Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-313

318. orsiágos ülés 1898. június 14-én, kedden. 371 lom az államtitkár urat, ha véletlenül ott megfordulok. Kérdem, az ő vagy más hasonló állású hivatalnok munkáját díjjazzák-e így? Ha az állam minden hivatalnokának exisztencziájáról így bir gondoskodni, ám tegye. De hogy épeü az államvasúti gépgyár hivatalnokai jussanak ily kivétel ss helyzetbe, ezt a többi állami tisztviselővel szemben a legnagyobb mértékben igazságtalan és tűrhetetlen állapotnak tartom. De egyáltalán tűrhetetlen az, hogy az államvasutak gépgyárának igazgatója maga állapítja meg a saját belátása szerint azokat a remunerácziókat, melyeket az egyes gépgyáraknál levő alkalmazottak kapnak. Innen volt az, hogy Förster Nándor úrnak visszaélései mind addig nem jutottuk nyilvánosságra, míg ő távozóban nem volt, mert minden alkalmazott először félt tőle, hogy állását elveszti, másodszor pedig egyáltalában mindenki félt attól, hogy ha az igazgatónak kénye-kedvére nem szolgál, az esetben nem részesül megfelelő remuneráczióban. Rövid leszek és zárom beszédemet, kijelentvén azt, hogy tekintettel arra, hogy az a gazdálkodás, mely a kereskedelemügyi miniszter úr felügyelete alatt az államvasúti gépgyáraknál volt, az állam érdekének egyáltalában meg nem felel; mert nincsen kétségem aziránt, hogy a pénzügyminiszter úr rigorozusabb gazdálkodást fog ennél az iparvállalatnál fentartani. én a magam részéről igenis tudomásul veszem ezt az áthelyezést. De egy körülményt még nem szabad elhallgatnom, ez pedig az, hogy az államvasutak gépgyára az általa produkált mezőgazdasági gépek darusítását egy budapesti részvénytársaságnak, pénzintézetnek adta ki, mint ügynöknek, ha jól tudom, százezer forintért. (Gränzenstein Béla államtitkár tagadólag int.) Kérem, nem csalódom, a pénzügyminiszteri államtitkár urat hivatalos adatokkal fogom erről meggyőzni. Az a bank, mely kap — mondjuk — 80 vagy í00.000 forintot az ő ügyuökösködéséért... Makfalvay Géza: Melyik az? Sima Ferencz: Báró Nikolics Fedor az elnöke, a Kereskedelmi Bank Részvénytársaság. Ez a bank, miután neki az országban abszolúte nincs hírneve mint ügynöknek, a Fehér Miklós gépgyárnak adta ki az ügynökösködést 40.000 forintért. Ha az állam helyesnek taríja azt, hogy a magyar mezőgazdasági élet kulturális fejlesztése érdekében óriási költséggel az államvasutak gépgyárában mezőgazdasági gépeket produkáltasson és azok terjesztését ügynökség útján akarja kivinni az országba — a mint hogy az feltétlenül szükséges is — kérdezem, hogy ha házilag kezeli magát a gépgyárat, akkor miért nem kezeli házilag az ügynökséget is? Én azt hiszem, hogy Fehér Miklós époly szívesen elvállalja az ügynökséget 40.000 forintért az államtól, mint a Kereskedelmi Bank-Részvénytársaságtól. De akár vállalja, akár nem vállalja, egy mindenesetre bizonyos: hogy az államnak nincs pénze arra, hogy egy privát banknak évenként 40— 60.000 forintot dobjon oda oly ügynökösködésért, melyet az a bank egyáltalában nem teljesít. Én azt is kérdezem a t. pénzügyminiszter ártó), hogy ezen iigynökösködési rendszer, mely szintén nagymérvű megkárosítása évenként az államnak, fenn akarja-e tartani igen-e vagy nem? Én azt hiszem, hogyha a pénzügyminiszter úr csakugyan az állam fiskális érdekeit fogja tekinteni ennek az üzemágnak fentartásánál, akkor egyik elsőrangú kötelessége, hogy azon bankkal szemben az ügynöki szerződést bontsa fel; de egyúttal az is egyik különösebb feladatát képezi a t. pénzügyminiszter úrnak, hogy gondja, legyen arra, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban és a pénzügyminisztériumban is az államvasuti gépgyár felett közvetlen felügyelettel megbízott miniszteri tanácsosok ne legyenek egyúttal abban a kereskedelmi részvénytársaságban igazgagatósági tagok, nehogy megtörténjék a jövőben — a mint megtörtént számtalan esetben az eddigi rendszer mellett — hogy Förster Nándor úr az államvasutak gépgyárának igazgatója egyúttal igazgatósági tanácsosa lévén ennek a részvénytársaságnak, Förster Nándornak, mint az államvasutak gépgyárának igazgatójának azt írta: Kérem a gépgyárat, hogy ennyi gépet bocsásson rendelkezésemre; azután kocsiba ült és elment az államvasutak igazgatósági hivatalába és azt válaszolta önmagának: megkaptam a megrendelést, most már szállítok önmagamnak. (Derültség.) Az állami vagyonnak ilyen kezelése egyáltalán nem helyes és meg nem engedhető és csak annyiban lehet ezen mosolyogni, hogy ma már Magyarországon a kormányzat körében nem történhetik semmi, a min megütköznénk, hanem azt mondjuk: kérem, az egész vonalon így van ez, miért ütközünk meg épen ezen? Szőcs Pál: Nem ezen mosolyogtunk! Sima Ferencz: Én Szőts Pál képviselő urat nagy tisztelettel fogom hallgatni, ha ebben a kérdésben jobb informäcziót tud a t. ház elé terjeszteni, sőt a legnagyobb mértékben fogok neki örülni s mély főhajtással fogom venni, ha azokat, a miket elmondottam, meg fogja itt a t. ház előtt czáfolni. Ezeket ajánlom a t. pénzügyminiszter úr figyelmébe, a magam részéről tudomásul veszem az áthelyezést az általam elmondott okokn;';! fogva. Molnár Antal jegyző: Polónyi Géza! 47*