Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-330

880. országos Illés 1898, szeptember 30 ári, pénteken. J23 kormány annak a kötelességének meg nem felel, hogy a házat és az országot a kiegyezési ügyek állásáról tájékoztassa. E tekintetben a helyzet ma súlyosabb, mint volt akkor, a mikor ezt a kérdést először felvetették. Súlyossabbá vált azáltal, a leleplezés által, melyet az osztrák kormány előterjesztései tartalmaznak. Mert addig, a míg a magyar kormány minden hozzá intézett kérdéssel szemben tagadta, hogy a quóta felemelésére nézve az osztrák kormánynyal bárminemű megegyezés léteznék, az osztrák kormánynak a fogyasztási adókra vonatkozó előterjesztése az indokolásban hivatalosan tartalmazza azt, hogy a mi financziális előnyt ezek az előterjesztések Magyarországnak nyújtanak, annak megadása egyenesen a magyar quóta megfelelő felemeléséhez van kötve. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Itt tehát két dolog közííl egy áll: vagy nem felelt meg a valóságnak a magyar kormánynak az a nyilatkozata, mely szerint ő az osztrák kormánynyal a quóta felemelésére nézve megegyezésre nem jutott, vagy az osztrák kormány hallatlan vakmerőséget engedett meg magának, midőn egy egyezményes javaslat indokolásában hivatalosan a megegyezés oly feltételét állítja, melyre nézve megegyezés nem jött létre. Csak még egy harmadik lehetőség olyan, mely nincs kizárva, az, hogy régebben ugyanily természetű megállapodás az osztrák kormány és magyar kormány között nem létezett, hanem a hires augusztusi tárgyalások alatt jött létre, ma ilyen megállapodás van, vagy az osztrák kormány követett el olyan vakmerőséget, mely a magyar kormányra nézve erkölcsi lehetetlenséggé tenné, hogy vele tovább tárgyaljon. Ma tehát a helyzet még bonyolultabb, fenyegetőbb és a magyar parlament igénye, hogy világosan lásson, ma még evidensebb annak érvényesítése, ma még szigorúbb kötelessége. Azért ismételve kijelentem, hogy az elnökbpropoziczióhoz csak azért járulhatok, mert az érdemleges munkarendet nem érinti, hanem, hogy a ház érdemleges munkálkodását lehetetlennek tartom mindaddig, míg ezekre az égető kérdésekre teljes világosságot nem nyerünk. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. képviselőház! Szükségesnek tartom néhány szóval reflektálni azokra, a miket gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam a quótát illetőleg mondott. A két kormány a törvényjavaslatot egyetértöleg állapította meg s egyértelmű törvényjavaslatokat terjesztett a két ház elé; az indokolás sem az osztrák, sem a magyar kormány részéről az osztrák kormánynyal szemben külön bírálat tárgyát nem képezte. Én azt nem ismertem, a gyakorlatnak megfelelőleg nem h volt szükséges ismernem, olvastam a lapokban annak tartalmáról ; azonban ki kell hogy jelentsem, hogy a magyar kormány és osztrák kormány között a quótára nézve semmiféle megállapodás fenn nem áll. (Helyeslés.) A magyar kormány ma is azon az állásponton van, hogy ebben a kérdésben a quóta-bizottságok hivatottak eljárni. (Helyeslés. Úgy van! jobbfelöl.) Épen arra törekedtem és remélem eredménynyel, hogy a quóta-bizottságok legközelebbről tárgyaljanak és ebben a kérdésben a megoldás a quóta-bizottságok utján kerestessék, keresstessék úgy, a hogy a quóta-bizottságok azt jónak látják, a hogy a magyar quóta-bizottság már kijelentette: a számszerű adatok szigorú figyelembe vétele alapján. Ha az osztrák kormány előterjesztése indokolásában reményét köti ahhoz, vagy

r követelését ha úgy tetszik, hogy a quóta felemeltessék, ez az ő egyéni nézete vagy óhaja is lehet, de e tekintetben semmi néven nevezendő megállapodás az osztrák kormány és a magyar kormány közt fenn nem ál], (Élénk helyeslés jobbfelol.) Ily körülmények közt nem látom fenforogni azt az újabb sérelmet és újabb indokot, a miért ebben a házban tárgyalni ne lehetne. A kiegyezési javaslatok a ház előtt feküsznek, e javaslatokkal reménylem már e hét fotyamán, vagy a jövő hét folyamán az illetékes bizottságok foglalkozni fognak ; különösen a pénzügyi bizottságban e tekintetben, ha nem is mondhatom, hogy határozat, de megbeszélés jött létre arra nézve, hogy midőn a bizottság a költségvetés tárgyalását bevégzi, a mi remélem, e héten vagy a jövő hét elején megtörténik, azonnal hozzá kezd a hozzá utasított kiegyezési javaslatok tárgyalásához. Hát, t. ház, ezek a javaslatok a bizottság előtt feküsznek. Hogyan méltóztatnak képzelni, hogy a ház már azokkal foglalkozzék, midőn azok még bizottsági tárgyalást kivannak. (Úgy van! jobbfelöl.) Ily körülmények közt egyáltalában nem ismerem el, hogy jogosan méltóztatnak a kormányt támadni, legkevésbbé azzal támadni, hogy nem foglalkoztatja három hét óta a házat. Hiszen nem én gátoltam, hogy egyes javaslatokat a házban ne tárgyaljunk, hanem a képviselő urak. (Zaj a szélső baloldalon.) Mi ebbe belenyugodtunk, mert nem tartjuk nagy veszedelemnek, hogy ha azok a javaslatok, a melyek már tárgyalásra készek, rövidebb vagy hosszabb időre elhalasztaínak; bárha nem tudom, hogy nem lett volna-e czélszerű és jó, például a Margit-hídról szóló javaslatot letárgyalni, mert a mai kedvező kis vízállásra való tekintettel, az őszszel az építkezést megkezdhették volna. De vannak még más ilyen természetű tárgyak is, t. ház. De hát méltóztatnak abban a nézetben lenni, hogy azokkal ne foglalkozzunk, én nem erőltetem a dolgot. (Úgy van jobbfelol.) Méltóz16*