Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

314. országos fllés 1898. jnnins lő-én, szerdán. 411 Polónyi Géza: Kormánypártiak azok mind, nem bánom, ha csaltak is. (Mozgás jobbfelöl.) És miért tették? Tették először azért, mert Suttyomberki módon, albérletek útján értékesítették ezen fogyasztási adókat. De ez nem volt megengedve. Már most a kiknek a fülét meg akarta rázni a pénzügyminiszter, elég volt arra rábizonyítani, hogy albérlet útján érvényesítette ezt a dolgot és elvesztette jogát. De volt még egy más ok is, ha tudniillik a jövedelmük szaporodott és ezt elég bambák voltak ki is mutatni, most kétszer annyit fizetnek, mint eddig fizettek, tehát természetes önvédelmi dolog volt. Többet mondok, ismerek akárhány oly derék, nem is akarom közelebbről körülnézni, alispánt, főispánt, a ki mikor rettenetes rigórozitással kibocsátja a rendeletet, hogy tessék nekem kimutatni, mi a jövedelmünk, kiment a falura búcsúra, vagy névnapra és azt mondotta, te bolond valahogy ki ne mutasd jövedelmedet, mert ha kimutatod, leszedik a bőrödet. Hát, t. ház, már most ez az igéret mit jelent? Jelenti azt, hogy a pénzügyminiszter úr is tudja ezt, hogy úgy van és tesz nekik egy ígéretet, a mely röviden szól arról, hogy egyegy városnak ki van mutatva a költségvetésben kiadás 5000 forint, bevétel 5000 forint, tehát semmit sem kap, pedig tudjuk, hogy tényleg jövedelmük volt. Hát így néznek ki at. pénzügyminiszter úrnak és a kormánynak Ígéretei. Ha már most a t. kormánypárti képviselő urak a danaidák ilyen ajándékával is meg vannak elégedve, ea ellen nekem nincs kifogásom, mert nem vagyok sem város, sem fogyasztási adóbérlő, de méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni, hogy igen sok ilyen város van, a melyeknek közköltői ebbői a jövedelemből vannak fedezve és más jövedelem nekik rendelkezésükre nem áll; hogy azután az ilyen városok miből fogják ellátni közköltőiket azt nem tudom. Szóval eltekintve a bizalmi politikai kérdéstől, alkotmányjogi, gazdasági és adminisztratív érdek szólanak a mellett, hogy ilyen törvényjavaslathoz hozzá ne járuljak és azért ismételten kijelentem, hogy én ezen törvényjavaslatot, per Pauseh und Bogén sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nyegre László jegyző: Báró Bánffy Dezső miniszterelnök! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Midőn Polónyi Géza képviselő úr azon bizonyos községekről és törvényhatósági joggal felruházott városokról szólott, én közbekiáltva kérdeztem; »Hát csaltak ?« Polónyi Géza: Nem kiáltotta, csak közbebeszélt, mert kiáltani nem mert. (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Polónyi Géza képviselő úr ismételve és ismételve nevetséges kérdésekkel jön ide. Ha én Polónyi Géza képviselő úrral szemben már többször egyes kérdések megbeszélésébe beleugrottam, ... Polónyi Géza! Úgy van! B. Bánffy Dezső miniszterelnök:... Polónyi Géza képviselő úr mindannyiszor a legperfidebb módon, nem vonom vissza a szót. (Zajes felkiáltások a szélsőbalon: Rendre! Rendre !) Kubik Béla: Rendre! Az elnök nem tudja rendreutasítani, úgy-e ? Leszkay Gyula: Majd mi is hasonló kifejezéseket fogunk használni, a mit onnan tanulunk. (Nagy zaj a szélsőbalon. Közbekiáltások a jobboldalon: Rendre ! Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Polónyi Géza képviselő úrnak tetszett engem azzal vádolni,... Polónyi Géza: Mivel? (Zaj.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök:.. erre méltóztassék megengedni, hogy én is megmagyarázzam, hogy a midőn én azon kijelentéssel éltem, hogy perfid módon vádol, miben áll az a perfidia. (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Azt mondottam, hogy Polónyi Géza képviselő úr azzal vádol, — nem is egy, sőt két esetben, három esetben is igen jól tudom, hogy kijelentette, hogy az én nyilatkozataimra semmit sem ad. Én erre egyáltalában súlyt nem fektetek. A tegnapi napon is oly messzemenő sért őnyilatkozatot tett, mely, azt hiszem, hogy egy cseppet sem volt kevésbbé sértő és éles, mint a minő az én nyilatkozatom volt. Én azt elhallgattam azért, mert nem láttam szükségesnek, hogy Polónyi Géza képviselő úrral, miután már ő maga is ezt ismételten kijelentette, egyáltalában foglalkozzam. (Helyeslés a jobboldalon.) Most ebből az alkalomból, én azt kérdeztem, (Közbeszólások a szélsőbalon: De hangosan!) — hangosan vagy nem hangosan az mindegy, — hogy »csaltak?« Bebizonyítottam, hogy mindig van bátorságom megmondani azt, a mit jónak tartok, tehát arra nem reflektálok. De szükségesnek tartok reflektálni azért magára a dolog érdemére, mert abból levonva aztán Polónyi Géza képviselő úr egész fejtegetésébe ment bele annak, hogy a törvényhatóságok, a városok számadásai hamisan, ezélzatos kijátszással készülnek, Hát t. ház. nem az, hogy mit mondottam, mit kérdeztem én, nem az, hogy mi a meggyőződése Polónyi Géza képviselő úrnak velem szemben nem az, hogy mi az én nézetem vele szemben, indít arra engem,