Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-337

Í96 837. országos Illés 1898. október 18-án, kedden. Ázt méltóztattak azonban mondani, hogy ismeretesek az osztrák kormánynak mindenféle módosítási szándékai. Hát előttem nem ismeretesek, t. ház, hanem ismeretes az, hogy az osztrák kormány nem egyszer, de többször kijelentette, hogy ő a magyar körmánynyal szemben obligót vállalt, hogy a törvényjavaslatok in merito változatlanul fogadtassanak el, tehát nem a módosítási szándék, hanem épen az ellenkező szándék ismeretes és ki is van fejezve. Thaly Kálmán: A Dipaulié is? (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: Hogy, t. ház, az osztrák törvényhozás a javaslat oly részein, a melyek bennünket egyáltalában nem érintenek, nem érdekelnek., valamely változtatást ne tegyen, azt nagyon természetesen senki sem kívánhatja tőle, valamint az osztrák kormány sem fogja kiyánni, hogy mi oly dolgokban, a melyek tisztán bennünket érdekelnek, egy vagy más módosítást a javaslatokon ne tegyünk; de a javaslatok azon részeinek módosítása, a melyek szerződésszerű jelleggel birnak és a melyek bennünket érintenek, vagy viszont, az nem kívánatos, mert, a mint említeni szerencsém volt, a kiegyezés praktikus keresztülvitelét teszi lehetetlenné az, ha elkezdjük a módosításokat és újból évekig folynak a tárgyalások. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Azonban azt méltóztattak konstatálni, hogy hiszen eltérés van a javaslatok között és ha nem csalódom, Horánszky Nándor t. képviselő úr fedezte fel ezt a dolgot és ennek következtében azt a konzequencziát vonja le belőle, hogy hiszen az 1898: I. törvényczikknek sem tettünk eleget, mert az megkívánta, hogy május elsejére egyöntetű javaslatok terjesztessenek elő. Én megvallom, igen kíváncsi volnék azokat a különbségeket ismerni, a melyeket a t. képviselő úr felfedezett a május elseje előtt beterjesztett törvényjavaslatok között. Azonban a t. képviselő urak folytonosan támadnak bennünket, hogy nem tettük meg azokat az intézkedéseket, a melyek hatásos ellenszerűi szolgálnának Ausztriával szemben és a melyek biztosítanák, hogy komolyan tárgyaltatik Ausztriában a kiegyezés, és létre is fog jönni; a mennyiben nem helyeztük kilátásba, hogy az alkudozások meghiúsulása esetén aü önálló vámterület alapjára lépünk. Ez utóbbit ugyan nem fejezte így ki a t. képviselő úr, de minden alkalommal sejtetni engedte, hogy ezt a konzekvencziát kellett volna a kormánynak levonni. Én azt hiszem, hogy elég világossággal és határozottsággal van ez kifejezve az 1898. évi I. törvényczikkhen, (Halljuk! Halljuk !) mert ott meg van mondva az, a mit egyáltalában megmondani lehet e kérdésre nézve. Azt nem állítom, sőt ha valaki állítja, vitatom, mint hogyha az foglaltatnék abban a törvényben, hogy a mennyiben 1898. év végéig nem jön létre a kiegyezés bármi oknál fogva, nekünk azonnal az önálló vámterület alapjára kell lépnünk, ez nincsen benn a törvényben és nem is volt kontemplálva, de nem is lehetett. (Zaj. Ellenmondások bálfdől.) Sok mindenféle gyengeséget lehet feltételezni a kormányról, de azt a naivitást, hogy magát egy kelepczében megfogatni engedje, talán még sem méltóztatik róla elhinni? (Zaj. Elnök csenget.) Már pedig az semmi egyéb nem volna, és az ellenzéknek a kezébe játszotta volna a helyzet kulcsát. Semmisem lett volna könnyebb, mint meghiúsítani valami szelíd obstrukczióval azt, hogy 1898. év végéig a javaslatok letárgyaltassanak és belőle azt a törvényszerű konzequencziát levonni, hogy ime most már köteles a kormány az önálló vámterületet létrehozni. Thaly Kálmán: Az nem volna valami nagy szerencsétlenség! Lukács László pénzügyminiszter: Az 1898:1. törvényczikkhen igenis a javaslatok beterjesztésére volt egy törvényes terminus fölvéve. Hentaller Lajos: Betartották? Lukács László pénzügyminiszter : Hogyne — nagyon is betartottuk. Május elseje volt a terminus és mi április 20- vagy 22-én terjesztettük be a javaslatot. Nem is látszott szükségesnek e tekintetben tovább menni, mert nem lehetett feltételezni józanul azt, hogy két állam, a melyeknek nagy többsége ismeri, hogy mennyire egymásra vannak gazdaságilag utalva, a melyeknek nagy többsége kívánja is ezen szövetség fentartását, mindenféle mellékes okok és körülmények által oda engedjék magukat sodortatni, hogy a mindenki által óhajtott czél csakugyan el ne éressék. A t. képviselő úr kijelentette, hogy ő is fenn akarja tartani Ausztriával a közösséget. Ha ez így van, akkor teljesen egyetértünk, mert mi is fenn akarjuk tartani, — természetesen nem minden áron, a mint Molnár János t. képviselő úr méltóztatott mondani, — hanem csak úgy és azon feltevésben, hogy egy mind a két félre nézve méltányos és igazságos kiegyezést lehet létrehozni. De, t. ház, ha ez így van, ha t. képviselő urak ezt csakugyan komolyan óhajtják, a minek ellenkezőjét nincsen semmi okom feltételezni, akkor kérem ne méltóztassék a japáni szerződés megkötése miatt lehetetlenné tenni, hogy jussunk abba a stádiumba, hogy egyszer ezekkel a törvényjavaslatokkal foglalkozzunk. Ajánlom, méltóztassék a napirendet elfogadni. (Helyeslés a jobbóldalon.)