Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-332
332. országos ülés 1898. október 7-én, pénteken. 135 meggondolja a dolgot, még egyszer nem fog újból előhozni. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Mócsy Antal: A miniszter úr mostani megjegyzéseire csak két észrevételt akarok tenni. Éti nem azt kívántam a miniszter úrtól, hogy terjessze elő a megbüntetetteknek névsorát, hanem csak hogy általánosságban mondaná meg, hogy ennyi és ennyi esetben történt a kihágás megbüntetése. Ez az egyik megjegyzés, melyet tennem kellett; a másik pedig arra vonatkozik, hogy a múlt évben, midőn én az általa anyainterpellácziónak nevezett interpellácziómat megtettem, az annak következtében kibocsátott rendelkezését köszönettel fogadtam. Erre vonatkozólag ki kell jelentenem, hogy én akkor ezt a rendelkezést köszönettel fogadtam abban a hiszemben, hogy ennek meg lesz a hatása, de mivel most látom, de láthatja a miniszter úr is, hogy ennek nincs eredménye, azért tartanám ennek a rendelkezésnek a szigorítását szükségesnek; mert közmondás az, hogy a bölcs szokta véleményét jobbra változtatni; hát én is óhajtottam volna, hogy a t. belügyminiszter úrra ráüljék ez a közmondás, és miután azt tapasztalja, hogy az akkori rendelkezés nem bizonyult elégségesnek, változtassa meg azt jobbra, erősebbre. A mi pedig azt illeti, hogy sokkal inkább czélt érne az ember, ha ezeket a dolgokat egyenesen bejelentené az illető főszolgabírónál, járásbíróságnál vagy ügyészségnél, méltóztassék megengedni, erre már csak még sem vállalkozhatik az ember. Éu nem vagyok rendőr, bár polgári kötelességemnek tartom a törvények felett magam részéről is őrködni és volt rá eset, hogy én igenis feljelentettem a kir. ügyészségnél, a ki botrányosan, nyilvánosan káromkodott és feljelentenék ilyen eseteket is, ha tudnám, hogy használna; de már a múlt esztendőben kifejtettem, hogy ez szerintem a járásbíróság hatáskörébe tartoznék, mint a büntető törvény 248. §-ába ütköző vétség, t. miniszter úr szerint azonban csak kihágás és így a főszolgabíró hatáskörébe való. Különben képviselő lévén, azt hiszem, helyesen cselekszem akkor, mikor mindenféle törvénysértések ellen, a melyek nem szórványosak, hanem általánosak, itt a házban intézek interpellácziót az illető miniszter úrhoz, hogy az ilyen általános törvénysértések általános intézkedésekkel és a sajtónak kellő támogatásával kiirtassanak vagy lehetőleg korlätoztassanak. (Felkiáltások jobbfelöl: Elég!) Nem folytatom tovább, (Derültség.) de ismételten kijelentem, hogy a belügyminiszter úr válaszát nem veszem tudomásul. Elnök: Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a ház a a belügyminiszter válaszát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) A többség tudomásul vette Ezzel a mai napirendet elvégeztük. (Halljuk! Halljuk!) A holnap 10 órakor kezdődő ülés napirendjére javaslatba hozom, hogy a következő helyekre választást végezzen a ház: először az alelnökire, azután a közoktatási bizottságba egy tag választandó és a pénzügyi bizottságba szintén egy tag. Elfogadja a ház? (Helyeslés.) Ezt tehát mint határozatot kimondom és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. e. 11 óra 20 pereskor.)
