Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-296

70 296. országos ülés 1898. május 11-én, szerdán. százalékos járulék fizetését kikösse. (Helyeslés jóbbfélol.) Kérem az igen tisztelt kormányt, hogy ezen eszmét megfontolás tárgyává tenni és a mindinkább terjedő nyomor enyhítése érdekében érvényre juttatni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! A szövetkezeti törvényjavaslat által kezdeményezett nagy akczió sikere, ép úgy, mint a szocziális mozgalom lefegyverezése — meggyőződésem szerint — csak társadalmi úton érhető el. Az állam a mutatkozó bajokat reformok életbeléptetésével talán enyhítheti, a törvényes állapot megvédelmezésére is sokat tehet, de a baj maga csak társadalmi úton és csak úgy oldható meg, ha az osztályok közötti ellentétek és félreértéseket kölcsönös becsülés és biz ilom váltja fel és ha az egyenlőség, testvériség magasztos jelszava végre valahára megvalósul. A törvényjavaslatot különben általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jóbbfélol.) Hock János jegyző: Gróf Zichy Aladár ! Gr. Zichy Aladár: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a szőnyegen fekvő törvényjavaslathoz hozzászólva, a t. ház szíves figyelmét igénybeveszem, előre kell bocsátanom, hogy a néppárt, a melynek szerény tagja vagyok, minden politikai akczióuál fontosnak, síírgetendőnek és egyik legszükségesebb politikai momentumnak állította oda a szövetkezetek eszméjét. Részben azért, mert meg vagyok győződve, hogy úgy gazdasági bajaink, valamint a társadalmi be tegségeknek javulását csakis a szövetkezeti eszméknek szerencsés keresztülvitele által fogjuk elérhetni. (Úgy van! bal felöl.) Igen csodálatos — már Makfalvay Géza t. képviselőtársam is rámutatott — hogy ezen törvényjavaslat indokolásában és így elsősorban is a kormány önmaga bevallja, hogy igenis a kisemberek a tönk szélére jutottak hazánkban és hogy ezeknek segítségére jönni a lehető legsürgősebb dolog. Ez volt az az indító ok, a mely miatt mi a szövetkezetek ügyét nemcsak mindenütt hirdettük, de azoknak sok helyen buzgó híveket szereztünk és azokkal szerencsés kísérleteket is tettünk. (Úgy van! balfelöl.) Éi úgy látom, hogy ép oly fontos ezen tárgynál az olcsó hitel, mint a milyen fontos annak szerencsés és helyes alkalmazása. Mert a milyen káros egy hitel annak, a ki avval nem tud élni, ép oly káros a hitelezőre is, de diszkreditálja magában véve az egész szövetkezeti eszmét. Azért én a legnagyobb súlyt arra helyezem és a legnagyobb fontosságot annak tulajdonítom, hogy a népből önmagából merítse a bizalmát. (Helyeslés balfelöl.) De e törvényjavaslat életbeléptetése alkalmával a társadalmak kezei közé az egyes szegények megtakarított fillére jut és épen ebben rejlik annak az egész mozzanatnak nagy fontossága, és ennek tulajdonítható, hogy külföldön a szövetkezeti intézményeknek nem csak gazdasági, de társadalmi sikerei is vannak. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Mert, t. ház, a megtakarított filléreket az illető takarékos szegény kisember nem nyerészkedési vágyból, hanem felebaráti szeretetből fogja a hasonló sorsú szegénynek nyújtani. Ebben rejlik a társadalmi engesztelékenység és hitel olcsóságának titka. Azért minél több kis részvényes lesz és minél népszerűbb lesz az intézmény, annál nagyobb biztonságot láthatunk benne és épen ebben eltérek előttem szólott t. képviselőtársamtól, a ki a hatalmas központban és a hatalmas állami szervezetbea látta u garancziát, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Benyovszky Sándor: Ments meg, uram, minket! Gr. Zichy Aladár: A törvényjavaslat —- ha szabad e hasonlattal élnem — egy modern épület benyomását teszi, melynek vaskerete előre felállíttatott és ebbe illesztetnek bele a falak. Ennél az épületben az alapzatban levő egyes kövek nem viselik az összteheruek rájuk eső részét, és ha bármely részét az épületnek kiveszszük, addig, míg a szisztéma, a forma fennáll, azt háznak fogjuk nevezhetni. (Ügy van! balfelöl) T. ház! Mi, a kik az eszméért küzdöttünk és a hitelszövetkezeti eszmét mindenütt hirdettük, ilyenről nem álmodoztunk. (Úgy van! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) Mi, ha szabad e hasonlatot szembeállítaui, egy egészséges gyümölcsfát kerestünk e javaslatban, a melynek gyökerei a nép kedélyéből, összetartó önbizalmából indulván ki, az egész szervezeten végig minden ágnak egészségesnek kell lennie hogy azon jó, élvezhető és hasznos gyümölcs teremhessen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tehát a népben, annak önbizalmában, önszervezetében keresem én a szövetkezet sikerének biztonságát, nem pedig a felülről hidegen, szabályszerűen odaállított keretben, a melybe a már meglevőt bele akarják illeszteni. És ha visszagondolok rá, milyen szép és eredménydús működést fejtett ki épen gróf Károlyi Sándor t. képviselőtárs .m, úgy valóban fájdalommal tekinthetünk ez ügyre, a melyhez oly rideg és kíméletlen kezekkel nyúlnak. (Úgy van! a baloldalon,) Mert mi más az, t. ház, midőn a törvényjavaslat pontjaiban határozottan ki van mondva, hogy csakis akkor és oly feltétellel részestílnek azon segélyben, a melyben mostanig részesültek, ha autonóm szervezetüket áldozatul hozzák? (Úgy van! balfelől.) Ez nem más, mint a társadalomnak állami gyámság alá helyezése, úgyszólván a társadalomnak kiskorúsítása. (Úgy van! Úgy van! a bal és