Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

388 314. országos ülés 1898. június 15-én, szerdán. sáliak s az a gondolat képezi alapját, hogy ugyanazokat a rendelkezéseket az osztrák kor­mány is életbe fogja léptetni, még pedig, ha lehet, alkotmányos úton és ha nem lehet — a mi bizonyos, — akkor a nothparagrafus útján. És bizonyosan ugyanaz fog történni a többi ki­egyäzési javaslattal is. A két kormány önállóan, parallel valamennyit életbe fogja léptetni, még­pedig Magyarország alkotmányos úton, Ausztria pedig úgy, a hogy birja.« De tovább megy és azt mondja: »E szerint tehát a kormány szándoka világosan az, hogy a többi törvényjavaslatot is, igy: a vasutak ke­zelésére, kereskedelmi ügyekre, a valutára, a jegybankra és a vámokra vonatkozókat is önál­lóan nyújtja be és azok megszavazását Ausztriára való tekintet nélkül fogja kérni a magyar or­szággyűléstől ; Ausztriának pedig fennmarad, hogy mindezeket a javaslatokat akár alkotmá­nyosan, akár alkotmányon kívül, a 14. §. életbe­léptesse. Egyebekben tehát Ausztria és Magyar ­ország közt vámok nem állíttatnak, külön jegy­bank nem lesz s általában véve anyagilag min­den úgy marad, a hogyan a kiegyezési javas­latokban elő van készítve.« Nagyon érdekes a kormánypárti lapnak azon megjegyzése is, hogy az államférfiúi művészetnek ezen legújabb Colum­bus tojása előtt bizonyos meghatottsággal állunk meg s azt sem tagadhatjuk, hogy szivünktől ebben a pillanatban a humor sem egészen idegen. De bizonyosan lesznek ezzel szemben aggo­dalmak is, a melyek felvetik azt a kérdést, hogy mi lesz tehát Magyarországnak oly sokak által várt valódi gazdasági önállásából, ha annak re­ménye ismét az államjogi rezerváták ködébe temetkezik ? T. ház! Ez a parlamenten kivűl való fel­szólalás is egyik bizonyítéka annak, hogy ezen törvényjavaslatok nem egyszerűen a szeszadó, a czukoradó és a fogyasztási adó mikéntjéről intézkednek, hanem ezen javaslatokban arról van szó, hogy azon esetre, ha köztünk és Ausztria között a közgazdászati kiegyezés létre nem jön, a nemzet önrendelkezési jogánál fogva saját ér­dekében miként akarja ezeket a kérdéseket ren­dezni. Nagy horderejűek ezek a javaslatok, mert véleményem szerint önként a közös vámterület alapján akarják ezen kérdéseket megoldani. Úgy látszik, a kormány Ígéretet tett bizonyos helyütt, úgy látszik, a kormány el van határolva, hogy bármikép álljon Magyarország dolga, bármikép legyen kezünkben az önrendelkezési jog, ő azért halad a megkezdett csapáson és a közös vám­terület igájába önként behajtja a nemzetnek a nyakát. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Én és az a párt, a melynek tagja vagyok, a közös vámterület ellen mindig állást foglal­tunk és fogunk is foglalni ós minden olyan törekvés ellen, a mely akár nyíltan, akár elbur­koltan e czél felé törekszik, vagy ezt meg akarja még erősbítenj, mindig küzdeni fogunk. Számos alkalommal bebizonyítottuk már, de talán bizo­nyításra sem szorul, hogy Magyarország köz­gazdasági érdekei a közös vámterület alapján ki nem elégíthetők soha. (Ügy van! a szélső bal­oldalon.) És ha ez a közgazdászainak minden terén áll, legkülönösebben áll az a most tárgyalt fogyasztási adók terén. Tavaly, midőn itt a képviselőházban a czukor-prémiumok meghosszabbításáról szóló tör­vényjavaslatot tárgyaltuk, már alkalmam volt nekem, — úgy hiszem elbizakodás nélkül mond­hatom, — kellő alapossággal kimutatnom azt, hogy a mi czukoriparunk a közös vámterület alapján nem fejlődhetik sohasem; mert ez alka­lommal, ha ugyan arra is ki fogok beszédem fonalán terjeszkedni, leginkább és főképen annak bizonyítására akarok vállalkozni, hogy a mi szesziparunk a közös vámterület alapján nem fejleszthető, sőt azon sikert, a melyet régebben elértünk, soha többé vissza nem szerezhetjük ; tehát nekünk a szeszipar érdekében is minden áron az önálló vámterület felállítására kell töre­kednünk. (Úgy van! a szélső laloldalon.) Ha valaki helyesen akar bírálni, ha lelki­ismeretesen akar e kérdésben szavazatával a javaslat mellett vagy ellen állást foglalni, annak kötelessége megbírálni azt, vájjon helyes-e az ország érdekében, hogy az úgynevezett szesz­kontingeutálás 1899. szeptember l-ig kiterjesz­tessék ; kötelessége megbírálni azt, vájjon helyes-e a közös vámterület alapján megalkotott 1884 : XXIV. szesztörvényt érvénybe hagyni a nélkül, hogy tndnók, hogy ez irányban milyen határozat vagy törvény fog létrejönni Ausztriában, tehát helyes-e addig a szeszforgalmi adót behozni. De hogy helyesen bírálhasson, előbb bírálat tár­gyává kell tennie még azon új szeszadó-tör­vényjavaslatot is, a melyet a kormány a köz­gazdászati kiegyezés során való megállapodásai alapján a képviselőházban már szintén be­nyújtott. Ha pedig ezen három kérdésről helyesen akarunk bírálatot mondani, akkor természetesen méltatnunk kell első sorban az 1868: XVI. szesz­adó-törvényt, ki kell terjeszkednünk az abban foglalt adórendszerre; bírálat tárgyává kell ten­nünk, vájjon annak a szesziparra milyen ered­ménye volt szemben a régi állapotokkal, a me­lyek, a mint tudjuk, az 1850., 1862. és 1865. október 18-iki nyílt parancson alapulnak. Méltatni kell továbbá az 1878: XXIV. szeszadó­törvényt, be kell annak lényegébe tekintenünk, vájjon szükség volt-e annak megalkotására, váj­jon mit akart azzal a kormány elérni, vájjon az eredmények bekövetkeztek-e, mi indokolta és

Next

/
Thumbnails
Contents