Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-317
31?. országos ülés 1898, június 18-á.n, scombatou. 443 den más állás és foglalkozás mellékesnek tekintessék. De épen ezért igen sok eset van olyan, a midőn a képviselő mellékfoglalkozása, esetleg tisztán magán vagy családi viszonyai révén oly összeütközésbe jut, oly sértéseket kénytelen elszenvedni, a melyek bár az egyént sértik, a képviselői minőséget, a mentelmi jogot azonban nem érintik. Ennélfogva, t. ház, nem érintheti a mentelmi jogot mindazon összeütközés, összekoczczanás, vagy tettlegesség sem, a melyek tisztán magán, vagy családi viszonyokra vonat• koznak. (Úgy van! jobbfélől.) De nem érintheti a mentelmi jogot az sem, hogy ha az a hírlapíró vagy lapszerkesztő lapjában támadást intéz valakinek magánbecsülete ellen és ezért tettleg bántalmaztätik. Távol álljon tőlem, hogy csak a legmesszebbről is a tettleges inzultusoknak jogosultságát, helyességét is elismerjem, de azzal, hogy néhány példát és esetet hoztam fel, csak bizonyítani akartam, hogy igenis a határ tényleg megvan. A mentelmi jog nem terjedhet másra ki, mint arra, hogy azért, a mit a képviselő itt a házban, képviselői minőségéből kifolyólag mond vagy tesz, sem közhatóságtól, sem magánosoktól megtorlás nélkül bántalmazható ne legyen. A mentelmi jog kiterjesztése az egyes képviselők összes magánviszonyaira valóságos abszurdumra vezetne és habár a mentelmi jog, a képviselői immunitás, a törvényhozásnak, a nemzeti szuverenitásnak egyik alkatrésze függetlenségének és minden kttlbeavatkozástól meot szabad elhatározási képességnek alkotmányban gyökeredző sarkalatos és elidegeníthetetlen joga, a melyeknek csorbítása valósággal magának az alkotmánynak volna a kérdése, mégis a mentelmi jogot a kiváltsággá fejleszteni nem lehet és nem volna helyén, mert igenis voltak rá esetek, a midőn találkoztunk azzal a mai felfogás mellett is, hogy egyes képviselő urak túlságos messze terjesztették a mentelmi jog határát és találkoztunk esetekkel, a mikor nem is annyira közérdekből jöttek ide a képviselőház elé és a mentelmi jog védelme alatt nyugodtan keresztül interpelláltak egyes magánosoknak és köztisztviselőknek az egyéni reputáezióján. T. képviselőház! Magánosoknak képviselők ellen intézett támadásai a büntetőtörvénykönyvnek idevonatkozó általános szakaszai keretébe vaunak utalva s épen ezért ehhez hasonló esetekben, a mennyiben a háznak egyáltalában nincsen egyéb hatalma, még ha a t. ház kimondaná is, hogy a mentelmi jog sértése forog fenn, mindig feltéve azt, hogy magánvádra üldözendő vétségről van szó, ezen ház határozatának ehhez hasonló esetekben csakis morális súlya volna. De, t. ház, most összefoglalva a mondottakat, tekintettel arra, hogy a t. háznak módjában van, ismerve a kínos eset részleteit, mérlegelni és ismerni az indokokat, melyek azt okozták és a melyekből világosan kitűnik az, hogy Lepsényi Miklós képviselő úr nem azért bántalmaztatott, a mit itt a házban képviselői minőségéből kifolyólag mondott vagy tett, hanem hogy a bántalom nincs szoros összeköttetésben és összefüggésben az ő képviselői működésével; tekintettel továbbá arra, hogy a t. ház az eddig hála Istennek csupán szórványosan előfordult kínos esetek inczidenséből sohasem kívánt országos ügyet csinálni és nem is avatkozott bele a magán összeütközésekbe, hanem azok elintézését mindenkor az illetőkre magukra bízta; tekintettel végűi arra, hogy ez az eset talán legkevésbbé alkalmas ebből a szempontból, hogy arra vagy annak kedveért a képviselőház mindezideig elfoglalt álláspontjától eltérjen : tisztelettel van szerencsém javasolni a t. háznak, hogy tudomásul véve a mentelmi bizottság jelentését, határozatilag kimondani szíveskedjék, hogy a jelen esetben mentelmi jog megsértése fenn nem forog. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Molnár János! Molnár János: Kérném a különvéleményt felolvastatni. Elnök: Hol van a különvélemény ? (Felkiáltások: Szét van osztva!) Az mindegy, kérem. Lakatos Miklós jegyző (olvassa a gróf Zichy Aladár által bejelentett különvéleményt). Elnöki Kíván valaki Szólani? Molnár János: T. képviselőház ! Bizonyára mindenki azt" fogja gondolni, hogy én a most felolvasott különvéleményhez óhajtok hozzászólani; de megvallom, hogy a miként annak felolvasását most nem hallottam, úgy magát a szöveget sem olvastam át, még pedig készakarva nem, noha az a mi pártunk részéről gróf Zichy Aladár úr által nyújtatott be. Nem akartam pedig készakarva elolvasni azért, nehogy befolyásolja az én felfogásomat és okoskodásomat, melyet én teljesen a t. mentelmi bizottság határozatára, illetőleg az azáltal is elfogadott irányelvekre alapítottam. Nagyon rövid leszek, t. ház. (Mozgás jobbfélől.) íme, mit mond az a mentelmi bizottság? (Olvassa): »A mentelmi jog nagy politikai és közjogi érdek szempontjából alkottatott meg, feladata biztosítani az országgyűlés, mint a nemzeti szuverenitás egyik tényezőjének teljes elhatározási szabadságát. Minthogy pedig az országgyűlés akaratát tanácskozás és szavazás útján nyilvánítja, szükséges, hogy azon függetlenséget, mely az egészet megilleti, kiterjeszsze annak egyes tagjaira is.« És itt következik a punctum saliens, a 56*
