Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-316

316. országos Illés 1898. jnnius 17-én, pénteken. 439 már nagyon eklatáns és a büntető törvénykönyv szabványait mélyen sértő czikk miatt az egyik lap perbe vonatott. A lapszerkesztő megnevezett egy harmadikat, a ki a ezikket irta. Ez ellen lefolytattatott a per. Mi történt azonban az esküdtbirósági végtárgyalás alkalmával ? Akkor, a mikor a szerkesztő úr a törvény hatalmán már kivül állott, mert addig a czikk által elkövetett cselekmény elévült, a szerkesztő úr, a ki szintén papnak mondja magát, az esküdtbíróság előtt kijelentette, hogy ő akkor, a mikor azt a harmadikat nevezte meg szerzőnek, nem mondott igazat, mert nem az a szerző, hanem ő maga. (Mozgás a jobbóldalon.) Él méltóztatnak képzelni, hogy az a 12 esküdt, az ott lévő közönség, de az egész művelt magyar közönség mily nagy mértékben felháborodott az ilyen viselkedéssel szemben. Ezek hatnak oda, t. képviselőház, hogy az esküdtbíróság előtt akkor, a midőn a papok ellen elkövetett sérelmek miatt az ügyész yádat emel, az esküdtbíróság a vádra nem reagál. Én tehát még egyszer és ismételten egész határozottan kijelentem, hogy a kormány álláspontja az, hogy bármelyik római katholikus pap ellen elkövetett bűncselekményt a törvény által kezébe adott minden eszközzel a legerélyesebben megtorolni törekszik. (Helyeslés a jobboldalon.) Álláspontja az, hogy nemcsak a római katholikus papságnak, de általában az egész papságnak tekintélyét a nép előtt a lehető minden eszközzel fenn kell tartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Engedje meg azonban az interpelláló t. képviselő úr, ha felhívom figyelmét ezekre a körülményekre. És hogy figyelmeztessem őt arra, hogy ha maga az a pap a reverendát beleviszi a sárba, a piszokba és azt bemocskolja, akkor nincsen törvény, nincsen paragrafus, nincsen ügyész és nincsen kormányhatalom, a mely azt a papot, azt a reverendát a maga tekintélyében képes lenne megvédeni. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Molnár János: T. képviselőház! Én is azt mondhatom a t. miniszter úrnak, a mit ő mondott az én czitátumaimra, hogy azok ki vannak kapkodva egyik-másik vezérczikkből. De én ezt nem mondom, és pedig azért nem, mert én épen olyan fokban és olyan mértékben, mint a hogy azt ö teszi, én is ép olyan fokban helytelenítem azon czikkeket és azt a hangot, mely azokban nyilvánul. És hogy ezt megtettem, tanukra is hivatkozhatom, hivatkozhatom épen nem egy szerkesztőre, tudniillik katholikus lapok szerkesztőire, hogy hányszor figyelmeztettem és kértem őket, hogy ne írjanak oly modorban és oly dolgokat, mint a felolvasottak. Tehát e tekintetben teljesen egy alapon állok a t. miniszter úrral. Hanem ha a t. képviselő urak úgy forognának a nép közt. mint a hogyan azok, a kik azon czikkeket irják és oly modorban irják; ha látnák azon igazán égbekiáltó elnyomatást és igazságtalanságokat, a melyekben az a szegény nép részesül: akkor nem csodálkoznának, hogy az illetők azon eljárást ily hangon és ily szavakban jellemzik. (Közbeszólások a jobboldalon; Ahá! Tehát mégis helyesli! Közbeszólás a szélső baloldalon; Hát Jci irta?) Én nem tudom, ki irta, mert ama lapokba többen irnak, tehát személyekről nem szólhatok. Ez is indított engem arra, hogy épen a miniszter úr által inkriminált »Krestyan«-t és »Christliches Volksblatt«-ot két-három nappal ezelőtt átvegyem, tulajdonjogukat megszerezzem, mert először, ha a miniszter úrnak szabad különféle nyelveken lapot kiadni, mint a hogy azt a földmívelésiigyi miniszter úr nem rég itt mondotta, hogy tudniillik az ő lapja horvát, tót, német és nem tudom még milyen nyelven jelenik meg: azt tartom, hogy a néppártnak is joga van, illetőleg ez nem a néppárt, mert csak az én személyemről van szó, tehát nekem is jogom van tót és német nyelven is terjeszteni a néppárt elveit. (Közbeszólások jobb/elől; Majd meglátjuk, milyen hangon!) Részben ezért, részben pedig azért is vettem át azokat a lapokat, hogy felügyelhessek reájuk és kezeim közt lévén a vezetés, ott ily hangon és ily szellemben ne írjanak, (Közbeszólások a jobboldalon: Nagyon helyes!) De előre védekezem az ellen, t. ház, hogy ha ott mégis, ennek ellenére, történnének olyan dolgok, azt ne tessék soha rám vonatkoztatni. (Fölkiáltások a jobboldalon: Áhá! Már értjük!) mert én először is a tót nyelvet abszolúte nem értem, másodszor ha érteném is (Közbeszólások jobb felől: Hogy ellenőrzi akkor?) Majd lesz gondom, hogy ellenőrizzék . . . azt csak nem kívánhatja senki, hogy lapról-lapra minden egyes számnak minden egyes sorát kontroiiroxzam; de gondoskodtam tisztességes és körültekintő, ügyes szerkesztőről, a ki ilyen dolgokat nem fog sem irni, sem a lapban közzétenni. (Közbeszólások jóbbf elől: Majd meglátjuk!) Hanem, t. ház, ha olyan nagyon hánytorgatja a t. miniszter úr nekünk azt a nem épen finom stílust, akkor tessék csak megnézni azt a félhivatalos »Magyar Ujságot«, annak május 6, 7, vagy 8-án megjelent, ha jól emlékszem » Kígyó marás « czímu czikkét, azt a durvaságot, a melylyel az ránktámad. Bocsánatot kérek, t. miniszter úr, de az körülbelül ugyanoly irályú, mint a felolvasottak. (Közbeszólások jóbbf elöl; Olvassa fel! Halljuk! Halljuk!) Tehát »peccatur intra et extra muros« e tekintetben; ergo quittek vagyunk. A mi már most a t. miniszter ár válaszának érdemét illeti, mondhatom nem igen lepett meg, mert hiszen csaknem hozzá vagyunk már