Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-313

gyg 313. országos ülés 1898. junius 14-én, kedden. hiszem, ebben semmi kifogásolni való nem volt, (Helyeslés jőbbfélől.) Azt állítja a képviselő úr, hogy e részvénytársaság 80.000 forintot kapott jutalékul a gépgyártól. Abban a hirlapi czikkben ugyan kétszázezer forintról van szó. Igenis nagy összeget kapott; ha jól emlékszem, volt egy év, a melyben tényleg 180.000 forintot adtunk. Bár kellett volna egy milliót fizetnünk. (Tetszés jobbfelöl.) Megjegyzem különben, hogy ez nem sokkal kevesebb,, mint a mennyit fizettünk annak idején a Fehér-czégnek, melyre a képviselő úr hivatkozott. Mi e társasággal léptünk összeköttetésbe és nem magáu czéggel, mert biztosítást kellett szereznünk, hogy nem az állam fogja koczkázatát viselni annak a hitelezésnek, mely feltétlenül szükséges a cséplőgépek és egyéb gyártmányok eladásánál. Azelőtt a Fehér-czéggel voltunk összeköttetésben, melynek sokszor 300.000 forintot is hiteleztünk és egyre féltünk és aggódtunk, vájjon nem bukik-e meg ez egyén; mert ha ez az eset beállott volna, akkor az állam összes követelései elvesztek volna. Mióta a kereskedelmi társaság

1 vette át a főügynökséget, a gépgyár egy krajczárt sem vesztett hitelezéséből és a társaság oly magas fokra fejlesztette a cséplőgépeknek hazánkban való eladását, hogy teljesen kiszorította az angol gépeket. (Helyeslés jőbbfélől.) E működésért úgy Förster igazgató úr, mint a részvénytársaság nem gáncsot, hanem teljes elismerést érdemel. (Helyeslés jőbbfélől.) Felhozta a képviselő úr azt is, hogy Förster eltávozásával egyidejűleg az államvasút! gépgyárnak és a diósgyőri gyárnak több tiszt viselője beadta lemondását és átlépett a szerinte versenyző osztrák vállalathoz. (Halljuk! Halljuk!) Itt azonban nincs osztrák vállalatról szó, hanem egy hazai gyártelepről, mely nagy dekadeucziában volt és a melynek fejlesztése Försternek lesz ezentúl hazafias feladata. (Tetszés jőbbfélől.) Nem volt tehát módunkban megakadályozni Förster eltávozását, sőt elő kellett segítenünk, hogy azon külföldi tőkepénzesek, a kiknek birtokában van e hazai vállalat, reorganizálhassák a resiezai vasműveket, hogy az is eleget tehessen kötelezettségeinek. A felmondások és eltávozások teljesen szabályszerűen történtek. Hiszen annyira csak az egyéni szabadságot nem köthetjük meg, hogy ne engedjük el az embereket, ha jobb állást kapnak! Ezek itt maradnak a hazában és a hazai vas- és gyáripar fejlesztése érdekében fognak továbbra is működni. Az sem áll, hogy ezen, a szolgálatból kilépett egyének egyikét a külföldre kiküldöttük tanulmányútra. Igenis ki volt jelölve — ha jól emlékszem — egy Balassa nevű főmérnök arra, hogy kiküldessék külföldre, mert minden esztendőben követtük azt az eljárást, hogy a gépgyár fiatalabb, sőt idősebb tisztviselőit is oly esetben, hogyha új iparágak bevezetéséről volt szó, kiküldöttük külföldre, hogy tanulmányozzák az ottani gyári felszereléseket és itthon értékesítsék az ott szerzett tapasztalatokat. Kijelöltük azt a mérnököt is, miután azonban beadta lemondását, ez a kiküldetés egyszerűen elmaradt. Azt kérdezi a t. képviselő úr, hogy minő elbocsátási iratban részesítettük ? Polónyi Géza: Megrendeléseket csempészett át a másik gyárnak ! Vörös László államtitkár: Erre nézve már elmondottam, hogy csak a kazánokról volt szó. (Úgy van ! jőbbfélől.) Sima Ferencz: He igenis! Sok mindenféle más géprészekről is. Vörös László államtitkár: Kíváncsi vagyok, miket fog a képviselő úr hivatalos adatok alapján még ezután bebizonyítani. Az én hivatalos adataim csak ezekre a tényekre vezetnek ; visszaélésekre abszolúte nem jöttünk rá, s ép azért, mert Förster úrnak egész tevékenysége alatt mindig a legtisztességesebb, legodaadóbb szolgálatot tapasztaltuk, felmentettük a felmondási idő lejártával és a gyár érdekében kifejtett tevékenységeért a miniszter úr teljes elismerését nyilvánította. Ép azért, mert a helyzet így áll, mert hivatalos adatok alapján azt állíthatom, hogy Förster úr eljárása semmi tekintetben kifogás alá nem esik, s hogy a hazai gyáripar érdekében nagy érdemeket szerzett, visszautasítom azon alaptalan vádakat, melyeket a képviselő úr Förster úr személye ellen itt felhozott. (Helyeslés a jobboldalon.) Sima Ferencz: T. ház ! Személyes kérdésben kívánok felszólalni, de tekintettel az ügynek fontosságára és érdemére, már előre is kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy a t. államtitkár úr beszédére mélyebben reflektálhassak. Elnök: T. ház! Sima Ferencz képviselő úr azt kéri a t. háztól, hogy személyes kérdésben szólalhasson fel, s tekintettel ezen ügynek természetére, Vörös László államtitkárúr most elhangzott beszédével szemben a személyes kérdéstől eltérve, kissé bővebben terjeszkedhessek ki válaszában. A kérdés az, vájjon a ház az engedélyt, melyet a házszabályok értelmében a háztól kell kérni, megadja-e? (Igen!) Kijelentem, hogy a ház az engedélyt megadja. Sima Ferencz: T. képviselőház! Tegnap akkor, a mikor a ház napirendjét megállapították, nem voltam itt benn a házban, csak ma, mikor a képviselőházba jöttem, hallottam meg, hogy az államvasutak gépgyárainak a kereskedelmi minisztériumból a pénzügyminisztériumba való áthelyezésére vonatkozó jelentést tárgyal-