Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-297

74 297. országos ülés 1898. május 12-én, csütörtökön. illetve Nagy-Tétényig vezetendő helyi érdekű villamos vasút engedélyezéséről. Kérem ezt a jelentésemet is kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás végett a közlekedésügyi bizottsághoz utasítani. Ezzel egyidejűleg van szerencsém a még márczius hóban az ugyancsak Budapestről Budafokig, illetve Nagy-Tétényig vezetendő helyi érdekű villamos vasút engedélyezése tárgyában beterjesztett törvényjavaslatot (írom. 364) visszavonni, és pedig azon oknál fogva, mert ezen törvényjavaslat benyújtásának indokául az szolgált, hogy a tervezett vasút kiépítése ellen a székes főváros az 1881. évi XLII. törvényezikk 6. §-a értelmében felszólalt, a törvény pedig úgy intézkedik, hogy a mennyiben a székes főváros részéről a kormány által inicziált építés ellen felszólalás történik, ez esetben az építés létesítése iránt törvény által kell intézkedni. Minthogy a székes főváros ezen felszólalását, illetőleg kifogását folyó évi márczius 23-án tartott közgyűlésében 425. szám alatt hozott határozatával visszavonta, illetőleg ezen vasút kiépítésében megnyugodott, ennélfogva a törvényjavaslat tárgyalása és törvénynek alkotása feleslegessé vált és az 1881., illetőleg 1888. évi törvények értelmében a vasút építésének engedélyezése közigazgatási úton történt. Ennek következtében bejelentem azt, hogy a benyújtott törvényjavaslatot ezennel visszavonom. Kérem a t. házat, hogy ezt tudomásul venni méltóztassék. Elnök: A benyújtott törvényjavaslatot és jelentós kinyomását és szétosztását a ház elrendeli s a közlekedésügyi bizottsághoz utasítja; a törvényjavaslat visszavonását a ház tudomásul veszi. Következik már most a gazdasági s ipari hitelszövetkezetekről szóló törvényjavaslat (írom. 379, 412) tárgyalásának folytatása. Hock János jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat két gondolatnak jelentékeny haladását jelenti. Annak a gondolatnak térfoglalását először, hogy az apró gazdasági exisztencziákmik érdekeivel foglalkozni nemcsak szükséges, de a nagyobb társadalmi erőkre és az államhatalomra együttesen nehezedő feladat. A másik igazság pedig az, hogy az apró gazdasági exisztencziák biztosításának s ezáltal széles néprétegek elégedetlenségének és így a szoczializmus terjedésének egyik legbiztosabb ellenszere a szövetkezeti szellem megerősödése. A pénzügyi bizottság a maga jelentésében helyesen mutat arra, hogy a szövetkezési eszmét nem lehet egyoldalúlag, tisztán csak a hilélnek terére szorítani. És csakugyan az előrehaladott államok példája mutatja, hogy nem csupán a hitelnek, hanem a termelésnek, az anyagbeszerzésnek, a fogyasztásnak szóval a gazdasági élet minden mozzanatának terén áldásosnak bizonyul a szövetkezet. És jellemző e tekintetben, ha futó pillantást vetünk a szövetkezeti ügynek helyzetére a különböző országokban, hogy a legmagasabb és egyszersmind a legegészségesebb gazdasági viszonyoknak örvendő országokban, a legnyugatibb államokban, a szövetkezési ügynél a hitelszövetkezet aránylag alárendeltebb és a termelési és fogyasztási szövetkezetek tágabb tért foglalnak el, és hogy abban a mértékben, a melyben nyugot felé közeledünk, a melyben az apróbb gazdasági exisztencziáknak helyzete ingatagabb, bizonytalanabb, a szövetkezési rendszer inkább irányúi a hitelügyre és kevésbbé karolja fel annak további mozzanatait, így az angol, a franczia szövetkezeti életben is a hitelszövetkezetek igen alárendelt helyzetet foglalnak el; Olaszországban már, melynek alsóbb néppsztályai tudvalevőleg nem a legkedvezőbb társadalmi és gazdasági helyzetben vannak, a szövetkezet ügy már nagyobb mértékben abszorbeáltatik a népbankok és többé-kevésbé egészséges szövetkezeti alapra fektetett egyéb hitelügyi törekvések által. A német birodalomban, lehet mondani, a hitelszövetkezetek és a szövetkezetek egyéb nemei bizonyos egyensúlyban vannak; mégis ha valamelyik, akkor a hitelszövetkezetek alakítására irányuló törekvés a túlnyomó. Ott tudniillik az 1896-iki adatok szerint 14.842 szövetkezet létezett mindenféle gazdasági czélra; ezek között azonban 9411 hitelszövetkezet volt, Érdekes konstatálni, hogy az e hitelszövetkezetekben résztvevők száma 1,430.000 volt és ebből 780.000, tehát több mint fele mezőgazdasággal foglalkozott, úgy hogy a mezőgazdasággal önállóan foglalkozók köztil minden ezerre 300 olyan esik, a ki valamely hitelszövetkezetnek tagja. Hasonlítsuk ehhez hazai viszonyainkat. Ezt igen nehéz eszközölni, mert nincsen kimerítő, pontos szövetkezeti statisztikánk. Hozzávetőleges számítás alapjául vehetjük azonban az úgynevezett Károlyi-féle szövetkezetek tagjait, mert e szövetkezetekről tudjuk, hogy egészséges alapon vannak szervezve és üdvös működést fejtenek ki. A többiekről azért korántsem akarnám állítani, hogy mind helytelen alapon nyugszanak. Magam is tudom például, hogy Aradmegye területén egy megyei szövetkezeti kötelék létezik, a mely a központi szövetkezeti kötelékhez nem csatlakozott, de mégis annak elvei szerint is igen helyesen működik. De nagyban és egészben a többi hitelszövetkezet előttem egy ignota