Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-336

338. országos ülés 1898. október 17-én, hétfőn. |g3 mi történt? Hegedűs Sándor előadó ára következő beszédet tartja, — személyes kérdéstől eltekintek ; méltóztassék azt igen tisztelt Szemere Attila barátomnak figyelemmel kisérni. Azt mondja (olvassa): »Ennek bejelentése után kérem a t, házat, hogy a jelentés kinyomását, szétosztását és annak idejéig napirendre tűzését elrendelni méltóztassék.« O már nem proponálta az osztályok mellőzését, csak Pulszky Ágost képviselő úr proponálta azt. Több mint nyilvánvaló, hogy a házszabályok 114. §-a szerint ő a jogosult előadó. (Zaj jobbfelöl.) Itt van a napló kérem, tessék elolvasni, behozattam. (Tetszés a szélsőbalon. Zaj jobbfelöl.) A dolgoknak ezen pragmatikus sorrendje szerint a naplóban Hegedüs Sándor képviselő úr nemcsak azt igazolja, hogy ő az előadó, és nemcsak a jegyzőkönyv igazolja ezt, hanem ez iránt indítványt nem tevén, a házszabályok értelmében az elnöki enuncziátumnak — miután a házszabály azt rendeli, hogy az osztályokhoz utasíttatik, ha indítvány nem tétetik — annak kellene lenni, hogy ez a javaslat az osztályokhoz utasíttatik. Tiszta dolog ez, de különben is nincsen jogosult ellentétes indítvány, mert Pulszky Ágost képviselő úr idevonatkozó indítványa már csak azért sem lehet a házszabályok szerint figyelembe vehető, mert olyan időben tétetett, midőn szabályszerűen be sem volt adva a javaslat, mert azt később jelentette be Hegedűs Sándor képviselő úr a háznak, (Igazl Úgy van! balfelöl.) Ezek a dolgok a házszabályok szerint így állanak. Miután azonban a képviselőháznak többsége a mai napi szavazásnál előadónak verifikálta Pulszky Ágost képviselő urat, a ki a napló szerint nem volt az, és a ki a jegyzőkönyvek szerint sem volt az, én most kénytelen vagyok egy, a levegőben lógó indítványnyal szemben állást foglalni és azon nem várt eshetőségre, ha Pulszky Ágost képviselő úrnak, a ki nem előadó, ezen a házszabályok szerint jogosulatlan indítványa szavazásra bocsáttatnék, vagy a többség által figyelembe vétetnék, a mi a házszabályok szerint ki van zárva, méltóztassék meghallgatni előterjesztésemet. (Halljuk! Ralijuk! balfelöl.) Elsősorban arra vonatkozólag, hogy ezen törvényjavaslat osztályokhoz utasíttassák, nekem a képviselői állásomból folyó kötelességek teljesítése szempontjából személyes okaim is vannak. Pulszky Ágost t. képviselő úr tegnapelőtti beszédében szemrehányólag mondotta, hogy hiszen nem Justh Gyula képviselő úr, a kit az én frakcziómhoz tartozónak nevezett, nyilvánvaló tájékozatlanságául annak, hogy még az iránt sincs tájékozva, hogy ki melyik frakezióhoz tartozik . . . Szőts Pál: Nem is könnyű eligazodni!] f Polónyi Géza: Tehát ne vádoljon akkor egy frakcziót, a melyhez a képviselő úr nem tartozik. De azt is felhozza, hogy én sem vettem részt a pénzügyi bizottságban. T. képviselőház! Ki tudná jobban, mint Pulszky Ágost képviselő úr, hogy az a frakczió, a melyhez én tartozom, a választásoknál előfordult rendkívüli törvénytelenségek okából olyan csekély számmal jutott be a képviselőházba, hogy ÖEÖk minket jónak láttak minden bizottságból kizárni. Jól tették. Helyeslem. Nincs is ellene semmi panaszom; de ha minket a bizottságokból kizártak, akkor, hogy nekünk szemrehányás tegyenek azért, hogy ott részt nem veszünk, ez még sem igazságos, még sem jogosult eljárás. (Úgy van! a szélsőbalon.) Speczialiter nekem nem tehet Pulszky Ágost képviselő úr szemrehányást, mert nagyon jól tudja, hogy én voltam az, a ki éltem a házszabályok 113. §-ában biztosított azon jogommal, hogy a bizottságban annak daczára, hogy tagja nem voltam, megjelentem, véleményemet és indítványomat előterjesztettem. Talán akkor szívesen látott vendég voltam; ma talán kellemetlen vendég lettem volna. De kétségtelen és világos az, hogy nekem a pénzügyi bizottságban való megjelenés ezen törvényjavaslat tárgyalásán lehetetlenné tétetett. Már most a mi házszabályaink, a melyek minden európai házszabálynál liberálisabban intézkednek, ezen a téren, biztosítják azt, hogy az illető képviselő, akár tagja a bizottságnak akár nem, megjelenhet, véleményét elmondhatja és indítványt tehet. Ettől a jogomtól engem elzártak. Most ezt a jogot követelem, a mit nekem a házszabályok biztosítanak, hogy mielőtt a tárgy napirendre kerül, az a kellő előkészítés miatt az osztályokban tárgyalandó, a hol én is érvényesíthetem képviselői jogaimat. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De még egy dologra kell röviden visszatérnem. Széll Kálmán igen tisztelt képviselő úr, a ki iránti nagyrabecsülésem kijelentésével sohse maradok adós, a kinek egyéni intenczióit nem akarom gyanúsítani, ma előállt azzal, hogy — hogy eljárását igazolja — a pénzügyi bizottság nem volt egybehíva, mert előbbi ülésében elhatározta, hogy ülést tart. Elég erre azt megjegyeznem, hogy az az összehívás, mely a bizottság ülésében elhatároztatott, csak azon képviselő uraknak jutott tudomására, a kik abban résztvettek. Arról azonban, azon képviselőknek is joguk van tudomást szerezni, a kik ebben meg nem jelentek, tehát ezeknek külön meghívást kellett volna küldeni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház! Hogy ezen kérdésnél egy animozitás fejlődött, arra nézve megmondom röviden az én indokaimat. Nem titok, hogy a főváros egyik 21*