Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-296
g4 . 296. országos fflés 1898. május 11-én, szerdán. tek, avagy a központi hitelintézet köreműködésével engedi meg az új szövetkezetek felállítását. Mi szükség van arra, hogy azokat az ügybuzgó és lelkes embereket, a kik tevékenységüket a közjónak akarják szentelni; a kik a hitelszövetkezeti ügy terén már érdemeket szereztek maguknak, a további működésből kizárjuk, a hatóság, testület békóiba szorítsuk ? (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Azt hiszi a t. kormány, hogy épen a hatóság, egyletek vagy ezeknek a küldöttei a legalkalmasabb emberek az ilyen dolgok létesítésére? Azok birják a népben az önsegély szükségének érzését és a bizalmat felgerjeszteni, vagy azok értik a legjobban az országban a hitelszövetkezeti dolgokat? És ha így áll is a dolog, — tegyük fel, hogy a hatóság és az egyletek emberei, vagy kisebb népszerűségüknél fogva, vagy mert nem eléggé tájékozottak, valamely vidéken nem képesek hitelszövetkezetet alakítani: akkor ne legyen ott hitelszövetkezet, ha mindjárt van is arra való ember, a ki szívesen fáradoznék vele, csak azért mert ae illető nem hatósági közeg? Vannak oly egyének is, a kik nagyon szívesen fáradoznának, nagyon szívesen áldoznának a közjóért, ha a siker babérait a maguk homlokára illeszthetnék, de ezeket a babérokat nem hajlandók valamely hatósági személynek átengedni. Megengedem, hogy ez hiúság, de na gyón megbocsátható hiúság. (Igás! Úgy van! halfelöl.) Nem az volna-e az okos politika, az embereknek még ezt a megbocsátható hiúságát is a közérdek szempontjából felhasználni? (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Nagyon gyenge érvnek tartom ezzel szemben azt, hogy erre a rendelkezésre azért van szükség, mert így lehet csak megakadályozni, hogy szélhámosok hitelszövetkezeteket alakítsanak, azokat önző czéljaikra kihasználják és a tagokat ily módon megkárosítsák. Ez ellen van elég remedium a törvényjavaslatban, ott a bírói ellenőrzés, ott van a központi hitelszövetkezet ellenőrző és felügyeleti joga. Hiszen ezen a módon épen nem akadályozzuk meg a~ szélhámosokat, mert tudjuk, hogy szövetkezetek alakíthatók a régi törvénynek értelmében is. Épen oda fogják a szélhámosok irányítani működésüket, a hol sokkal kisebb az ellenőrzés és a hol szabadabban gazdálkodhatnak és garázdálkodhatnak. A javaslat a kormánynak egy nem szükséges túlsúlyt biztosít azáltal is, hogy az országos központi szövetkezet megalakulhat, alapszabályait bejegyezheti, ha egy millió korona értékű alapítványi összeg jegyeztetett és fizettetett be. Midőn a javaslat felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a központi hitelszövetkezet részére egy millió korona értékű alapítványi összeget adhat. Nagyon természetes, hogy túlsúlya lesz a kormánynak, és a szövetkezetek, a melyek a központba belépendők lesznek, a gyakorlati élet terén szerzett üdvös és hasznos tapasztalataikat a központi intézet megalakulásánál nem érvényesíthetik. De nagy aggodalmat kelt bennünk az is, hogy az alapszabályok tervezete egészen ismeretlen előttünk. Különösen nem vagyunk tájékozva az iránt, hogy micsoda rendelkezéseket fognak azok tartalmazni a központnál a közgyűlésen a szavazati jog tekintetében. Ez irányban csak úgy nyerhetünk teljes megnyugvást, ha akár a törvényben, akár kötelező kormány nyilatkozatokban biztosítékot nyerünk az iránt, hogy az alapszabályok úgy fognak megalakíttatni, hogy ott sem a kormány, sem valamely más alapító uralkodó túlsúlyt és befolyást ne gyakorolhasson, és ebben a helyzetében a központi, valamint a vidéki szövetkezeteknek üjrykörét és egész működését egyoldalúlag ne befolyásolhassa. Kifogásolom a javaslatban azt is, hogy a központi intézetnél nemcsak az elnök, az alelnökök, hanem még egy igazgatósági tag is kinevezés útján jutna be az igazgatóságba. E mellett az üzleti igazgatókat is a pénzügyminiszter erősítené meg. Ily módon az igazgatóságban 5 — 6, esetleg 7 szavazattal rendelkeznék a kormány. Ha már az elnököket kinevezik; ha a felügyelő bizottságnak egy, vagy nem bánom több tagját kinevezik; ha ott van a kormánybiztos a hitelszövetkezetek fölött, a ki vétójoggal bir: ez teljesen elég az államnak ellenőrző, felügyelő hatalmára, a szükséges állami befolyás érvényesítésére. Mindaz, a mi ezen felűí van, már gyámkodás jellegét viseli magán, a mi ellenkezik a törvényjavaslat alapeszméjével. Mert a túlságos gyámkodás az erőket ellankasztja, elsorvasztja ; míg a szabad működés tudata nagyobb tevékenységre, behatóbb működésre serkenti az embereket, (ügy van! Úgy van! balfelől) Aggodalmat kelt bennem és kifogásolom azt is, hogy ha az országban eddig 400 gróf Károlyi-féle szövetkezet alakult önsegély utján, társadalmi úton; és szintén társadalmi úton alakult ezeknek országos központja, mely kifogástalanul áldásosán működik, kitüDŐ, betanult, begyakorolt tiszti karral rendelkezik, ismeri a kebelébe tartozó hitelszövetkezetek hitelképességét, üzleti menetét, megbízhatóságát, az ország minden részén a legjobb összeköttetéssel bir és bírja a kebelébe tartozó szövetkezetek teljes bizalmát is: hogy van tehát az, hogy a kormány ezt a központi szervezetet javaslatában teljesen mellőzi, miniha csak nem is létezett volna és a