Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-338

210 338. országos ülés 1898. október 19-én, szerdán. kell azokat nyitnunk, hogy emlékezetünkbe idézni tudjuk, hogy az 1898 : I. törvényczikk megalkotásának az volt egész intencziója, hogy egy évig még lehet az országot bizonytalanságban hagyni, hogy nem lehet egyszerre átmenet nélkül az önálló rendelkezés terére lépnünk, hogy szükséges egy bizonyos időszak, melyet a kormány az előkészületek megtételére esetleg felhasználhat, de az év záró pontja után további ideiglenes állapot, további provizórium és bizonytalanság nem fog bekövetkezni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr által beterjesztett törvényjavaslat indokolásában az van, hogy 1898. deezember 3l-e előtt az egyezménynek létre kell jönni Magyarország és az ausztriai állam között, mert a mennyiben ezen évnek vége előtt létre nem jön, véget kell vetni a bizonytalan ideiglenes állapotnak és rá kell lépnünk az önálló berendezkedés terére és bármi formában kell azt tennünk, hogy a bizonytalanságnak, mely az országra nehezedik, véget vessünk. (Felkiáltások a szélsőbalon: Halljuk az indokolást! Olvassa): »A 3. §. rendelkezik arra az esetre, ha az 1898. év vége előtt a magyar korona országai és ő Felsége többi királyságai és országai között az itt szóban lévő ügyekre nézve az 1867 : XII. törvényczikk értelmében az egyezmények megköttetnének. De szükséges gondoskodni arra az eshetőségre is, ha az említett egyezmények nem jönnének létre. Ebben az esetben, tekintve azt, hogy a szóban levő gazdasági ügyekre nézve az ideiglenesség és ebből származó bizonytalanság a közügy és a gazdasági érdekek legérzékenyebb károsítása nélkül hoszszabb ideig fenn nem tartható, sőt a viszonyok végleges rendezésének huzamosb ideig függőben maradása a monarchia tekintélyére és hatalmi állására is hátrányos visszahatással volna, elő fogna állani annak szüksége, hogy Magyarország az 1867. XII. törvényczikk 58—67. szakaszaiban emiitett ügyekre nézve véglegesen rendelkezzék.« Önöknek összes tendencziája csak az volt, hogy az 1898:1. törvényczikk megalkotásával tartsuk fenn az ideiglenes állapotot még egy évig s a mennyiben májusig akként nem alakulnak a viszonyok, hogy egyezség által rendeztessenek a két állam közti gazdasági állapotok, azon esetre okvetlenül kell a végleges megoldást az 1867: XII. törvényczikk 68. §-a alapján keresni, de nem lehet az ország gazdasági viszonyait továbbra is bizonytalanságba hagyni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) De mit látunk ? A törvény világos rendelkezéseivel szemben a t. miniszterelnök úr azon tényben magában, hogy ő május elsejéig beterjesztette a javaslatot, az 1898: I. törvényczikk végrehajtását találja, és nem lát semmi további kötelezettséget magára nézve, mely az év végéig való végleges rendezést szabná meg számára. Ellenkezőleg, midőn júliusban és augusztusban az osztrák Reichsrath az ő munkaképességének hiányát teljesen igazolta és az osztrák kormány feltétlen határozottsággal látta, hogy itt az egyezmények meg nem köthetők, férfiúhoz illő nyíltsággal és egyenességgel feladta a további parlamentáris küzdelmet, és ezzel a magyar kormánynak teljesen szabad kezet engedett arra, hogy az 1898:

1. törvényezikkben reá rótt kötelezettséget a törvény és alkotmány értelmében teljesítse. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mi történt a magyar kormány részéről ? A mint már egy alkalommal a házban felemlítettem, a magyar kormány rákényszerítette az osztrák kormányt arra, hogy a további formalizmusnak eleget téve, a Reichsrathot még egyszer összehívja, ezeket a javaslatokat mégegyszer betérjeszsze, bár minden tényező meg volt arról győződve, hogy ez sikerre nem vezet. De egyúttal a magyar kormány látta azt, hogy ránézve lehetséges egy kibúvó, ha formailag eleget tesz az 1898: törvényczikk rendelkezésének, de azt is tudhatta, hogy érdemben az 1867. XII. törvényczikk 68. §-ának megfelelőleg az önálló berendezkedésnek kell mindenképen bekövetkeznie. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A másik dolog az 1867: XII. törvényczikk 68. §-ának értelmezésénél a szavak kiforgatása. Hiszen a t. pénzügyminister úr azt mondotta tegnapi beszédében, hogy ennek a 68. §-nak értelmezését ő nagyon vitatja és az az értelem, melynél fogva abból csak az önálló vámterület következnék, abból ki nem olvasható; ők nem hagyják magukat kelepczébe rántani az által, hogy kimondják, miszerint a 68. §. az önálló vámterületet foglalja magában, mert akkor azt meg is kellene csinálni. Ennek következtében ők utakat és módokat keresnek és találnak arra nézve, hogy a törvény ezen szakaszának más értelmezést tulajdonítsanak. A t. miniszterelnök úr egy bizottságban mondotta — ha jól emlékszem —- azt, hogy micsoda törekvés az, hogy mi a 68. §-nak csak az önálló vámteriilet értelmezést tulajdonítjuk, mikor ennek szerinte egészen más jelentőségű értelmezést is lehet adni. (Zaj a szélső baloldalon.) No, t. pénzügyminiszter úr, világosítsa fel a t. miniszterelnök urat és önmagát is ezen 68. §. értelme és jelentősége iránt, mert bármennyire tartja is azt kelepczének és bármennyiszer akar is az ellenállást foglalni, előttünk ismét és mindenkor ott áll az a Lukács László pénzügyminiszter, a ki még két évvel és három évvel ezelőtt is a leghatározottabban kijelentette, hogy a kormány méltóságának megsértése nélkül az 1868; XII. törvényczikk 68. §-a alatt