Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

416 814. országos ülés 1898. június 15-én, szerdán. tudja, hogy nagyon paczifikáló eljárás az, a melyet tanúsítunk, mert állami iskolánk is van, a melyben azon szent jelvények ott vannak, a melyek tulajdonképen, ha teljes ridegséggel kezelnénk a törvényt, ott helyet nem foglalhat­nának. Ezen óvodában is ott van a szent jel­vény, senki azt eltávolítani nem akarta, és az izraeliták dicséretére legyen mondva, ők tud­tommal sohasem kívánták vallási türelmességük ben azt, hogy az a szent jelvény eltávolíttassák, de nem is távolította azt el senki. A hozzám intézett tanfelügyelői jelentésben az van mondva, hogy egy alkalommal, midőn egy jótékony czélra rendezett mulatság alkalmával a kisdedóvodát átengedték és a helyiséget tisztogatták, e tiszto­gatás alkalmából természetesen levették, a szent jelvényt, de ismét visszahelyezték. Ezt válaszképen hoztam fel a képviselő űr azon kérdésére, hogy a szent jelvénynyel mit történt? Jegyezze meg a képviselő úr, hogy a mit a paezifikáczió terén helyes eljárásnak lehet tekinteni, azt ez a kor­mány mindig követte, de azt a t képviselő tir sohase várja, ne kívánja, de nem is éri meg, hogy törvénysértéssel mi esetleg olyan magya rázatot adjunk a törvénynek, hogy a község saját vagyonából felekezeti jellegű óvodát állít­son fel. (Helyeslés jobbfelöl.) Higyje meg nekem a t. képviselő úr, hogy az lenne a helyes és a keresztény felebaráti szeretetnek megfelelő eljá­rás, ha úgy a t. képviselő úr lapjában, mint a felebbezés mögött álló esperes-plébános úr is a törvény igaz értelme felől felvilágosítanák a népet; mert mostani eljárásukkal igen könnyen mondhatják, hogy szándékosan vezetik félre a törvény értelme tekintetében a népet. Kérem a t. házat, méltóztassék a válaszo­mat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Molnár János: T. ház! Mindenekelőtt legyen szabad kijelentenem, hogy én arról az agitáczióról, illetve agitáezionális szándékról, a melyről a t. miniszter úr szólt és hogy még azon lapban is a?, volna, abszolúte semmit sem tudok. (Zaj jóbbfelől.) Én ezt nem azon szán­dékkal teszem, mint egyáltalában nem szoktam semmi mellékszándékokat rejtegetni, (Derültség jóbbfelől.) igen, sohasem szoktam, egészen nyíl­tan S7Ólok mindenkivel szemben. (Derültség jóbb­felől.) Én csak a tényállást írtam le, midőn azt mondtam, hogy ott állnak összeszorított ököllel a katholikusok is és ott állnak az izraeliták is, az egyik onnan levenni, a másik ott tartani kí­vánván, mert én ilyen relácziót kaptam és én relata retuli. Midőn én ezt az iuterpellácziót itt megtet­tem, Gután azonnal konsternáczió keletkezett az izraelita urak közt és miként Ádám Évára, Éva pedig a kígyóra tolta a vétket, ott is egyik a másikra tolta a felelősséget a kereszt eltávo­lításának szándékáért, sőt úgy kéz alatt az esperes-plébános úrnak tudomására juttatták, hogy csak szólítsa fel őket és ők írásban is kiadják, hogy azt a keresztet megbolygatni nem fogják. Én nem állítottam, hogy a keresztet el­vitték, hisz interpellácziómban határozottan azt kérdeztem, hogy van-e tudomása a miniszter úrnak, hogy eltávolítani csak akarják? Szándé­kozik-e megakadályozni annak eltávolítását? Tehát sohasem állítottam, hogy tényleg elvitetett. A mi magát a válasz érdemét illeti, nem lévén kezemnél a törvény, Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Tessék, itt van, szolgálok vele! Molnár János: • • azokra a miniszter úr által idézett pontokra most nem reflektálhatok. Csak azt kérdem, méltányosnak, jogosnak tartja-e, hogy midőn egy község, melynek állandóan katholikus lakói voltak éa most is 7500 katho­likus lakosa van egy pár más vallásával szem­ben ; tehát a hol a községi vagyon katholikusok által szereztetett és ugyanezen katholikus va­gyonból (Felkiáltások jóbbfelől: Dehogy katholikus vagyon!) állították fel az óvodát is, a polgárok legkisebb külön megterheltetése nélkül: mondom, méltányosnak tartja-e, hogy azok azt az óvodát katholikus jellegűnek na tarthassák és folyton félelemben legyenek a felöl, hogy valamely napon a feszületet onnan el nem távolítják ? Én ezt sem méltányosnak, sem jogosnak nem tartom s azért a miniszter úr válaszát tudomásul nem veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a miniszter űr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) A ház többsége a miniszter úr válaszát tudomásul vette. Nincs más hátra, mint a holnapi napirendet megállapítani. A holnapi ülés a szokott időben fog tar­tatni és a napirendre nézve nem teszek egyéb javaslatot, mint a ma tárgyalt törvényjavaslatok folytatólagos tárgyalását. Méltóztatik ezt elfogadni? (Igen!) A ház ezt elfogadta. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 éra 15 'pereskor.)

Next

/
Thumbnails
Contents