Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-338

205 338. országos fllés 1898. október 19-én, szerdin. mánynak a számára, mely a törvényeket csak ennyire respektálja, törvényt alkossunk, nem más mint — hogy a Gajári Ödön képviselő úr megrepetálással súlyosbított terminológiájával éljek — komédia. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Önök törvénytárunk korpuszán tojástánczot járnak, keveset törődve azzal, hogy nem a legértékesebb törvényalkotásokat tapossák-e e közben össze. Annak az országnak, annak a társadalmi körnek, annak a testületnek, mely a maga törvényeit, szabályait nem becsüli meg, nem respektálja, százszor jobb, ha nem hoz törvényt, nem hoz szabályt, semhogy azon keresztül gázoljon. Én nem hiszem, t. képviselő ház, — legalább az ország történetében nem tudok rá példát, — hogy lett volna időszak Magyarországon, a mikor a magyar alkotmányos törvényeket, magukat alkotmányosaknak valló testületek és egyének ilyen könnyű szerrel, ilyen a végletekig menőleg, mondhatnám ilyen koruptiv módon gázolták volna le, (Úgy van! a szélső baloldalon) pedig nagyon üdvös dolog lenne meggondolni, hogy a mi alkotmányunk, a mi alkotmányos szabadságunk hosszú és véres küzdelmek árán szereztetett meg, s jó lenne meggondolni, hogy az alkotmányt, a mely a szabadságban született, a korupczió ölheti meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Volt idő sokszor, elégszer, de hogy nagyon messze vissza ne menjünk, .... (Felkiáltások a szélső baloldalon: Csendet kérünk!) Endrey Gyula: Menjenek a lipótvárosi kaszinóba! Polónyi Géza % Sajtkereskedésbe ! Elnök (csenget): Csendet kérek minden oldalon. Szinay Gyula: Volt idő 1848-49. után is, a mikor alkotmányunk, törvényeink nem voltak életben, de az az önkényuralom a mi törvényeink helyébe az ő törvényeit ültette oda, s legalább a maga törvényét respektálta, megbecsülte. A legutolsó Bach-huszár és Schmerling-lovag átallotta volna a saját törvényét igy lábbal taposni. Avagy, t. képviselőház, nem törvényes kötelessége-e az is a kormánynak, hogy az országot rendes költségvetéssel kormányozza, nem kötelessége-e gondoskodni arról, hogy a rendes költségvetés az előző év letelte napjáig elkészüljön. Ámde mit kell látnunk az alatt a 30 év alatt, a mióta úgynevezett alkotmányos életet élünk? Látjuk azt, hogy talán egyszer, talán kétszer megszületett a költségvetési törvény a maga rendes idejében, egyébkor mindig indemnity következett indemniiy után. Szóval, mint minden minálunk, úgy ez a dolog is a fejetetejére van állítva. Önök a szabályból kivételt, a kivételből csinálnak szabályt. (Úgy van! Úgy van! szélső baloldalon.) Pedig, t. képviselőház, nagy különbség van abban indemnity vei, vagy rendes költségvetéssel kezdi-e meg az év kormányzatát. Hiszen a rendes költségvetésben lefektetett intézkedésekhez nagy érdeke fűződik gyakran az országnak, egyes köröknek, városoknak, községeknek. Hogy csak a jelen költségvetésről szóljak, melyet ez évi szeptember 9-ik napján terjesztett elő a pénzügyminiszter úr, abban — egyebek közt — a községeknek egy igen nagy érdekéről emlékezek meg, azt mondván: (olvassa): •>Ismeretes a t. képviselőház előtt, hogy az utóbbi időben megalkotott és a szeszforgalmi adóról, továbbá a czukor- és sörfogyasztási adóról szóló törvényjavaslatok, melyek 1899. január 1-én fognak életbe lépni, úgy intézkednek, hogy ezen törvények következtében a szeszitalmérési, a czukorfogyasztási és söritalmérési adóknak eddigi, községenkinti beszedési módja megszűnik. Azonban, t. ház, ez a változás a beszedési módban igen mélyen belevág a községek és városok háztartási viszonyaiba, a mennyiben azokat igen jelentékeny jövedelmi forrásoktól és jövedelmektől fosztja meg. Azért gondoskodni kell arról, hogy a városoknak és községeknek ezen eleső jövedelmei pótoltassanak, annál is inkább, mert semmiféle indok nem forog fenn arra nézve, hogy a városokat elzárjuk a fogyasztási adó természetű' bevételektől, mikor köztudomású dolog, hogy az egyenes adókra vetett községi pótlékok úgy is nagyon terhesek, igen jelentékenyek és midőn köztudomású az is, hogy a városok évről-évre mind nagyobb és nagyobb áldozatokat kénytelenek hozni épen a legkevésbbé vagyonos néposztályok érdekében«. K'rdem tehát, micsoda indok forog fenn arra nézve, hogy mikor ime csak ezen egy kiszakított példában ekkora érdek fűződik ahhoz, hogy a rendes időben a rendes költségvetés életbelépjen, mikor a községeknek és városoknak egy ilyen nagy károsítástól való megóvása forog szóban, a kormány mégis azzal áll elő négy hónappal az év vége előtt, szeptember 9-ikén, hogy ezt a költségvetést pedig ez évben nem fogjuk tárgyalni, hanem indemnityt fog a kormány kérni, a melyet e szerint hát a kormány nem most októberben, hanem tényleg már szeptember 9-ikén bejelentett. Régebben, ha arról volt szó, hogy nem rendes dolog az indemnityvel való kormányzás, rendesen azzal az ellenvetéssel találkoztunk, hogy az ellenzék miatt nem lehet a költségvetést rendes időben letárgyalni, mert az ellenzék kibeszéli az időt, túlságos részletességgel foglalkozik a költségvetés egyes tételeivel. Ez a vád nem volt igaz a múltban, nem igaz most és nem lesz igaz a jövőben sem. Először azért,