Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-336

336. országos Illés 1898. október 17-én, hétfon. f g7 mennyiségnek a megállapítása már nem tartozik reája, az a quóta-bizottságnak a dolga. Tehát megindítanak egy játszmát, a mely egyrészt a kiegyezést magát Analizálja a két kormány között, a parlamentek elé terjesztik azt, másrészt függőben hagynak egy örökös csalásra és csalárdságra alkalmas quóta-kérdést, a mely az egész helyzetnek bizonytalanságát okvetetlenül szüli és szülte is (Úgy van! a szélső hálóidalon.) és a melynek pusztító hatásait mai napig is érezzük. Már, t. képviselőház, nem kellett azt a miniszterelnök úrnak előre tudni, hogy bekövetkezik egy állapot, a minő bekövetkezett az egész világ mulattatására, hogy előáll egy dolog, a midőn az osztrák kormány, illetve az osztrák quóta-bizottság követel 42%-os quótát és akkor előáll a magyar kormány — egy kis leleplezéssel majd szolgálhatok — és azt mondja, hogy a qnóta-bizottság pedig tesz egy propozicziót 31-97% quótára. Valóban ismételten eszembe jut az a zsidó handlé, a mikor vásárolni akar és azt mondja: Zehne sogt' er, achte mahnt er, sechse ist es werth, viere mächí' ich gebén, wcr' ich ihm bieten zwá'. (Nagy derültség. Felkiáltások: Halljuk még egyszer!) Magyarul annyit tesz: tízet kér, nyolczat gondol, hatot ér, négyet adnék érte, kínálok neki két pengőt. (Nagy derültség.) Két, nagyhatalomnak szövetkezett ország a világ gúnykaczajára évek óta folytat egy játékot a 31 és 42°/o-os quóta között és most már az egyik 38-at követel és a másik 3í'97°/o-ot ajánl és akkor előáll a magyar kormányelnök és azt mondja, hogy neki a quóta kérdésében álláspontja nincsen! Hát lássuk meg, hogy van-e? A bajuszpengetésből azt látom, hogy Bilinski úr le lesz czáfolva, legalább a mennyiség kérdésében, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) hanem egy dolgot czáfoljon báró Bánffy Dezső úr és ez a következő: (Halljuk! Halljuk!) 1898 július 26-án történt, hogy a magyar quótabizottság felutazott Bécsbe. Ez a múltkori híres quótaülés volt. Hát, t. képviselőház, önök ott a túloldalon is szoktak újságot olvasni, ezt szabad talán feltételezni. (Ellenmondás a jobboldalon. Derültség.) Nemcsak ellenzéki lapok, hanem tizenhárompróbás kormánypárti lapok is hozták, hogy előzetesen báró Bánffy couloirjában, termeiben egy bizalmas konferenczia volt a quótabizottsági tagok között. Hogy miről szóltak ott, azt én nem tudom, de egyet sejtek és ez az, hogy az a quótabizottság akkor számításokkal állott elő, a pénzügyminiszter is azzal állott elő, láttunk is egy bizonyos irányban való hátrányt, — majd a preeipuum tárgyalásánál a kérdést szellőztetni fogjuk — de egy dolog bizonyossá vált: hogy a quótabizottság arra az álláspontra helyezkedett, legalább a miniszterelnök úr által jól informált lapok szerint így történt, hogy mindent el kell követni arra, hogy Horánszky Nándort az albizottságból nem szabad kiereszteni, tehát nem szabad azt az álláspontot megtagadnunk, hogy mi quótát nem emelünk. Az volt a quótabizottság álláspontja, hogy quótát nem emelnek, mert mihelyt a quótaemelésbe bele mennek, Horánszky Nándornak már is alkalom nyujtatik, hogy magát ajánlhassa és a quótabizottság albizottságából kiléphessen. És mégis, mi történt? E bizalmas konferenczia után 31*97°/o-os quótaemelést hozott javaslatba a quótabizottságban. Ki terjesztette elő ezen számításokat, én vagy Bilinski ? (Derültség bálfelöl.) Nem! Lukács László pénzügyminiszter úr. Hát, t. képviselőiláz, ne játszanak ilyen kérdésekben; tessék szint vallani és az ország nyomban más álláspontra fog helyezkedni önökkel szemben. De ha önök vádolnak valakit azzal, hogy bizonytalan helyzetet teremt és hogy a hosszabbítás kárára van az országnak, eUő sorban verjék saját mellüket. Mert mit mond maga Bilinski ? T. képviselőház, ezt már a Neue Freie Presse-bői németül fogom felolvasni. Bilinski volt az, a ki a Badeni-kormány pénzügyminisztereként ezt a kiegyezést Bánffy Dezső báróval és Lukács Lászlóval megkötötte; mit mond tehát ő? Czitálom azonban előzetesen, kezemben van Kaizl dr.-nak következő nyilatkozata és pedig ennek kedvéért és egy másik nyilatkozat kedvéért, a melyet szintén kell, hogy felolvassak, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy magának az osztrák Eeichsrath üléseinek a gyorsírászati feljegyzéseit ezitálhassam. (Felkiáltások jobbfelöl: Hört! Hort!) Hört und zahlt! (Úgy van! Úgy van! Derültség a szélső baloldalon.) Stillschweigen und weiter zahlen! (olvas) »Die Regierung steht alsó in der Quotenfrage, strenge genommen, in zweiter Reihe. Das hindert jedoch nicht, dass die Regierung, ich bitté die Herren, dies zur Kenntniss zu nehmen — immer darán festgehalten, es wiederholt betont hat und heute noch darán festhält, — dass eine den Verhältnissen entsprechende geminderte Quotenleistung Oesterreichs ein unabweisliches Corrolar und eine Ergänzung der Ausgleichsvereinbarungen bildet.« Tehát, t. képviselőház, ez nz osztrák kormány programmja, a mely tájékoztatja önöket is az iránt, hogy a quóta arányának Magyarországon való felemelése és Ausztriában való leszállítása nélkül egyezség Ausztriában még a kormány álláspontja szerint sem lehet. De most halljuk, t. ház, mit mond Bilinski? Megjegyzem, hogy Bilinski most elnöke annak a bizottságnak, a mely a kiegyezést tárgyalja; azt mondja (olvassa): »Er stehe noch immer auf dem Standpunkte, dass der Ausgleich im Grossen und Ganzén für Oesterreich günstig sei,