Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-332

132 332. országos ülés 1898. október 7-én, pénteken. volna annak a főszolgabirónak kezére, a ki Hegyi Antalnak az egyházi élet körébe tartozó dolgaibn bele mert volna nyúlni. A magam részéről tehát fentartom azon véleményemet, hogy itt politikai zaklatásról, a törvényszék részéről pedig illetéktelen beavat­kozásról van szó, s ennélfogva a t. belügyminisz­ter úr válaszát tudomásul nem vehetem. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy Sima Ferencz képviselő úrnak újabbi felszólalása után, én is kénytelen vagyok a t. ház türelmét néhány rö­vid perezre igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk!) Teljesen tévesnek, teljesen elhibázottnak tartom én az ő okoskodását. Itt a misepénzekről, itt az intencziókról, azokról a svájezi misepénzekről nincs szó, azokra a vizsgálat ki nem terjeszte­tett, azokról én sem szóltam. Erre nézve igaza van, számoljon ő az Ő egyházi felsőségének és lelkiismeretének; azokért a püspökétől bocsána­tot kért, bocsánatot nyert; ez a kérdés tehát nem tartozik ide. De kérem, az a pénz, a mit az a harminezhét fél annak a plébánosnak, an­nak a Hegyi Antalnak a kezéhez adott, az még nem egyházi pénz, mert az egyházi pénzzé csak akkor lesz, ha arról az alapítványi levél ki van állítva, ha az az egyházmegyének a regiszterébe be van jegyezve. A meddig pedig az nem ala­pítványi pénz, addig az magánembernek kezé­hez adott pénz, a melyről az az illető helyen elszámolni tartozik. (Úgy van! jöhhfelöl.) De különben ez a kérdés nem alkalmas arra, hogy itt a parlamentben döntessék el; megvan nekünk a büntetőtörvénykönyvünk és megvannak a bíróságaink; e tekintetben, azt hiszem, teljesen felesleges volna az, hogy én Sima Ferencz úrral vitatkozzam, Vagy pedig az ő jogi felfogását korrigáljam, vagy pedig átala­kítani megkísérelném. (Helyeslés jobbfelől.) Csak újból hangsúlyozhatom azt, hogy vádjai egészen alaptalanok. Egyébiránt a t. képviselő úrtól megszokott dolognak látjuk, hogy ott, a hol bíín van, a hol baj van, — visszaemlékezhetünk a tarhonyagyárra és egyéb kérdésekre, — mindig jónak látja olyan embereket, a kik maguk is beismerik, hogy bűnösök, a kiket a közvélemény is bűnösöknek tud, a parlament előtt ártatla­noknak és áldozatoknak tüntetni fel, és azokat, a kiknek kellemetlen feladatuk azt tíízi eléjük, hogy eljárjanak az ilyen ügyekben a közigaz­gatás, a bíróság részéről, hajszolóknak, politikai boszú eszközeinek állítani és egyéb ilyenféle gyanúsításokkal illetni. Kérem a t. házat újból, méltóztassék vála­szomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobl­felöl.) Sima Ferencz: T. képviselőház! Valóban meglep az a hang és az a modor, a melylyel a t. belügyminiszter úr beszél. (Mozgás jobbfelől.) Engedelmet kérek, az igen tisztelt többség a maga súlyával és méltóságával csak akkor bir a közvéleményre a legkisebb mértékben is hatni, ha nem csak számában van meg a súly, hanem igazságában is. A belügyminiszter úrnak az a modora, a melyben itt egyes képviselőkkelbeszél, egyátalában a parlamenthez nem méltó. Azt mondja a t. belügyminiszter úr, hogy én meg­szoktam ezt, megszoktam azt és megszoktam amazt. Nos, mi meg megszoktuk arról az oldal­ról azt kezdettől fogva, a mióta a t. belügy­minister úr azt a széket elfoglalja, hogy soha egyetlenegy hivatalos visszaélés itt a házban szóvá nem tétetett, a melyre a t. belügyminisz­ter úr a békeflastromot rá ne ragasztotta volna itt azon kijelentéssel, hogy itt abszolúte semmi visszaélés ném történt, az a főszolgabíró a leg­ártatlanabb, a legnagyobb elvetelmtíltség kell, hogy valaki az illetőnek hivatalos szolgálatát csak kérdés tárgyává is tehesse. Engedelmet kérek, t. ház, hogy a t. belügyminiszter úr milyen véleménynyel van az én jogi fejtegeté­seimről, az én reám abszolúte nem tartozik. Nekem meggyőződésem az, hogy mig a t. bel­ügyminiszter úr azt a széket elfoglalva tartja, ez a képviselőház soha semmiféle visszaélés dolgá­ban a t. belügyminiszter úrtól korrekezionális eljárást nem várhat; nem is vár, Elnök: Felteszem a kérdést: tudomásul ve8zi-e a ház a belügyminiszter válaszát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem, a kik tudo­másul veszik, álljanak fel. (Megtörténik. Mozgás a szélső baloldalon.) Többség, a ház tudomásul vette. Következik a belügyminiszter válasza Mócsy Antal képviselő úr interpellácziójára. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Mócsy Antal képviselő úr a háznak múlt hó 6-án tartott ülésében egy interpellácziót adott be, a melyben megfelelő indokolás előrebocsá­tása után azt kérdezi tőlem, hogy (olvassa): » vájjon hajlandó vagyok-e a serdületlen ifjúság egészségének és erkölcsiségének védelme érde­kében intézkedni és hajlandó vagyok-e a múlt évi június 2-án kibocsátott rendeletemnek kellő érvényt szerezni?« T. ház ! Meg kell jegyeznem, hogy ebben a kérdésben 1897. évi június 2-án 40.003. sz. a. körrendeletet intéztem úgy a budapesti állam­rendőrség főkapitányához, valamint az összes törvényhatóságokhoz is, melyben elrendeltem, hogy a szemérmet sértő képek, könyvek és egyéb ábrázolatoknak a kirakatba való megbot­ránkoztató kitétele eltiltassék; hogy e tilalom­nak érvény szereztessék, azt ellenőrizzék és, hogy azok ellen, a kik felszólítás vagy intelem után újból megengednék maguknak az ily képek

Next

/
Thumbnails
Contents