Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-297

297. országos ülés 1898. májns 12-én, csütörtökön* m Egyrészt elmondta gróf Apponyi Albert t. barátom azokat az érveket, a melyeket fel akartam hozni az előttünk fekvő törvényjavaslatra nézve ; de azért mégis pártunk szempontját én is jelezni akarom, s ha képes leszek rá, még határozottabban kívánom jelezni, mint a hogy eddig is jeleztetett. Először is konstatálom azt, hogy régóta szembeszökő volt a kis vagyonnal .bíró emberek hiteligényei kielégítésének szüksége; cg minthogy az ország 75°/o-a foglalkozik mezőgazdasággal és csak 4°/o-a iparral, ennek következtében természetes, hogy sokkal fontosabb a mezőgazdaság hitelszükségleteinek kielégítése, mint az ipari hitelszükségleteké. Rövid felszólalásomban tehát csakis a mezőgazdával fogok foglalkozni. (Halljuk!) Ha akármely ok miatt a gazda hitelre szőrül, kétségtelen az a mai viszonyok között, hogy fokozatosan és egészen el fog adósodni és nem fogja elbírni adósságát a nélkül, hogy meg ne támadná tőkéjét, vagy pedig a nélkül, hogy áj adósságot ne csinálna. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek oka az, hogy a kamat, a melyet fizetni kénytelen, azért a tökéért, a melyet kap, olyan nagy és olyan terhes, hogy tetemesen felülmúlja azt a jövedelmet, a melyet a föld nyújtani képes. Azén, hogy ezt az állításomat, a mslyet egyébiránt talán senkisem fog kétségbe vonni, igazoljam, egy példát leszek bátor felhozni, (Halljuk!) A jelzálogkölcsönöknél azt látjuk, hogy ezeknek az összességének 70 százalékánál, 6 százalékánál magasabb a kamatláb, vagyis 908 közül 759-nél. Ugyancsak 908 közül 159-nél 6 és 8 százalék közt van; 141-nél 7 és 8 százalék közt van, 151-nél 8 százalék és csak háromnál van 4 és 5 százalék között; holott a földbe fektetett tőke, mjAt a hogy mindenki tudja, alig jövedelmez 3—4 százaléknál többet. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát a gazda kénytelen 6—8 százalékos kamatot fizetni, és bizony sok esetben 10 százalékig menőt is, akkor természetes, hogy el kell adósodnia, mert a különbséget másból nem is fizetheti mint tőkéjéből, vagy pedig új adósságcsinálásból. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ily körülmények között nem csoda, hogy a földbirtokos-osztály az egész országban eladósodott; helyeslendő tehát az, hogy végrevalahára a kormány is észrevette a fenyegető nagy veszélyt. Azonban konstatálnom kell, hogy a ház e padjairól régóta hangoztatjuk mi és hangoztatja az egész ellenzék annak szükségét, hogy a kis exisztencziáknak olcsó hitel szereztessék ; a kormány tehát az előttünk fekvő törvényjavaslattal tulaj donképen az ellenzék által hirdetett elveknek hódol. (Úgy van! Ügy van! a széső baloldalon ) És ámbár elismerem, hogy a t. túloldalon is voltak oly férfiak, a kik ez üdvös intézkedést sürgették, de azért mégis kétségtelen az, hogy az ellenzék már évek óta követelte azt, a mit a kormány az előttünk fekvő törvényjavaslattal czélozva elvileg, bár szerintem elhibázott módon igyekszik elérni. Elvileg tehát — és csakis elvileg — a törvényjavaslatot általánosságban el lehet nekünk is fogadni, de meg kell jegyeznem azt, hogy e törvényjavaslat is, mint egyáltalában a jelen kormánynak s az azt megelőzött kormányok mindegyikének alkotásai magukon hordják azt a bélyeget, a mely ellen mi a ház ez oldaláról folyvást tiltakoztunk, tudniillik a kormány omuipotencziájának bélyegét. (Úgy van! Ügy van! a szélső baldióidalon.) Úgy látszik, hogy az az irány, hogy a kormány omnipotencziája minden téren és minden intéz menyben terjesztessék, valósággal természetévé vált az egymást követő kormányoknak, mert nem alkothat semmit a kormány, még elvileg a legüdvösebb törvényjavaslatot sem a nélkül, hogy az említett irány abból, mint a lóláb ki ne látszanék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) Később rá fogok térni annak kimutatására, (Halljuk! Halljuk!) hogy ez csakugyan úgy van ; de előbb azt kérdem magamtól, hogy vájjon az a tény, hogy a magyar gazda nagy mérvben eladósodott onnan ered-e, hogy valami könnyelműség vegyült a nemzeti jellemben, vagy onnan ered ez az eladósodás, hogy az adott viszonyoknak máskép nem lehet, s e tény az adott helyzet természetes következménye, mert ha sikerül kimutatnom, hogy a létező viszonyok természetes következménye akkor a kórság sokkal súlyosabb, mint &z ellenkező esetben. Már említettem azt, hogy a gazda, ha hitelre van szüksége, csakis oly kamatok fejében kap hitelt, a melyek kétszeresen is felülmúlják a magyar föld jövedelmezőségét. Ez már magában elég ok arra, hogy a gazda eladósodjék. De ezen okhoz még sok más okok is járulnak, a melyek közül csak egyetlenegy van olyan, a mely talán visszavezethető a könnyelműség bizonyos nemére és ez az, a mit földéhségnek szoktunk nevezni, a mi nagyon el vau terjedve Magyarországon. A földéhség nem más, mint a vágy földbirtokot szerezhetni, a mi olyan nagy az ország némely vidékein, hogy a földbirtokért hajlandók az emberek olyan árakat fizetni, a melyek nem felelnek meg a földbirtok valódi értékének, és ha rossz termés következik, v.igy bármily más körülmény, a mely a gazdát sajtja, mindjárt beáll annak a szüksége, hogy a gazda adósságot csináljon. Ez képezi az eladósodási okok közt az egyetlent, a mely a gazdának könnyelműségéből ered. (Igaz! Úgy van!a szélső baloldalon.)