Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-295

gg 295. országos ülés 1808= májat HWn, keMen, kötelesség útján haladva, a hazának is használjon. Fontos az is, hogy a szövetkezetek előmozdíthatják az egyéni keresetképességet. Nézzük a mai helyzetet. Hány erő, hány tudás és képesség szunnyad ma, mert az illetőnek nincs meg anyagi ereje, hogy képességét érvényesítse, hogy munkáját produktívvá tegye. Holott a szövetkezetek mellett, a hol a hitel alapja a becsület, a szorgalom, a munka és igen sok képesség érvényesíthető lesz, mert a szegény ember be fogja szerezhetni műszereit, gazdasági eszközeit, esetleg feldolgozandó anyagát. Már pedig a keresetképesség ily kiterjesztése mérhetetlenül emeli a társadalomnak, az egész nemzetnek erejét. (Ügy van! a szélső haloldalon.) A szövetkezetek egyik legnagyobb hatása a nagy tömegek gazdasági kapaczitásának emelése lesz. Az a könnyen hozzáférhető és olcsó hitel a kis exisztencziákat, melyek ma az állam gyámságára szorulnak, államalkotó erőkké fogja izmosítani. Ez által fokozódni fog hazaszeretetük is, mert elérkezik majd az idő, melyben nekik is lesz félteni valójuk, melyben tisztelni fogják az állam intézményeit és a rendet, mert tudni fogják, hogy a megszerzett vagyont csak a rend segélyével tarthatják meg és tehetik gyümölcsözővé. Ez majd válság idején fokozni fogja a nemzet ellenállásai erejét; már pedig erre egy nemzetnek sincs annyira szüksége, mint nekünk, a kiket századokon át nagyon sok oldalról fenyegetett válság, (ügy van! a szélső báloldalon.) A gazdasági eredmények mellett morális és politikai eredményeket is el lehet érni a szövetkezetek útján. Nagy erő van például a kölcsönös megbirálásban is. Tudjuk, hogy a tagok felvételénél, a hitel nyújtásánál, felmondásánál, behajtásánál a vezetők és a többiek is, a kik részt vesznek az esetleges nyereségben vagy veszteségben, kénytelenek lesznek rideg bírálatot gyakorolni. Ez egyrészről e vezetőket, másrészt azokat, a kik igénybe akarják venni a hitelt, arra fogja kényszeríteni, hogy még inkább fejleszszék azt a bázist, melyen hitelük nyugszik, így aztán a szövetkezetek a becsület, a munka talajává lesznek. Mindenki iparkodni fog úgy viselkedni, hogy vissza ne utasítsák, szégyennek fog látszani szemében, a mely árnyékot vet az 8 erkölcsére; ez át fogja tehát idomítani az egyént és minden ily átidomított egyén annál inkább fog szolgálhatni a hazának. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagy horderejű kérdés a felelősség kérdése is. Az intézők természetszerűleg — mert hisz felelősek a szövetkezet vagyonáért — nagyon ridegen fogják megbírálni azoknak megbízhatóságát, a kiknek hitelt nyújtanak. De viszont tartózkodni fognak a túlságos szigorú bírálattól, mert ezzel azok bírálatának teszik ki magukat, a kikkel együtt élnek, és mert a helytelenül megtagadott hitel annak is árt, a ki azt megtagadta, mert ezáltal a köztisztelet és közbecsülést vesztik el. Iparkodni fognak a vezetők jól megnézni, kinek adjanak hitelt. Mert az a veszteség, mely előáll, azokat érheti, kikkel közvetlen összeköttetésben van és mindennapi szemrehányásnak van kitéve s a megnyert közbizalmat elvesztheti azért, mert a kellő felelősség tudatának mellőzésével nem bírálta meg helyesen a helyzetet. Erkölési rugót fog képezni az, hogy nem lehet közönyös a vezetők előtt a hitelt nyerők boldogulása, mert az egyúttal a visszafizetési képesség biztosítása is; tehát biztatni, tanácsolni és serkenteni fogják azokat a munkára, a szorgalomra. De viszont a pajtáskodásnak is útját állja a felelősség érzete a veszteséggel szemben, mert nem fog megtörténhetni az;, hogy olyannak adja* nak kölcsönt, kinek arra alapja nincs, mert megint a közvetlen érintkezésben levő emberek rosszalása ennek akadályul szolgál. A legnagyobb morális és politikai követelmény, melyet én a szövetkezetektől várok, az, hogy az összetartozandóság érzetének is lesz a valódi megteremtője. A szervezkedés, az együtt munkálkodás az érdekközösség folytán azok a válaszfalak, melyek ma az emberek különböző társadalmi osztályai között vallási, nemzetiségi és más szempontból fennállanak, le fognak óraiam, és egy egészséges közszellem fog életre kelni, melyben élet, tevékenység, becsület és szeretet van. A gyenge vesszők, melyek egyenkint, — mint a régi mondás tartja — törékenyek, a szövetkezés által nyalábbá köthetők össze, mely ellenáll mindennek, a mi ellene irányúi. Ezért minden ember, ki hazáját szereti, pártkülönbség nélkül a szövetkezeti eszme iránt kell, hogy lelkesültséggel bírjon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha én így gondolkozom, — és azt hiszem, így gondolkoznak az én társaim is, — természetesen nagyon meg kell gondolnunk akkor, midőn a szövetkezetek felállításáról és támogatásáról van szó, vájjon az elébe akadályokat gördíthetünk-e, igen vagy nem? Bár az indokolás — igaz — nagyon szűk és talán nem méltó ezen nagy eszméhez, s a javaslat, a mint beterjesztetett, ezeket a követelményeket, melyeket előadni bátor voltam, nem ölelik fel, mindazonáltal meggyőződésem, hogyha a javaslatot létező hibáitól megmentjük, akkor annak a nagy eszmének, melyért különösen lelkesülök, képes lesz részben megfelelni. Fájdalom, vissza kell térnem azon kijelen-