azt, hogy még a delegácziókban is titok tárgyává teszik azt, becsületszó és eskü alatt veszik ki, hogy ezen 30,000.000 forintnak hovafordítását nem szabad tudni annak a magyar állampolgárnak, ki véres verejtékével, nélkülözések árán gyermekeitől elvont falatjával kénytelen hozzájárulni azon adóforintokhoz, a melyekben ezen 30,000.000 millió forint is benfoglaltatik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső holdálon.) Hát mit gondolnak önök rólunk, t. képviselőház, hogy mi csak azért ülünk itt, hogy kegyelemből és félelemből megrettenjünk báró Bánffy Dezső fenyegetésétől, hogy nem leszünk képviselők? Hát kit ijeszt meg ezzel báró Bánffy Dezső? Igen, tisztelt képviselőház, nemcsak meg nem ijeszt bennünket, de kettőzött erővel akczióra kötelez, mert emígy biztossá válik, hogy ha báró Bánffy Dezső marad a miniszterelnök és még egy választást csinál, annyi bizonyos, hogy a kötelességeit teljesített képviselők közül egy sem keiül többé be a parlamentbe. No hát megpróbálkozunk vele, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogy mielőtt még egyszer ilyen választást megcsinálhat, hogy vájjon jut-e ahhoz még egyszer, hogy Magyarországon választásokat vezethessen. De bármiként álljon a quóta kérdése, t. ház, egy dolog feltétlenül és biztosan áll, hogy a magyar ellenzék, különösen a függetlenségi és negyvennyolezas párt egy pillanatig sem tágíthat annak az álláspontnak megvédelmezésétől, hogy ha ezek a kiegyezési javaslatok végre napirendre kerülhetnek báró Bánffy Dezső kormánya alatt, az másként nem történhetik, mint teljesen tiszta borral a pohárban a quótakérdésében. Tehát a quóta-kérdé?e a magyar képviselőházra nézve nem junktim, hanem prius, ágy, hogy annak a megoldása, annak előzetes megállapítása nélkül, hogy a quóta felemeltessék-e vagy sem, egy kötelességtudó magyar képviselő a történtek után semmiféle tárgyalásba bele nem bocsátkozhatik, (Helyeslés bálfelöl.) nem tudván azt, hogy 1—2 perezentes quóta-felemeléssel, akármilyen kiegyezést köt az ország, nem teszem-e tönkre országom egész jövőjét és gazdasági exisztencziáját. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Nos hát, t. képviselőház, így állunk a junktim dolgában. Á magyar kormány és az osztrák kormány közt megegyezés erre vonatkozólag nincs. De most rátérek, t. képviselőház, ennél is érdekesebb thémára: a kiegyezés nagy kérdésére. T. képviselőház! Báró Bánffy Dezső az ischli kihallgatás előtt hírlapjai útján gondoskodott arról, hogy urbi et orbi hirdessék, hogy ha az önálló rendelkezésre vonatkozó meghatalmazást a Felségtől, a koronától meg nem kapja, lemondását be fogja nyújtani. Hogy milyen véleménynyel viseltetem én a Bánffy-kormány iránt, az most, t. ház, nem tartozik ide; de őszintén megvallom, hogy ha báró Bánffy Dezső legalább ezt a lépést megtette volna és előáll a koronának azzal, hogy uram, engem a törvény arra kötelez, én adott szavamat kötöttem a nemzet előtt, hogy az önálló rendelkezésre vonatkozó javaslatokat oly időben fogom beterjeszteni, hogy azok január elseje előtt törvényerőre emelkedhessenek, én azon kötelezettségemet feltétlenül be kell, hogy