Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-338

338. országos ülés 1898. október 19-én, szerdán. 205 nem lehet. (Igaz/ Úgy van! a szélső Móldalon.) Bánffy Dezső miniszterelnök úr, ki az ő czéljait és törekvéseit elárulni nem akarja, nem beszél, nem nyitja ki a száját, nehogy azt a sajtot, a mit miniszteri bársonyszéknek neveznek, a szájából kiejtse, (Derültség a baloldalon) s nehogy úgy elszólja magát, a mi később azután Becsesei szemben nem fog beválni, — tegnapelőtti beszédében kijelentette, hogy a nemzet jogait meg fogja védeni mi velünk szemben. No hát ez ugyan könnyű feladat, mert a nemzet jogainak hüebb védőire, mint mi vagyunk, keresve se fog találni. De igenis meg fogjuk mi védeni a nemzet jogait szemben a kormány törekvéseivel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi fogunk a nemzeti jogok védelmére kelni, mert ha a báró Bánffy Dezső-féle rendszer a vis major a violentia Bánffyana megtizedeli is ezt a pártot, mindaddig, a míg csak egy is közülünk helyet foglal ezeken a padokon, mindaddig teljes lelkesedéssel ébren fogjuk tartani a nemzet önállóságának eszméjét. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon) Mert ógy vagyunk meggyőződve, hogy ez az eszme az igazság, a melyet még báró Bánffy Dezsőnek sem fog sikerülni eltemetni. Nem járulok hozzá ahhoz, hogy az indemnity a napirendre kitíízeäsék. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Lakatos Miklós jegyző: Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz: T. képviselőház! Mindenekelőtt sajnálatomat fejezem ki a fölött, hogy ebben a vitában, a melyben arról van szó, hogy bizalommal vagyunk-e, vagy nem a kormány iránt, az igen tisztelt miniszterelnök úr és pénzügyminiszter úr többnyire távol maradnak. Ennek konstatálása után mindenekelőtt rákivánok mutatni arra, hogy évek hosszú során valóságos szokássá vált a magyar országgyűlésen az, hogy még csak meg nem kísérlik a bekövetkező évek költségvetésének letárgyaltatását és megsaavaztatását. Ezzel az egymást követő kormányok minden évben megszegik az 1848 : IV. és 1867 : X. törvényezikket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvényeknek ismételt megszegése pedig, a mikor ezen megszegés már valóságos rendszerré változik, semmiesetre sem válik díszére a parlamentnek, mely ezt tűri; és még kevésbbé válik dicséretére azon kormányoknak, a melyek ezen megszegést eszközlik. Ez ellen a függetlenségi pártnak és az egész ellenzéknek kötelessége tiltakozni, mert e gyakorlat megsérti a budgetjogot, a mely jog az országgyűléseknek legszentebb jogát képezi (Helyeslés a szélső baloldalon.) és az alkotmányos életet alapjában támadja meg. Nem én mondtam ezt, t. ház, hanem Deák Ferencz mondotta 1868. november 9-én, a mikor szó szerint úgy nyilatkozott, hogy; »Az 1848: IV. és az 1867 : X, törvényezikkek határozottan azt rendelik, hogy mindeu országgyűlésen megállapítandó a jövő évnek a költségvetése és ez az alkotmányosságnak annyira sarkalatos törvénye, hogy a parlamenti kormány az alkotmányos élet ezen törvényének terjesztése nélkül fenn nem állhat.« (Úgy van! Úgy van! ä szélső baloldalon.) Az utóbbi időben gyakran hivatkozunk Deák Ferenczre; teszszük ezt azért, mert mindinkább meggyőződünk arról, hogy Deák Ferencz szelleme távol van ettől a háztól, igen távol van a túloldaltól. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A helye velünk szemben üresen van, üresen is marad, sőt meg vagyok győződve, hogy ha élne is, üresen maradna a helye, most nem foglalná azt el, nem egyeznék abba bele, hogy az ország törvényét kijátszszák. Bartha Miklós: Nem választanák meg! Kossuth Ferencz: T. ház! Egy és fél hónap óta vesztegel már az országgyűlés, mert a Bánffy-kormány nem akarja megtartani az 1898:1. törvényezikket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A költségvetést rég letárgyaltatta a bizottságban és még csak meg sem kísérletté itt e házban tárgyaítatni; e helyett indemnitást kér, mely a magyar parlam ntáris szokás szerint a bizalom kérdése. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A kormánynak érdekében van helyteleníteni azt, hogy e felfogás érvényesüljön, de én határozottan állítom, hogy azon szokás, a mely Magyarországon az indemnityt bizalomkérdéssé teszi, igen helyes szokás, mert ha általános alkotmányos szokás szerint az appropriáczió bizalom kérdése, a midőn tudniillik a már megszavazott költségvetés appropriáczióját jelenti: akkor fokozott mértékben bizalom kérdése a még meg nem szavazott költségvetés appropriácziója. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) A budgetjog az ország legnagyobb joga, erős fegyver az ország jogainak védelmére. Ezt sem én mondom, t. ház, hanem mondta egy oly férfiú, a ki egykor nagy tekintély volt a táloldalon ; a ki most közlegény ott, de olyanforma közlegény, mint Latour d Auvergne volt a franczia gránátosok közt és a kit, remélem, még akkor is tisztelnek a túloldalon, mikor már nem miniszterelnök. Azt mondta Tisza Kálmán 1868. november 9-én, . . . (Egy hang a szélső baloldalon: 0 is akkor?) Endrey Gyula: A rózsabokorban! Kossuth Ferencz: . . . hogy: »az ország jogai megvédésére és fentartására az adómegajánlás igen fontos eszköz.« Ha tehát fontos eszköz az adómegajánlás, mint a hogy Tisza Kálmán állítja, akkor lehetnek és vannak oly körülmények, a melyben ezen eszközt használni nemcsak hogy lehet, de kötelesség is. (Úgy