Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

404 314. országos fllés 1898, junius 15-én, szérián. gek önkényének és annyi zaklatásnak lesz kitéve, hogy el^ fog menni a kedve sörgyártással foglalkozni. Én tehát a törvényjavaslatnak ezen rendelkezéseiben is veszélyeztetve látom az ipar érdekét. Miként már többször hangsúlyoztam, én nem tartom helyesnek a megadóztatásnak mostani rendszerét, mert ámbár megengedem, hogy a sörlének foktartalma szerint megadóztatása teoreticze legigazságosabb, de azzal járó ellenőrzés és kezelég oly komplikált és költséges, hogy annak hátrányai a gyakorlati életben jóval felülmúlják azon aránytalanságokat, melyek más adórendszerrel járnak. Ez oka annak, hogy a mi nálunk érvényben levő adórendszer egyetlenegy államában behozva sincsen. Egyik felszólalásomban szóba hóztam az amerikai adórendszert, mely szerint a sör után az adó bélyegekben szedetik be. Az igen tisztelt pénzügyminiszter úr akkor, de most is a söradóra vonatkozó tövényjavaslat indokolásában, az ellen azon kifogással élt, hogy ez teljesen lehetetlenné teszi az ellenőrzést és mégis most a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat szerint a Borfogyasztási adónál alkalmazásba akarja venni az adó beszedésének ezen módját, még pedig az ellenőrzésnek oly szigorításával, hogy súlyos büntetés terhe alatt egy palaczk sört nem lesz szabad a sörfőzdéből kiszállítani, a mely hatósági zárjegygyei ellátva nincsen. Én akár a német államokban levő malátaadót, akár az amerikai bélyegadót elfogadom és helyesebbnek találom a nálunk érvényben levő adónál. De annak első feltétele az, hogy a magas söritaladó leszállíttassék, mert csakis akkor lesz lehetséges az olcsóbb és a termelőnek kevesebb zaklatásával járó ellenőrzés is. Jól tudom, hogy minden, ilyen lényeges reform életbeléptetése előtt elsősorban a szakkörök hallgatandók meg, hogy az ily kérdést előbb tanulmányozni kell és hogy ennek folytán a fölött egyszerű felszólalás után nem lehet határozni, és azért nem is fogok ezirányban most indítványt tenni, hanem a részletes tárgyalásnál javaslandó módosítványaimban csak arra fogok szorítkozni, hogy a sörtermelöknek a mostani adórendszer fentartása mellett a megélhetés lehetősége biztosíttassák. Az általam javaslandó médosítványaim lényegileg a következő méltányos és jogos kívánságokra fognak szorítkozni: 1. hogy a söritaladó is hektoliterenként 3 forintra való leszállításával a szesztartalom szerint, még pedig — a 13 fokú sört alapúi véve — fok- és hektoliterenként 23'1 krajczárban állapíttassék meg; 2. hogy ezen adó is »sörfogyasztási adó« ezíme alatt — úgy, mint a termelési adó — a termelő által a bejelentés alkalmával fizettessék le ; 3. hogy a termelőnek apadás czímén 12 százalék leengedés biztosíttassák; 4. hogy a termelőnek a hat havi hitel 3—3 évre engedélyeztessék és úgy, hogy a hitel nem a törvényjavaslat szerint évről-évre, hanem minden harmadik évben meg lesz újítható; 5. ha ezen indítványom elfogadtatnék, akkor elsősorban is tárgytalanokká válnának a törvényjavaslatnak mindazon rendelkezései, melyek az ellenőrzésre és büntetésekre vonatkoznak, mert akkor a termelési adóra előirt ellenőrzési eljárás alkalmazást fog találni a fogyasztási adónál is. Ha ezen indítványom elfogadtatnék, akkor a kincstárnak mostani bevételét is biztosítottnak látom, mert akkor a külföldről behozott sör után lerovandó fogyasztási adót is számításba véve, a fogyasztási adónál elérhető bevétel mint évi termelés szerint is több mint öt millió forintot fog kitenni, és ha tekintetbe veszszük, hogy ezen törvényes intézkedések kedvezőbb helyzetet teremtenének a sörtermelöknek, hogy ennek folytán biztosan lehetne számítani a sör árának leszállítására, nagyobb fogyasztásra és azzal karöltve nagyobb termelésre is, akkor bátran állíthatom, hogy a sörfogyasztási adó czímén várandó bevétel nemcsak megközelíteni, hanem meghaladni is fogja a múlt évben e czímén bevételezett hat millió forintot. Ezen indítványom meg fogja szüntetni azon anomáliát, mely a megadóztatásnak nálunk érvényben levő módja mellett az által állott be, hogy a könnyebb sör aránylag magasabban volt megadóztatva. Ezen indítványom nem áll ellentétben törvényeink azon rendelkezésével, mely szerint a szeszes italok után járó adók Ausztriával egyenlő elvek szerint kivetendők, mert hiszen törvényeinknek ezen rendelkezése nem tiltja, hogy a fogyasztási adót mi a termelési adóra nézve fenálló szabályok szerint be nem hajthatnék. A mi végül a külföldről behozott sör után járó fogyasztási adót illeti, ezen adó 13 fokú sört alapúi véve, hektoliterenként három forintjával lesz behajtandó, mert annál könnyebb sör szállításra ágy sem alkalmas. T. ház! A midőn az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, meggyőződésem szerint, káros és igazságtalan rendelkezései ellen felszólaltam, én nemcsak a söripar érdekét, hanem kivált Felső Magyarország mezőgazdaságának érdekét is tartottam szem előtt. Mi Felső-Magyarországon nem termelünk búzát és bort, hanem kénytelenek vagyunk megelégedni a sovány árpatermeléssel és a mi mezőgazdáink boldogoknak érzik magukat, ha túladhatnak árpatermelésükön olyan