Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-337

3S7. országos ülés 1898. október 18-án, kedden. \ 99 hogy az osztrák kormány ő Felsége eme intelmét megszívlelte s ezen az úton halad. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Sajnálattal kell konstatálnom azt, hogy a mi t. kormányunk ezt a jó példát nem követi. (Úgy van! balfelöl.) Ertem én azt, hogy az államférfiak sokszor vannak oly helyzetben, hogy egész nyilvánossággal nem nyilatkozhatnak, bár ezt a mostani helyzetet én nem tartom olyannak, mert ha a túlsó államban a miniszterek leplezetlenül nyilatkozhatnak, nem látom be, hogy itt is hasonló miért ne történhetnék. (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon) De mondom, el tudom én ezt képzelni, és ennek folytán méltányolni is tudom, hogy lehetnek a diplomaták, államférfiak olyan helyzetben, hogy valóban kötelességük a hallgatás. De még akkor is mi szokott történni? Ott vannak például a delegáczióknak a tárgyalásai. Ha a miniszterek nem nyilatkozhatnak a teljes ülésben, nem publikálhatnak mindent a világ számára, tesznek bizalmas nyilatkozatokat. (Úgy van! balfelöl.) Kérdem a t. miniszterelnök urat, ha ő csakugyan abban a helyzetben van, hogy Magyarországnak, a monarchiának, az uralkodóháznak érdekében is ne nyilatkozzék most még egészen nyilvánossággal, mi akadályozza meg őt abban, hogy a pártoknak vezető férfiai előtt legalább bizalmasan nyilatkozzék és iparkodnék őket megnyugtatni, hogy a kiegyezés dolgában semmi olyasmi nem fog történni, a mi az országnak érdekei ellen volna. (Elénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Én azt hiszem, egy ilyen nyilatkozat is képes volna az ellenzéket megnyugtatni, mert ha annak a vezetői abban a helyzetben lehetnének, hogy pártjuknak az mondhatnák: legyetek nyugodtan, a kiegyezés körül nincs veszedelem, az ország érdekei meg fognak óvatni, a kiegyezés minden esetre törvényes, igazságos, méltányos alapon fog megköttetni, akkor az ellenzéknek mostani jogosult aggodalma megszűnnék. Kubik Béla: A miénk nem ! Mócsy Antal: Lehetséges, hogy a 67-es közjogi alapon nem álló ellenzéké nem szűnnék meg, de a 67-es alapon állóké minden esetre megszűnnék és akkor a tárgyalásoknak rendes fonalát fel lehetne venni. Azonban, midőn ilyen homálylyal állunk szemben, s midőn akár a miniszterelnök úr, akár a pénzügyminiszter úr, akár a t. többségnek egyik vagy másik oszlopos tagja felszólal, akár vezérczikkeznek, a homály nemcsak nem oszlik, hanem mindinkább sűrűbbé lesz, fokozódik, (Úgy van! balfelöl.) akkor az ellenzéknek az aggodalma is nagyon természetesen nemcsak, hogy nem szűnik, hanem szüntelenül fokozódik, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és annál inkább jogosult abbeli követelése, hogy igen is a t. miniszterelnök úr valahára ebben a kérdésben adja már meg a megnyugtató szükséges felvilágosításokat (Ügy van! balfelől.) Én azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök úr olyan megállapodásokra jutott a monarchia másik felének kormányával, hogy azok a megállapodások a mi országunknak a gazdasági érdekeit megóvják, hogy azok az 1867 : XII. törvényezikk követelményeinek megfelelnek, egyik államfélt sem károsítják, mindegyiknek jogos érdekeit kielégítik: akkor itt nem kell félni az obstrukcziótól. Hiszen a múltban sem volt arra még sohasem eset, hogy még a 48-as alapon álló ellenzék is obstrukczióval iparkodott volna a kiegyezést megakadályozni. Ez lévén az igazság, a tapasztalat érthetetlen, hogy mégis vonakodik a t. miniszterelnök úr megadni a szükséges és méltán követelt felvilágosításokat; minél inkább vonakodik, szükségképen kell, hogy az ellenzéknek az aggodalma és bizalmatlansága is annál inkább fokozódjék. (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez az oka, hogy daczára annak, hogy mi, a néppárt, a kik mindig vallottuk, hogy az 1867-iki kiegyezésuek, Deák Ferencz alkotásának igazi, őszinte és loyális hivei vagyunk és igenis a monarchia mindkét fele gazdasági érdekében állónak is tartjuk a kiegyezést: mégis most, mikor ily homály uralkodik a kérdésben, kénytelenek voltunk azon jogosult felfogáshoz csatlakozni, a mely az igen tisztelt nemzeti párt vezérének szeptember elején tartott beszédében megnyilatkozott és a melynek veleje az volt, hogy érdemleges tárgyalásban ne menjen bele a ház addig, a míg ezen fontos kérdésben a t. miniszterelnök úr megnyugtató és felvilágosító kijelentéseket nem tesz. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez volt, t. képviselőház, felszólalásomnak czélja, illetőleg elsősorban rektifikácziója a t. pénzügyminiszter úr abbeli megjegyzésének, mintha a néppárt minden áron akarná megkötni a kiegyezést. Ismétlem, hogy mi akarjuk és óhajtjuk is a kiegyezést az előadott okoknál fogva, de csakis törvényes, igazságos és méltányos alapon. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Szinay Gyula! Szinay Gyula: T. ház ! Az idő előrehaladt, a türelem kifáradt; kérem ennélfogva, hogy holnap tarthassam meg beszédemet. (Helyeslés balról. Felkiáltások a szélsőbalon: Szombaton! Az elnök kimondta, hogy szombaton lesz a legközelebbi ülés !) , Elnök: Én csak azt mondtam, hogy szombaton tárgyaljuk az indemnitást; a többire nézve nem határoztunk. (Felkiáltások a szésöbalon: Azt