Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-337

188 337. országos ülés 1898. október 18-án, kedden. arra, hogy az osztrák kormány egész nyíltan tájékoztassa Őket saját intenczióiról, hogy őket abba a helyzetbe hozza, hogy legalább tudják, minek viszik őket neki, tudják, mit szavaznak meg s micsoda feltételek mellett: akkor a magyar parlamentet tekintik egyedül annak a tényezőnek, a melynek erre nézve semmiféle tájékozást nyújtani nem szükséges, sőt egyenesen káros volna, és e helyett várják és követelik a feltétlen bizalmat a miniszterelnök úr politikai tapintatában és böleseségében, a ki majd elintézi a dolgot úgy, a mint jónak látja, s arra a másikra, a hogy el fogja intézni, ez a parlament az áment rá fogja mondani. (Igás! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, az ilyen parlamentarizmus, azt gondolom, nem inponálhat senkinek. Az ilyen parlamentarizmus, a mely a maga megjelenésében, működésében, életében teljesen méltó az utolsó választásokban megnyilvánult keletkezéséhez, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) az ilyen parlamentarizmus nem tarthat igényt arra, hogy formai követelményei feltétlenül törvény erejével bírjanak, komoly és nehéz körülmények között. (Helyeslés a bal- és seélsö baloldalán.) Van, t. ház, még egy második homályos és gyanús oldala az egész ügynek, és ez az úgynevezett módosításoknak a kérdése. Szóba került itt is és az osztrák Reichsrathban is, hogy tehát mi történik, ha az osztrák Reichsrath ezeken a javaslatokon módosításokat ejt. Csodálátosképen soha senkisem vetette fel azt a kérdést, hogy mi történik akkor, hogyha a magyar parlament ejt azokon módosításokat. (Derültség balfelöl.) Sőt az a kérdés is felvettetett, hogy szabad-e az osztrák Reichsrathnak ezeken a javaslatokon módosítani. így felvetve a dolgot, t. képviselőház, talán nincsen alkotmányos, sőt józan eszíí ember, a ki azt nem mondaná, hogy természetesen szabad épúgy az egyik, mint a másik parlamentben, legalább formailag szabad. De hát már az azután mégis csodálatos dolog, hogy az ilyen módosítások megtételére a maga parlamentjét egyenesen az a kormány biztassa, a mely a javaslatoknak változatlan keresztülvitele mellett állást foglalt és a másik kormánynyal megalkudott. Pedig ez történt. Igaz, hogy az osztrák miniszterelnök a quóta-bizottság egyik ülésében azt mondotta, hogy ők, tudniilik az osztrák minisztérium, kötve vannak ahhoz, hogy egész tekintélyüket latba vessék a javaslatok változatlan elfogadása mellett. Ezt mondják, de másként cselekszenek. Nem szólok arról, hogy a minisztérium rekonstrukeziója alkalmával egy oly politika férfiú nyerte el a kereskedelmi tárczát, tehát a kiegyezés kérdésében, a pénzügyivel együtt a legfontosabb tárczát, a ki még közvetlenül előbb urbi et orbi hirdette, hogy ö ezt a kiegyezést lényeges módosítások nélkül osztrák szempontból elfogadhatónak nem tartja. Ezeknek a nyilatkozatoknak semmiféle viszavonásával, sem módosításával, ment a kiegyezésnél legközelebb érdekelt egyik tárczának kezelésére. De szólok arról, a mi nem indiczium, a mi nap-nap után történik és a mit olvasunk a Reichsrathról és a bizottsági tárgyalásokról szóló tudósításokban: hogy tudniilik egyes miniszterek egyenesen rámutatnak azon pontokra, a melyek nekik lényegesek. Például az osztrák pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy a czukoradótétel felemeléséhez ragaszkodik, minek kiemelésével mintegy sejteti, hogy sok minden egyébhez nem ragaszkodik, sőt a szeszadótétel felemelését egyenesen megjelölték mint olyant, a melyhez nem ragaszkodnak. Hát, t. képviselőház, milyen helyzet ez? Van-e megegyezés a két kormány között, vagy nincsen? Van-e megegyezés a quótára nézve, a mikor az osztrák kormány állítja, hogy neki föltétel az osztrák quótának leszállítása és a magyar quótának felemelése, a mikor a magyar kormány ezt tagadja és azt állítja, hogy ő erre nézve soha semminemű megállapodást az osztrák kormánynyal nem létesített ? A két nyilatkozat közötti ellentét kiegyenlítését egészen azon urakra bizom, a kik között ezen ellentét fenforog; de megjegyzem, hogy ez talán mégsem kizárólag magánügy ; mert én, legalább még jelenlegi szerény állásommal sem, de még kevésbbé mint miniszterelnök, egy pillanatig se tűrném azt és nem hagynám felderítés nélkül, hogy oly férfiak, a kikkel, megalkudtam, a kik tehát nem kósza hírekből beszélhetnek, hanem épen úgy tudják és hivatva vannak tudni a történteket, azokkal, a miket én elmondottam, egyenesen ellenkezőt állítsanak! (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De én más szempontból is nézem a dolgot. (Halljuk! Halljuk!) Van-e egyetértés a két kormány között; igen vagy nem? Ha az osztrák kormánynak és a magyar kormánynak kijelentése, úgy az egyiké, mint a másiké megáll, nincs a a quótára nézve egyetértés és nincs a kiegyezési javaslatokra nézve egyetértés a tekintetben sem, hogy az egyik kormány azokat a quóta-emelés feltételéhez kötötteknek tekinti, a másik kormány pedig ezen feltételt repudeálja. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De hogyha maguknak a javaslatoknak materiális tartalmára nézve is az osztrák kormánynak mindenféle módosítási tervei vannak, akkor nemcsak e feltételre, hanem magára a javaslatra nézve is hiányzik az egyetértés. Már pedig, t. ház, akkor nemcsak az áll teljes erejében, a mit Horánszky Nándor t. barátom már itt egyszer elmondott, hogy e szerint nem adattak be egyetértő javaslatok május elsején, mert azokat a javaslatokat az