Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-337

337. országos ülés 1898. október 12-án, kedäen. 185 rázgatni szükségtelen. És hogy nagyobb mértékben és fokozottabb arányban nem történik az államosítás, csak annak tulaj'donitsuk, mert hiányzik a nervus rerum gerendarum. Aztán a gazdasági politikába is belevitték a kortes-politikát. íme államosították, monopolizálták a hitelügyet, hogy ott is a szerint végezzenek, hogy ez kormánypárti, ez ellenzéki; az kap sokat, ez nem kap semmit. De mindezek nem olyan dolgok, t. képviselőház, hogy ezeket egy lélekzetre elmondani lehessen. Lesz még idő és alkalom, hogy ezekkel mind részletesebben is foglalkozzunk. Most csak odavetőleg, futtában akartam ezeket említeni, hogy ezekkel is megindokoljam azon meggyőződésemet, hogy az indemnitásról szóló törvényjavaslatot az ellenzék, különösen a néppárt, még csak napirend gyanánt sem fogadhatja el. Rakovszky István jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Ha mindazok az okok, a melyek miatt mi egy idő óta a javaslatba hozott napirendekhez nem járulhatunk, nem is forognának fenn, még abban az esetben sem tarthatnám helyesnek, űgy parlamenti, mint politikai szempontból, hogy az úgynevezett indemnitásról szóló törvényjavaslat most napirendre tűzessék. Hogy az indemnityvel való kormányzás a parlamentáris eljárásnak ideálja, vagy kívánatos formája legyen, azt gondolom, senkisem fogja állítani, az csak kisegítő eszköz, a melyre sajnos, parlamenti gépezetünk működése folytán és munkabeosztásunk folytán majdnem minden évben rászorulunk. De ezt mégis csak akkor helyes alkalmazni, mikor annak szüksége tényleg kimutatva van, de a mikor az állami költségvetésről szóló jelentések készen vannak és napirendre tűzhetők, akkor én egy indemnitási javaslat napirendre tűrését egyáltalán — minden mellékkörülménytől eltekintve — helytelen dolognak tartom. (Úgy van! a baloldalon.) És e tekintetben az a körülmény sem képezhet ellenérvet, hogy a kiegyezési javaslatokra való tekintettel kevés remény van, hogy a költségvetést a rendes időben elvégezhessük. Hát kérem, elvégezünk abból annyit, a mennyit lehet és ezzel is a ház idejét és munkaerejét előmozdítanók, kimélnők. Mondom, ez volna az álláspontom, ha azok a rendkívüli körülmények, melyekre később vissza fogok térni, nem is forognának fenn. Az indemnitásról való javaslat beterjesztése csak akkor volna helyén, a mikor a rendes költségvetés létesítésének lehetetlensége a tényekből ki van mutatva, de nem az év vége előtt két és fél hónappal. Különösen helytelen p^dig szerintem az indemnitás tárgyalásának forszirozása ebben a pillanatban, mert akár helytelenül, akár helyesen történt légyen, — e fölött theoretikus KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVII. KÖTET. vitatkozásba nem fogok bocsátkozni — de a magyar parlamentnek állandó gyakorlata az, hogy az indemnitás megszavazását bizalmi kérdésnek tekinti. Már most, t. képviselőház, függőben van egy nagyfontosságú kérdés, vagy helyesebben szólva, függőben van a nagyfontosságú kérdéseknek az a nagy konplexuma, melyet az Ausztriával való pénzügyi és közgazdasági kiegyezésnek nevezünk. A kormánynak szándékai iránt teljesen tájékozva nem vagyunk és azt hiszem, mindenkire, a ki nem előre elfogult szándékkal adja be szavazatát a bizalmi kérdés felett, kell, hogy döntő befolyást gyakoroljon az, miként látja a kormány kezdeményezése által megoldottnak azo kat a kérdéseket, melyeket kiegyezésnek nevezünk. ÉH, t. képviselőház, ezt nemcsak formai ellenvetésnek tekintem. Én példának okáért abban az esetben, a melyet — sajnos — a valószintítlenségek közé nem sorolhatok, ha bizonyos akadályoknak beállta folytán az úgynevezett önálló intézkedésekre volnánk utalva és hogyha ezekben, a mint azokat a kormány élénkbe terjesztené, az 1867: XII. törvényczikk elveinek, vívmányainak,biztosítékainak megsértése foglaltatnék, a mit ismétlem, mint később bátor leszek reá visszatérni, valószínűtlennek nem tarthatok : abban az esetben nemcsak formailag lehetőnek, hanem politikailag valószínűnek is tartom, hogy a t. túloldalon is volnának olyan férfiak, a kik Deák Ferencz politikai hagyatékának integritásához híven ragaszkodva, oly kormánytól megtagadnák a bizalma% a mely ezen hagyatéknak integritásához nyúlna. (Ellenmondás a szélsőbalon.) T. ház! Engedelmet kérek, ezt a feltevést én nem engedem magamban megingattatni mindaddig, míg a tényekben annak ellenkezőjét bebizonyítva nem látom. (Helyeslés balfelől. Mozgás.) Hát, t. ház, ily körülmények közt, mint mondom, a politikai viszonyok szempontjából is helytelennek tartom a bizalmi kérdés fölötti szavazásnak kierőszakolását oly időben, midőn az állami gépezet rendes működésének szempontjából arra még szükség nincs, és akkor, midőn oly kérdések elintézése van függőben, a melyek elintézésének módja még a bizalmi kérdést is dominálja. Ha tehát, t. ház, egyáltalában és korábbi elhatározásainktól és korábbi eljárásainktól eltekintve is kénytelen volnék az indemnitási javaslatnak napirendre tűzése ellen szavazni, annyival inkább kell azt tennem akkor, mikor ágy látom, hogy azok az indokok, a melyek egy idő óta az ellenzéket arra birták, hogy érdemleges napirendnek megállapításához ne járuljon, azóta, mióta ebben az irányban állást foglaltunk, nemcsak el nem enyésztek, hanem úgyszólván 24