Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-295

395. orsságos ülés 1898. május 10-én, kedden. 41 iránt, a melyekre azon kötvények kibocsájttattak, I másodszor pedig a kiboesájtandó kötvények kamatnagysága. A remélhető jövedelem nagysága az, a mely az illető tőkést rábírja, hogy megtakarított összegét ilyen papírokba fektesse. T. ház! Nekünk tényekkel kell számolnunk. Ezen papir csak nem fog annyi biztosítékot képezni, a hitelezőnek mint a záloglevelek, melynek biztos, fel nem emészthető, és többszörös biztosítéka a föld. Fájdalom, a mi hitelezőink nem Magyarországon laknak, nem magyarul éreznek; vájjon ezek előtt ezen kötvények fognak-e annyi biztosítékot képviselni, mint zálogleveleink, a melyeknél — mint mondám — kétszeres biztosíték van? Ha zálogleveleinket is nagyon sokszor csak parin alul vagyunk képesek értékesíteni, mindjárt elénk tolul az a kérdés, mi fog történni az ezen javaslat alapján kibocsátandó papirokkal. Az is gyakran megtörténik, hogy vaklármára, vagy börze-manöverekre, mint azt léptennyomon tapasztaljuk, még zálogleveleink is visszatódulnak hozzánk s ilyenkor a mi csekély fokú tőkefelszívó képességünk folytán azokat megvásárolni képesek nem lévén, nagy áresés áll elő. Mondja meg nekünk az igen t. kormány, hogy akkor, a midőn egyes, munkájukból élő emberek csak kisebb, sokszor csekély értéket képviselő vagyonkájára fog a nyújtott kölcsön baziroztatni, vájjon az a tőkés fog-e azon bizalommal viseltetni ezen kötvények iránt, mint a hogy viseltetik zálogleveleink iránt? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Itt két eset lehet: vagy az, hogy a kamatozást, mint tisztelt harátom Barta Ödön kiemelte, meg kell drágítanunk, de akkor megdrágítjuk a kiadandó kölcsönöket is, vagy pedig csak oly kamatozás mellett bocsátjuk ki a kötvényeket, mely a normális kamatlábnak megfelel s akkor leszorítjuk az árfolyamot, tehát a pénzt nagy drágán fogjuk beszerezni, már pedig azt valakinek viselnie kell és az a valaki nem lehet más, mint a hitelt igénybe vevő szövetkezeti tag. Hiába okoskodunk, az tény, hogy azt annak a szegény embernek kell viselni, a kinek segélyére akarunk lenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ezzel ne méltóztassák feledni: ha már a záloglevelek árfolyama is így hullámzik, az baj, de csak az illető intézet érzi meg, mert újabb kölcsön kibocsátásában akadályozva van, de az adóst közelről nem érinti, mert fel nem mondható. Ha a szövetkezeti papírokat éri ilyen válság, a lökést a központi szövetkezet a községi szövetkezetekre, ezek pedig saját tagjaikra hárítják. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ha igaz, a mit Krístóffy József t. képviselőtársam mondott, hogy mennyire rászorult szeKÉFVH. HAPLQ. 1896—1901. XVI. KÖTET. gény népünk az istápolásra; hogy az államalkotó elem megerősítése hazafiúi kötelesség; ha igaz, hogy az a szegény nép önerejéből magán segíteni nem tud: nem áll-e elő az államkormányzat erős kötelessége, hogy megteremtse az alapot, hogy minden jogosult igény országszerte kielégíttessék ? Ha mi olcsó, szolid kölcsönt akarunk adni, akkor természetesen annak a pénzforrásnak is olcsónak és szolidnak kell lenni, mert egy nem szolid alap, főleg ha több kézen keresztül jön ide, olcsóbbá és szolidabbá nem válik. És ha csakugyan nagy államérdek fűződik azon czél megvalósításához, nem-e kötelessége a kormánynak ezt az alapot egész anyagi erejével megteremteni ! Hisz' daczára az államadósságnak, az állam ma is képes olcsó kölcsönt teremteni, és ha növekedni látszik is az adósság, ezt a szegény nép az olcsó kölcsön által visszatéríti, de egyúttal képessé tétetik, hogy az állam minden áldozata nélkül magán segítsen. Hiszen póthitelek alakjában 30 milliókkal is találkozunk, a mely milliók a nemzet érdekében nem levő dolgokra dobatnak ki. Itt akarunk-e fösvények lenni? Hisz' ez egy nagy hadjárat a nemzet érdekében, melynek alsó rétegeit minden igaz és becsületes embernek oltalmazni kell az elzülléstől. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ha a kormánynak nem volt bátorsága a nemzet áldozatkészségét a szegény nép jövője érdekében igénybe venni, és ha ezen alig számot tevő segélylyel akar a népen segíteni, akkor méltán kérdhetem, miért nem segélyezte azokat a szövetkezeteket, a melyeket eddig oly szépen vezettek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha az itt kontemplált segélyt megadnók azoknak a szövetkezeteknek, a melyek felállításával gróf Károlyi Sándor t. képviselő ár elévülhetetlen érdemeket szerzett magának, ez sokkal inkább megfelelne a czélnak. És én meg vagyok győződve, és tán súlya van meggyőződésemnek, mert nem vagyok egy politikai hitvalláson t. képviselőtársammal, hogy ő az általa nyert befolyást soha egyéni és pártczélokra nem használta volna, mert sokkal inkább ethikai alapon áll, semhogy ezt tenné. De úgy látszik, hogy midőn a mi t. kormányunk elismerte azon czélnak helyes voltát, adni akart, de a mit adott, engedjék meg, hogy kimondom, nagyon drágán adta. Rámutatott tegnap Barta Ödön t. képviselőtársam, hogy mily óriási befolyást biztosított magának a kormány e javaslattal, mily mérvben igyekszik kiterjeszteni hatalmát. Nem akarom azon szakaszokat itt egyenként felsorolni, melyek ezt tárgyazzák, tessék 6